A Magyar Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása megváltozott a lázcsillapítással kapcsolatban. Eszerint a láz nem káros, sőt segíti a szervezetet a kórokozó legyőzésében. A lázgörcs oka sem a maga a láz, hanem a mögötte zajló kórélettani folyamatok, azaz a fertőzések indukálta gyulladásos reakció. Az új állásfoglalás szerint a lázgörcs kezelésében, illetve megelőzésében nincs is helye a lázcsillapításnak. A lázcsillapítás csak közérzetjavító szempontból indokolt, akkor is elsősorban gyógyszeresen.

Nem vagyok túl öreg, de ez a alatt az egészségügyben aktívan eltöltött hét év alatt is sok – korábban ténynek hitt és hirdetett –  orvosi állásfoglalást módosítottak. Emiatt (részben a gyógyszeripari/egészségipari lobbi miatt is) szkeptikusan olvasok “tudományos” cikkeket, még a hirdetésekkel kevésbé marketingelt folyóiratban közölteket is, inkább igyekszem külföldi álláspontokat is megismerni. Az osztrákoknál például még nincs teljes egyetértés, bár a lázgörcs kezeléséből már kivették a láz korai, erőteljes csökkentésének ajánlását. Az angoloknál, az USA-ban viszont egyértelműen elvetik a fizikális hűtést, mint lázcsillapítási módszert. Őszintén szólva, joggal – “gyerekkínzásnak” minősítik. A hollandok most készülnek módosítani a protokollt.

Van végre világos állásfoglalás a gyerekeknél alkalmazható gyógyszerekkel kapcsolatban is. Az aszpirin tartalmú gyógyszerek (rengeteg van!!!) 10 éves kor alatt TILOS adni, ugyanis vírusfertőzésekben (amilyen a gyerekek légúti fertőzéseinek nagy része is)életveszélyes májelégtelenséggel járó Reye-szindrómát okozhat. Küzdöttem nem egyszer a gyógyszertárral is, hogy gyereknek ne ajánljon aszpirin tartamú szert. Erre az volt a válasza, hogy a hivatalos OGYI gyógyszerleirata szerint 5 éves kor felett adható. Na bumm. Szegény szülő, most kire hallgasson?  De tovább megyek. A propagált paracetamol hatóanyag terhesség alatti, illetve 1 év kor alatti alkalmazása bizonyítottan növeli az későbbi allergiás betegségek rizikóját. Ez a cikk az angol nyelvű Lancet 2008.számában jelent meg, mely a jelenleg leghitelesebb tudományos folyóiratnak minősül. Az Egészségügyi Közlönyben is megjelent egy bekezdés ezzel kapcsolatban:

“Fizikális lázcsillapítás (hűtőfürdő vagy törzs vagy egész test borogatás) alkalmazható módszer láz esetén (főleg ha a gyógyszeres kezelés nem lehetséges). A didergést azonban kerülni el kell kerülni. (tovább növelheti a testhőmérsékletet) Olyan gyerek esetében, akik a lázcsillapítás ezen módjától félnek, rossz élményként élik meg kerülendő a lázcsillapításnak ezen módja.” 2011.03.29. Eü.közlöny 7.sz. 1313

Ez szokás szerint a magyaros “nesze semmi, fogd meg jól.” Szerintem még nem született olyan gyermek (de felnőtt se), aki szeretné, és jó élményként élné meg a hűtőfürdőt vagy teljes test borogatást, ergo kerülendő. A lényeg a következő. Ne essünk kétségbe, ha a gyerek lázas, mert azt jelenti, hogy szervezete felvette a harcot a kórokozó ellen, azaz immunrendszere reagál a fertőzésre. Étvágytalanság, fejfájás ilyenkor teljesen normális panasz lehet, a lényeg az, hogy folyadékot bőven fogyasszon, csecsemőt gyakran szoptassuk. Ne öltöztessük túl, ne takargassuk be újra és újra, ha magától lelöki a takarót, nehogy túl melegedjen. Ő ösztönösen érzi, mi a jó neki. Ha nagyon nyűgös, sír, láthatóan rossz a közérzete, akkor lehet/kell (tartósan 39 fok felett mindenképpen szükséges) gyógyszert adni, elsősorban ibuprofent tartalmút, vagy kiscsecsemőnek amidazofen kúpot. (aszpirint semmiképpen se!) Legtöbbször reggelre el is múlik, és csak estére tér vissza ismét a láz.

Murphy-törvénye, hogy gyerekünk akkor lázasodik be, ha:

-vége a rendelésnek,

-ha hétvége vagy ünnepnap van

-ha sürgős halaszthatatlan munkánk van

-ha utazni készülünk

-ha a nagymama nem ér rá vigyázni.

Nem kell feltétlenül ügyeletre rohanni az amúgy nyűgös, csak gyógyító anyai ölelésre vágyó gyerekkel. 2-3 napon nem sok minden múlik, ha esetleg ennyivel később látja orvos, és 2-3 nappal később kezdjük – feltétlenül szükséges – az antibiotikumot. Már csak azért sem, hiszen minimum 2-3 napos tünetmentes lappangási idő miatt a kórokozó már napok jelen van és szaporodik, a láz már csak a szervezet védekezési reakciója. A közhiedelemmel ellentétben korai gyógyszeres kezeléssel nem előzhető meg a betegség, hiszen a láz jelentkezésekor már bőszen szaporodik a vírus. Mikor kell azonnal megmutatni a gyereket? Figyelmeztető jelek: 1 hónapnál fiatalabb csecsemő 37 fok feletti hőmérséklete, nagy mennyiségű hányás, folyamatosan nagy mennyiségű hasmenés, itathatatlanság (kiszáradás jelei), szokatlan véraláfutásszerű, szaporodó foltok a lábszárán, nagyfokú bágyadtság, apátia (csecsemő nem sír, csak nyöszörög, nem reagál az érintésre, nem néz ránk). Ezek meglehetősen ritkán fordulnak elő szerencsére. Önmagában 39 fok feletti láz nem jelent feltétlenül komolyabb betegséget, bár való igaz, hogy borzasztóan elesetté teszik a gyereket.

A külföldi akár angolszász, vagy skandináv protokoll is ezt mondja, 3 napon túli láz esetén kapnak időpontot orvosi vizsgálatra, ha a fenti tünetek nem állnak fenn. A háziorvoshoz is 2-3 napos előjegyzés van. Gyermekorvos pedig csak kórházban van. Bármennyire is panaszkodunk a magyar ellátásra, az alapellátás tekintetében messze jobbak a lehetőségek…egyenlőre. De ez már egy másik téma.

Mi történik, ha három kanál cukorral isszuk a reggeli teánkat? Szájnyálkahártya amiláz enzimjei a répacukrot kettéhasítják, és a cukrot  2-3 perc múlva a vérbe jut. Vércukorszint-mérő szenzorok találhatók a szerveztünk számos pontján, melyek azonnal jeleket továbbítanak idegrendszerünknek. A szénhidrát-anyagcsere egyik legjelentősebb szabályozója a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon, mely segíti a sejtek cukorfelvételét, és egyben a szervezet legnagyobb logisztikai menedzsere, mindent raktározni szeretne. Van továbbá egy azonnali inzulin-depo, mely azonnal mobilizálódik, ha a szenzorok a vércukorszint hirtelen emelkedését észlelik. Ezzel egyidőben hasnyálmirigyünk újabb adag gyártásába kezd, melyet 1-2 órás késéssel bocsát a véráramba, hogy a maradék cukrot is eltüntesse az erekből. Ez az oka annak, hogy kiadós étkezés – különösen szénhidrátban dús táplálkozást követően – 1.5 óra múlva álmosság, fáradtság tör ránk, és szinte ismét éhséget érzünk. Úgyanis, ha szervezetünk jól reagál az insulinra, akkor majdnem túlkorrigál, és a kívánatosnál alacsonyabbra eshet le a vércukorszintünk. De hova tűnik a glükóz? A sejteken találhatók kis csatornák, ezeken keresztül a sejtek inzulin segítségével felveszik, és felhasználják a glükózt energiatermelésre. Ha több cukrot ettünk, mint amennyire a sejteknek pillanatnyilag szükségük van, akkor ennek egy része a máj és a vázizomzat glikogénraktáraiba kerül, a maradékból pedig zsír képződik, amit a gondos logisztikus a zsírraktárainkba depozza. A főétkezések között elfogyasztott kis cukros kávé, “gyümölcsjoghurt”, egy-két keksz ezt a folyamat újra és újra kiváltja, folyamatosan magas inzulinszintet okozva.

Mi történik az étkezések között? A cukorszenzorok érzékelik a vércukorszint csökkenését, vázizmaink és májunk az azonnali szénhidrátraktárakhoz nyúl, majd csak jóval később indul el a zsírok mobilizálása. Ez a folyamat azonban sokkal időigényesebb, és sokkal rosszabb hatékonyságú eleinte. Különösen, ha edzetlenek vagyunk (zsírbontó enzimjeink inaktívak),  ilyenkor izmainkban tejsav és egyéb melléktermékek képződnek, hiszen eddig a szénhidrátokkal azonnal energiához jutott, és  ezzel párhuzamosan természetesen rohamosan csökkenni kezd  az izommunkánk hatásfoka is. Miért fontos mégis a mozgás? Mert az izmok inzulin nélkül is képesek zsírt használni, ehhez azonban trenírozni kell izmainkat, hogy a zsírégetéshez szükséges enzimek is edzésben legyenek, és megtanuljanak hatékonyabban zsírt égetni. Nem elég azonban a testmozgás, ehhez az is kell, hogy a finomított szénhidrátok bevitele csökkenjen.

A nyers élelmiszerek kivételével szinte már mindenben megtalálható a finomított cukor. Azonnal – már a szájnyálkahártyán keresztül – felszívódik, és jóleső szinte eufórikus érzést vált ki a vércukorszint hirtelen emelkedése. Tény, hogy az agy és a vörösvérsejtek csak glükózt, azaz a legegyszerűbb cukormolekulát tudják felhasználni, ők azonban insulintól függetlenül is képesek felvenni a szükséges mennyiséget. Ez azért még nem akkora dózis – még ha sokat is használjuk agyunkat -, hogy cukroznunk kellene bármit is. Úgyanis annyit, amennyit egy emberi agy elhasznál, azt bármiből képes fedezni a szervezet pillanatok alatt. Például a májban található glikogénraktárakból, ami egy azonnali glükóz-depo, ezeket a máj gondosan azonnal újra feltölti, akár összetett szénhidrátokból, akár zsírokból. Kóros éhezést kivéve, hosszú távon szénhidrát nélküli diéta nem működhet, aki azt állítja, az hazudik.

Miért gond tehát a sok egyszerű cukor fogyasztása? Mert, a hirtelen emelkedő vércukorszint  folyamatosan nagy mennyiségű inzulin termelését provokálja, és folyamatosan zsírraktározásra ösztönzi a szervezetet – különösen, ha nem mozgunk eleget. Ráadásul, a gyors inzulinválasz miatt ismét újra és újra éhesek leszünk. Hab a tortán, hogy zsírégető enzimjeink tartósan inaktívvá válnak, és csak a zsírdepoinkat fogják töltögetni. Hosszú távon a sejtek nem fognak az inzulinra megfelelő módon reagálni, azaz nem veszik fel a cukrot, és így étkezést követően a vércukorszint tartósan magas maradhat. Ezzel el is jutottunk a cukorbetegséget megelőző állapothoz.  A szervezet azonban kénytelen valahogy megszabadulni  a sok-sok keringő cukortól, kínjában kóros anyagcsereutakat próbál kitaposni, ezek a kényszerfolyamatok azonban olyan káros melléktermékek felhalmozódását okozzák, melyek többek között az érfalakat károsítják, érelmeszesedést okozva.

Ne felejtsük el, hogy az édes cukrokat nem csak mi szeretjük. A szájüregben élő fogszuvasodást okozó kórokozók is, de a tápcsatorna teljes szakászán élő, akár kilónyi mennyiségű baktérium is ezt fogyasztja előszeretettel. Felborul  ezek  normál egyensúlya, gombás betegségre hajlamosíthat, felszívódási zavarok miatti hiánybetegségek léphetnek fel, emésztési nehézségek keletkeznek, melyek a legváltozatosabb tüneteket produkálhatják: fáradékonyság, letargia, fejfájás. Ne felejtsük el, hogy immunrendszerük nagy része is a emésztőrendszerünkben található!

Tény, hogy egyik napról a másikra nem hagyható ki a teljesen a cukor az étrendünkből, hiszen idő kell szervezetnek, hogy a megváltozott étrendhez igazodni tudjon. Ésszerű mennyiségű gyümölcs fogyasztásával a szükséges mennyiségű egyszerű cukorhoz hozzájut szervezetünk. Hirtelen elhagyásával “elvonási tünetek” lépnek fel, fokozatosság elvének kell itt is érvényesülnie. A hirtelen drasztikus cukor megvonás esetén fáradékonyság, letargia, az izmok erőtlensége, idegesség, alvászavar, komoly koncentrációs zavarok léphetnek  fel, hiszen az enzimrendszer nincs kellően felkészülve a zsírégetésre. Az átgondolatlan fogyokúrák yo-yo-effektusa ezek után érthető. Nincs értelme egyik napról másikra hirtelen emelni a zöldség fogyasztásunkat és rostbevitelünket sem, hiszen a korábban már felborult baktériumflóra sem lesz képes az emésztést egyik napról a másikra megfelelően elvégezni. Kínos perceket, akár heteket okozhatunk magunknak. Fokozatos életmód váltással azonban a szervezet alkalmazkodni képes, és visszanyeri régi fényét. A levegőtől, víztől hízni addig biztosan nem fogunk, amíg fotoszintetizálni meg nem tanulunk.

Fiam már középsős lesz, de sem a korábbi, sem a mostani óvodában nem lett bárányhimlős, pedig még a rendelőmbe is rendszeresen bejárt. Tekintve, hogy az őszi-téli időszakban viszont jellemző a bárányhimlős esetek halmozódása, és ráadásul a kistesót is októberre várjuk, a védőoltás beadása mellett döntöttem. Emlékszem lassan 32 éve ( hú, de régen volt) a húgom is késő ősszel érkezett, én épp beteg voltam, ezért nem engedtek be a kórházba látogatóba sem, kint kellett rostokolnom egyedül a Trabantban. Emlékszem sötét volt, és bámultam a teliholdat. A szüleim aztán otthon sem engedtek az  újszülött húgom közelébe, kiküldtek a szobámból, ahol a jó melegben mindketten az új – eddigi nyugodt egyke életemet teljesen felborító – jövevény fürdetésénél szorgoskodtak. Én a konyhában a piros-fehér kockás asztalterítő rojtjait fonogattam. Nem hiszem persze, hogy ez befolyásolta volna testvéri viszonyunkat, az azonban bizonyos, hogy ilyen emlékeim maradtak az első közös napokról.

A primer (elsődleges) betegség az első hólyagok és a  láz megjelenése előtt már 24-48 órával fertőző, meglehetősen intenzív vírusszaporodásnak köszönhetően, ugyanis ilyenkor a légutak nyálkahártyájában szaporodik a vírus, így akár a gyermek játékaival is átvihető, úgy is ha a beteg gyermekkel személyes kontaktus nem is történt. A bárányhimlő többségében egészséges egyéneknél nem jár súlyos tünetekkel, bár találkoztam olyan fiatal felnőttel, akit a magas láz és lassan múló erős viszketés nagyon megviselt. A szövődmények legtöbbje a bőrön át, a hólyagokon keresztül bejutó gennykeltőktől származik, a felülfertőződés azonban megfelelő kézmosással, hűvösebb vízzel való zuhanyozással megelőzhető. (azért szoktam kissé hűvösebb vizet, és fürdés helyett inkább zuhanyozást javasolni, hogy megakadályozzuk  a bőr kiszáradását, ami a viszketést tovább fokozhatja) A viszketés miatt mindig kérnek a szülők rázókeverékeket, pedig a hólyagokra kenve elősegítik a baktériumok megtelepedését, nehezítik a bőr és a hólyagalap tisztán tartását. Szerencsére, ha sikeresen megelőzzük a felülfertőződést, a hólyagok minden kezelés nélkül hegmentesen gyógyulnak, az arcon sem marad nyoma, bár valóban iszonyú ilyesztő tud lenni. Különösen ekcéma, veleszületett bőrbetegség esetén merülhetnek fel problémák. (Nincs értelme erőltetni a szobafogságot sem, ha a bárányhimlős gyermek közérzete jó, nem lázas, csak fogékony személyek közé, gyermekközösségbe közé nem szabad vinni.) A fertőzés azonban különösen újszülötteknél, illetve legyengült immunrendszer, koraszülöttség, súlyos szívbetegség esetén jelentős komplikációkkal is járhat. Előfordulhat ilyen esetekben neurológiai szövődmény, mely általában spontán gyógyuló kisagyi gyulladás. Súlyos immunhiányos állapotban lehetnek vesét vagy ízületet megtámadó szövődmények is.

Tény, hogy hiába estünk át a betegségen, ugyanaz a vírus  évtizedek múltán övsömör (herpes zooster) formájában is aktivizálódhat – különösen idősekben és súlyos immungyengeség esetén. Ilyenkor egy-egy idegköteg lefutási területén, mindig féloldalon, akár arcon, háton vagy mellkason jelenhetnek meg a jellegzetes hólyagok. Ezekben az esetekben heves, szinte csillapíthatatlan fájdalom jelentkezik – akár szívinfarktust vagy veseköves rohamot utánozva – jóval a hólyagok megjelenése előtt, megnehezítve ezzel a diagnózis felállítását. Ilyenkor azonban sokkal kevésbé fertőző, hiszen nem a nyálkahártyákban szaporodik a vírus, hanem az ideggyökök mentén terjed, ezért csak akkor okozhat megbetegedést – még védtelen személyben is -, ha a frissen megjelent hólyag tartalmával közvetlenül érintkezik a fogékony személy, akkor is csak rövid ideig marad fertőzőképes a hólyagbennék. Az övsömörös bőrterület kezelése hasonló az elsődleges fertőzés esetén leírtakkal, tekintve a nagy fájdalomra rutinszerűen szoktunk antivirális kezelést kezdeni, de tapasztalatok alapján nem igazán rövidíti le sem a fájdalmas időszak hosszát, sem a hólyagok gyógyulását. Ennek oka főleg az, hogy a lappangási idő miatt nem tudjuk elég korán elkezdeni a kezelést, még lehetőleg a vírus szaporodásának korai szakaszában. Furcsán néznének ránk, ha mellkasi fájdalom esetén, vagy veseköves görcsöt utánzó heves fájdalomra vírusellenes szert rendelnénk, mielőtt potenciálisan életveszélyes kórképeket kizárnánk. Tehát a hólyagok megjelenése teszi egyértelművé a kórképet, ilyenkor többnyire szegény nagyszülőktől hosszú hetekre el szokták tiltani az unokákat teljesen feleslegesen. ( 10 hetes terhes voltam idősebb fiammal, és bőrgyógyászat gyakorlaton kértem a professzor asszonyt, hogy tekintettel állapotomra, ne nekem kelljen övsömörben szenvedő betegeket vizsgálni. Kikerekedett a szeme, és alaposan leszúrt, hogy beszáradt pörkkel érkező zoosteres beteget fertőzőnek gondolok.)

Bárányhimlő ellen 9 hónapos kortól olthatók a gyerekek, infektológusok a 1,5-2 éves kort tartják optimálisnak. Szükség van – az új ajánlások alapján is – emlékeztető oltásra minimum 6 hét különbséggel. Tény, hogy így sem jelent az oltás 100%-os védelmet, de amint láttuk a természetes fertőzés sem mindig. A immunrendszer memóriájának érdekessége, hogy azoknál, akik gyakran találkoznak kis dózisokban a vírussal, fertőzött egyéneken keresztül (óvónők, gyermekgondozók, gyerekorvosok) nem alakul ki övsömör, ugyanis emlékeztető oltásként hat a vírussal való ismételt találkozás. Ezért egészséges nagyszülők számára – akik már ugyan nem fogékonyak a bárányhimlőre, de gyengült az immunmemóriájuk miatt övsömörre igen – kifejezetten előnyös lehet a bárányhimlős unoka felügyelete. Tény, hogy megfelelően oltott személy sem védett 100%-ban, de súlyos, kórházi kezelést igénylő szövődményeket nem tapasztaltak esetükben.

Népszerű, időről időre visszatérő, örökzöld téma a gyermeket nevelők körében. Újra és újra felbukkanak olyan szülők, aki a kötelező védőoltásokat sem adatják be gyermeküknek. Egy reggeli beszélgetős műsorban szólaltattak meg egy – saját bevallása szerint eddig Németországban dolgozó – orvost, aki nem is immunológus, de még csak nem is gyermekgyógyász. Szerinte egyik védőoltás sem véd a fertőző betegségek ellen. Hogy ezt az állítását mire alapozza, kin végzett kísérletet és milyeneket, az nem derült ki. Orvosként hiteltelenség és felelőtlenség ilyen kijelentéseket tenni.

Gyakorlatilag a kötelező vakcinációknak köszönhetően nem fordulnak elő ezek a betegségek. Én gyakorlatilag nem láttam torokgyíkot (diphteria), de nálam jóval idősebbek sem. Egyetemi tankönyvekben láttunk csak. Soha nem hallottam szamárköhögést (pertussis), idős, sokat látott kollégák azt mondták, sosem felejteném el, ha egyszer hallanám. Nincs himlő, és járványos gyermekbénulás(poliomyelitis). Mi alapján állítják egyesek, hogy egyik védőoltás sem véd? Ezekkel az oltóanyagokkal kapcsolatban sok évtizedes tapasztalatok vannak. Ha valaki olvasta a Kincskereső kisködmönt, annak lehet fogalma, mi kínnal járna egy torokgyík. Ki teszi ki ma szándékosan ennek a gyermekét? Ha valaki nézett Afrikában készült dokumetumfilmeket, hatalmas számban halnak meg kínok között csecsemők merevgörcsben (tetanusz). Persze a tényektől függetlenül záporoznak a kifogások. Ha nincs járvány, miért van szükség még mindig oltásra? Ma már vannak korszerű antibiotikumok, és diagnosztikai módszerek. Ma már mások a higiénés körülmények.stb.

Azért kell fenntartani a kötelező védőoltási rendszert, mert sajnos a globalizációnak köszönhetően előfordulnak szórványos behurcolt esetek, olyan területekről, ahol nincs védőoltási rendszer, vagy nem olyan szigorúak a beadás szabályai. A szomszédos Romániából érkezőknek nagyon gyakran hiányos az átoltottsága, és követhetetlen az oltási  dokumentációjuk – ha van egyáltalán olyan. Az indokolatlanul használt antibiotikumokkal egyre nagyobb probléma, hogy rezisztenssé válnak ellenük a baktériumok. Még nagyobb probléma, hogy mivel ezek a betegségek extrém ritkán fordulnak elő, nem ezekre  a kórképekre gondolunk első körben, illetve előbb  számtalan sokkal gyakoribb kórkép lehetőségét kell kizárnunk, értékes időt veszítve a célzott kezelés megkezdéséig. Vírusok ellen nincs megfelelő hatékonyságú gyógyszer. Az mumpsz-kanyaró-rózsahimlő oltás (parotitis epidemica-morbilli-rubeola) egyetlen lehetőség a vírusos fertőző betegségek ellen. Higiéne ide vagy oda, gyermekünket nem tarthatjuk üvegbúra alatt. Ezek a kórokozó ugyanolyan virulensek, mint 100 éve, és oltás nélkül a mi gyermekeink sem lennénk ellenállóbbak, mint annak idején Móra Ferencék. Még egy fontos dolog. A fent említett betegségeket kiváltó kórokozók évtizedek óta változatlanok, és könnyen tipizálhatók, alfajaik érdemben nem különböznek egymástól, szemben például az influenza-vírusokkal, melyek 2 évente kisebb mértékben, 10 évente szinte teljesen átalakulnak.

Eddig nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kötelező oltások ártalmasak lennének. Csak tények vannak, hogy míg 150 éve egy falu gyerekeinek akár fele meghalt ezekben a betegségekben, ma már igen ritkán fordulnak elő. A járványos gyerekbénulás túlélői is egyre kevesebben vannak, csak ők emlékeztetnek a szörnyű betegségre. Az is tény, hogy védőoltások nem tökéletesen imitálnak egy valódi fertőzést, ezért immunrendszerünknek  emlékeztető oltásokra van szükség. 100%-os védettséget az adhatna, ha a valódi kórokozóval találkoznánk, és túl is élnénk ezt a találkozást. Nekünk lenne esélyünk, ha időben születne diagnózis, és teljesen egészségesen érne bennünket. De mennyi esélye lenne egy oltatlan csecsemőnek?