Ügyelet… Megérkeztek az legújabb szomáliai menekültjeink, első útjuk természetesen az orvosi ügyeletre vezet. Egy család 6 gyerekkel és anyuka hasában a következő, se angol, se norvég nyelvismeret. Még két hasonló családot jelentettek, ugyanis ki kell üríteni a a nagy menekülttábort Tromsø-ben, kell a hely az újonnan érkező szíriaiaknak. Norvégia mint lelkes NATO-élharcos mindig i élen járt a menekültek befogadásában és integrálásában. Lakosság számához viszonyítva meglepően sokat fogadtak már az 1990-es évek óta. A svéd példa láttán-hallatán egyre erősebbek az ellenérzések az országban. Alapvetően a norvégok toleránsak, sokkal inkább, mint mi Kelet-Euróban. De. Egyre inkább felszínre kerülnek a problémák, az integráció nehézségei. A svédek intő példával szolgának. Svédországot igen megviselte a gazdasági válság, munkanélküliség nem csak a képzetlen bevándorlók és leszármazottaikat érinti súlyosan, hanem a etnikai svéd fiatalokat is, akik gyakran diplomával sem találnak munkát, ezért tízezrével jönnek Norvégiába.
Norvégia meglehetősen jó hatásfokkal integrálta a 90-es években érkezett pakisztáni menekülteket, de ez a pozitív tendencia meglehetősen megtorpanni látszik. Részben nyelvi, de sokkal inkább kultúrális-vallási okok miatt a mohamedánok körül most forr a levegő. A legfrissebb felmérések szerint a norvég családok elenyésző hányada látna szívesen muszlim vőt/menyet. A nem európai országból érkező bevándorlók alig 12-13 %-a dolgozik 5 évvel az országba érkezésük után. Az egyik déli kistérség 15%-al utasította maga mögé a nagyvárosokat. Most, hogy a kormány megadta megyénként a befogadásra váró menekültek számát, várja az önkormányzatok visszajelzéseit. Háromnegyedük a határidő lejárta után sem válaszol, de néhány kivételtől eltekintve csak kevesebbet hajlandóak/tudnak fogadni. Most megy az oda-vissza egyeztetés és esélylatolgatás. De a kormány nem kényszeríthet, nem parancsol, és bízik az önkormányzatok értékítéletében, miszerint maga képes felmérni a rendelkezésre álló lehetőségeket, erőforrásokat. De.
Mit is mondhatnék én, aki szintén bevándorolt egy olyan országból, amely azt hiszi magáról, hogy soha nem is volt befogadó, és azonnal csípőből utasít el minden esetleges toleranciáról szóló vitát. Pedig. Talán nem is létezik Európában olyan ország, mely képes volt évszázadokig, de inkább évezredekig együtt élni sok különböző nemzetiségű és kultúrájú néppel, mint a magyarok. ( németek, svábok, szlávok, oroszok, törökök, zsidók, olaszok, szászok, románok, és ki tudja kikkel még, amit a mindenkori hivatalos erők erőszakkal, hazugsággal elhallgattak, meghamisítottak az elmúlt századok során) Szóval mi is az én feladatom? Toleranciát tanulok, és próbálom belehelyezni magam az afrikai menekültek mágikus gondolkodásába, nincsenek szavaik rengeteg dologra, gyermekes naivsággal tekintenek testük működésére. Az anyanyelvi tolmács sem tudja lefordítani a legalapvetőbb szavakat, mert nem létezik olyan szó hogy allergia, ekcéma stb. A lehető legegyszerűbben kellene elmagyaráznom a problémát, ami iszonyatosan nagy kihívás, mert az esetleges félreértések csak további bonyodalmakhoz vezet. Nem beszélnek a menstruációról, nemi szervekről, problémáikat túldramatizálják, kultúrájukból adódik, hogy ha a “fehér varázslóhoz” mennek, minimum fel kell sorolni vagy 20 tünetet, függetlenül attól, hogy valós-e vagy nem. Elkezdik a fejük tetejétől és végigmondanak mindent a talpukig, ami eszükbe jut. Eszméletlenül nehéz kibogozni, mi a tényleges probléma. Ha a gyermekeiket hozzák még rosszabb. Néztem már egy aggódó szomáliai anya gyűlölettel teli szemébe tudva, hogy talán már készül az elátkozott “vudu-bábu” számomra, amikor nem írtam fel a legerősebb szteroid krémet egy újszülött alig látható minimális ekcémás tüneteire. Már két évet lehúztak egy menekülttáborban, megmérgezték őket az európaiak mérgeivel, amit itt gyógyszernek neveznek, felszedik a mi betegségeinket, és a mi gyógyszereinket akarjak, úgy akarnak élni, mint mi, mert azt hiszik: itt mindenki boldog és egészséges. Pedig ha tudnák…
Szóval tanulok. Tanulok toleranciát, empátiát és türelmet. Tanulom kezelni a frusztrációimat, kommunikációs és egyéb kudarcaimat. De ezért születtünk le erre a Föld nevű javítóintézetre, nem igaz?