A TARTÓS ALVÁSMEGVONÁS HATÁSA ANYÁK SZERVEZETÉRE (áltudományos cikk)

Molnár Helga dr., Reidl Nándor

Proviso studio, Győr

Absztrakt: A szerző jelen megfigyeléses módszerrel vizsgálta, hogyan hat az  alvásmegvonás egy 30 +/-2 éves családanya szellemi integritására és döntéshozó képességére. A post partum neurosis, (szülés utáni idegösszeomlás) mint ritka, de komoly szövődmény valószínűsége.

Esetismertetés: Kórelőzményből kiemelendő 2007-ben egy egészséges fiú világrahozatala, majd 7 év a magyar egészségügyben, ezen belül 2 év rendszeres ügyelet az Ormánságban, majd 2011-ben ismételt gyermekvállalás. Egyebekben egyéb jelen vizsgálatot befolyásoló esemény nem történt.

Módszer: Kb. 3 hónapja tartó önmegfigyelés, naponta tükörbenézés (egyre növekvő táskák a szem alatt mm-ben mérve), reggel éhgyomorral ugyanabban az időpontban testsúlymérés (csökkenő testsúly grammokban történő meghatározása a pozitív szemléletmód miatt).

Tünetek: egyre fokozódó szótalálási nehézség, súlyosbodó memóriazavar (a radiátoron felejtett vaj a padlóra csorgáskor történő észlelése), feledékenység (5 éves gyermekének fürdőkádban felejtése órákban kifejezve), kontaktlencse éjszakai viselése ellenére szemüveg felvételének kísérlete stb. A post partum neurosis, illetve depresszió tüneteit egyenlőre nem észleltük.

Megbeszélés, megoldás: Tekintve, hogy a folyamatosan sürgető jellegű csecsemősírás fokozza a kialvatlanságból eredő szövődményeket, ezért redukálni kell a sírás időtartamát, például olyan takarítási módszer alkalmazásával (teleszkópos nyelű felmosófa stb), mely a hordozókendőben alvó 6,5 kg-os csecsemővel együtt lehetővé teszi a porcicák eltávolítását az ágy alól is, olyan receptek alkalmazása, mellyel minimalizálni lehet a képződő mosatlan edényhalmot és a főzési időt – félkész ételek teljes mértékű kiiktatásával, olyan ruhaneműk alkalmazása, melyek nem igényelnek vasalást stb. Imádkozni frontmentes, nem túl szélsőséges hőmérsékletű időért, mely nem viseli meg a csecsemők szervezetét, valamint egyaránt lehetővé teszi az óvodás korúak és a csecsemők kellő ideig tartó levegőztetését is. A szoptatási idő lehetőség szerinti elnyújtása, hiszen a folyamat során felszabaduló, és az anyatejben is nagy mennyiségben kiválasztódó oxytocin hormon nem csak az anya, de a csecsemő szervezetében is nyugalmat vált ki. Nem utolsó sorban rendkívül fontos a “külsős tapasztalt” önkéntes segítők kéretlen tanácsainak figyelmen kívül hagyása.

Következtetés: Az anyai kialvatlan életmód előnye, hogy ösztönzően hat az energiahatékony háztartási módszerek elterjedésére, és  szoptatási hajlandóságot növeli, de hátrányosan érinti arc mimikai izmait, és fokozza a szemkörnyéki bőr ödémahajlamát. Támogató férj mellett, az alvásmegvonás 3 hónapon túli fennállása esetén sem okoz súlyos szövődményeket. Sőt 5 éves testvér féltékenységi rohamainak kezelésére is lehetőség nyílik. További megelőzési lehetőség lehet, családi, illetve baráti segítség igénybevétele és elfogadása.

Megjegyzés: A kísérletben résztvevők közreműködésüket ingyenesen, teljes mértékben önként vállalták, írásbeli beleegyező nyilatkozatok a szerkesztőségben.

IRODALOM:

C.Molnár Emma: A nő ezer arca

Ranschburg J.: Szülők könyve

A Magyar Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása megváltozott a lázcsillapítással kapcsolatban. Eszerint a láz nem káros, sőt segíti a szervezetet a kórokozó legyőzésében. A lázgörcs oka sem a maga a láz, hanem a mögötte zajló kórélettani folyamatok, azaz a fertőzések indukálta gyulladásos reakció. Az új állásfoglalás szerint a lázgörcs kezelésében, illetve megelőzésében nincs is helye a lázcsillapításnak. A lázcsillapítás csak közérzetjavító szempontból indokolt, akkor is elsősorban gyógyszeresen.

Nem vagyok túl öreg, de ez a alatt az egészségügyben aktívan eltöltött hét év alatt is sok – korábban ténynek hitt és hirdetett –  orvosi állásfoglalást módosítottak. Emiatt (részben a gyógyszeripari/egészségipari lobbi miatt is) szkeptikusan olvasok “tudományos” cikkeket, még a hirdetésekkel kevésbé marketingelt folyóiratban közölteket is, inkább igyekszem külföldi álláspontokat is megismerni. Az osztrákoknál például még nincs teljes egyetértés, bár a lázgörcs kezeléséből már kivették a láz korai, erőteljes csökkentésének ajánlását. Az angoloknál, az USA-ban viszont egyértelműen elvetik a fizikális hűtést, mint lázcsillapítási módszert. Őszintén szólva, joggal – “gyerekkínzásnak” minősítik. A hollandok most készülnek módosítani a protokollt.

Van végre világos állásfoglalás a gyerekeknél alkalmazható gyógyszerekkel kapcsolatban is. Az aszpirin tartalmú gyógyszerek (rengeteg van!!!) 10 éves kor alatt TILOS adni, ugyanis vírusfertőzésekben (amilyen a gyerekek légúti fertőzéseinek nagy része is)életveszélyes májelégtelenséggel járó Reye-szindrómát okozhat. Küzdöttem nem egyszer a gyógyszertárral is, hogy gyereknek ne ajánljon aszpirin tartamú szert. Erre az volt a válasza, hogy a hivatalos OGYI gyógyszerleirata szerint 5 éves kor felett adható. Na bumm. Szegény szülő, most kire hallgasson?  De tovább megyek. A propagált paracetamol hatóanyag terhesség alatti, illetve 1 év kor alatti alkalmazása bizonyítottan növeli az későbbi allergiás betegségek rizikóját. Ez a cikk az angol nyelvű Lancet 2008.számában jelent meg, mely a jelenleg leghitelesebb tudományos folyóiratnak minősül. Az Egészségügyi Közlönyben is megjelent egy bekezdés ezzel kapcsolatban:

“Fizikális lázcsillapítás (hűtőfürdő vagy törzs vagy egész test borogatás) alkalmazható módszer láz esetén (főleg ha a gyógyszeres kezelés nem lehetséges). A didergést azonban kerülni el kell kerülni. (tovább növelheti a testhőmérsékletet) Olyan gyerek esetében, akik a lázcsillapítás ezen módjától félnek, rossz élményként élik meg kerülendő a lázcsillapításnak ezen módja.” 2011.03.29. Eü.közlöny 7.sz. 1313

Ez szokás szerint a magyaros “nesze semmi, fogd meg jól.” Szerintem még nem született olyan gyermek (de felnőtt se), aki szeretné, és jó élményként élné meg a hűtőfürdőt vagy teljes test borogatást, ergo kerülendő. A lényeg a következő. Ne essünk kétségbe, ha a gyerek lázas, mert azt jelenti, hogy szervezete felvette a harcot a kórokozó ellen, azaz immunrendszere reagál a fertőzésre. Étvágytalanság, fejfájás ilyenkor teljesen normális panasz lehet, a lényeg az, hogy folyadékot bőven fogyasszon, csecsemőt gyakran szoptassuk. Ne öltöztessük túl, ne takargassuk be újra és újra, ha magától lelöki a takarót, nehogy túl melegedjen. Ő ösztönösen érzi, mi a jó neki. Ha nagyon nyűgös, sír, láthatóan rossz a közérzete, akkor lehet/kell (tartósan 39 fok felett mindenképpen szükséges) gyógyszert adni, elsősorban ibuprofent tartalmút, vagy kiscsecsemőnek amidazofen kúpot. (aszpirint semmiképpen se!) Legtöbbször reggelre el is múlik, és csak estére tér vissza ismét a láz.

Murphy-törvénye, hogy gyerekünk akkor lázasodik be, ha:

-vége a rendelésnek,

-ha hétvége vagy ünnepnap van

-ha sürgős halaszthatatlan munkánk van

-ha utazni készülünk

-ha a nagymama nem ér rá vigyázni.

Nem kell feltétlenül ügyeletre rohanni az amúgy nyűgös, csak gyógyító anyai ölelésre vágyó gyerekkel. 2-3 napon nem sok minden múlik, ha esetleg ennyivel később látja orvos, és 2-3 nappal később kezdjük – feltétlenül szükséges – az antibiotikumot. Már csak azért sem, hiszen minimum 2-3 napos tünetmentes lappangási idő miatt a kórokozó már napok jelen van és szaporodik, a láz már csak a szervezet védekezési reakciója. A közhiedelemmel ellentétben korai gyógyszeres kezeléssel nem előzhető meg a betegség, hiszen a láz jelentkezésekor már bőszen szaporodik a vírus. Mikor kell azonnal megmutatni a gyereket? Figyelmeztető jelek: 1 hónapnál fiatalabb csecsemő 37 fok feletti hőmérséklete, nagy mennyiségű hányás, folyamatosan nagy mennyiségű hasmenés, itathatatlanság (kiszáradás jelei), szokatlan véraláfutásszerű, szaporodó foltok a lábszárán, nagyfokú bágyadtság, apátia (csecsemő nem sír, csak nyöszörög, nem reagál az érintésre, nem néz ránk). Ezek meglehetősen ritkán fordulnak elő szerencsére. Önmagában 39 fok feletti láz nem jelent feltétlenül komolyabb betegséget, bár való igaz, hogy borzasztóan elesetté teszik a gyereket.

A külföldi akár angolszász, vagy skandináv protokoll is ezt mondja, 3 napon túli láz esetén kapnak időpontot orvosi vizsgálatra, ha a fenti tünetek nem állnak fenn. A háziorvoshoz is 2-3 napos előjegyzés van. Gyermekorvos pedig csak kórházban van. Bármennyire is panaszkodunk a magyar ellátásra, az alapellátás tekintetében messze jobbak a lehetőségek…egyenlőre. De ez már egy másik téma.

“A legfontosabb lecke, amit meg kell tanulnunk, hogy az intenzív érzelmek helyénvalók. Helyük és szerepük van a gyerekeink számára, és egészségesek, valamint alapvetőek a gyermekeink érzelmi jóléte szempontjából. Az érzelmek fontosak, és nekünk szülőknek bátorítani kell ezek megjelenését, és meg kell engednünk  a gyermekeinknek, hogy saját szintjükön dühöngjenek, és nem a szülők számára elviselhető szinten.”

Orvosi szempontból még mindig nem találtak bizonyítható okot a hasfájós-sírósság hátterében. Relatív az is, hogy melyik szülő mit tart sok sírásnak. (Ki mit bír, ugyebár.) Próbálták összefüggésbe hozni az anya szorongásaival, a tanultsági szintjével (!?!), a baba nemével,  és még nagyon sok mindennel. Valahogy nem sikerült bizonyítani egyértelműen az okokat.

A bélrendszer éretlensége, illetve a bél-agy tengely szabályozási rendellenessége jelenleg a legvalószínűbbnek tartott ok. Súlyuk 1/6 megeszik naponta, olyan mintha mi 10 litert innánk, pedig sokszor még azt a 2 litert is milyen nehéz teljesíteni. Magyarázat lehet, hogy relative hosszú a babák bélrendszere a hasüreg méretéhez képest, és az élénk bélmozgás kínozza őket. De akkor miért nem szenved ettől minden csecsemő? Nos, érdekes módon az anyatejes babák ugyanannyit sírnak, mint a tápszeresek. Szignifikáns eltérést egyenlőre nem tudtak igazolni.

Pedig könnyebb a lenne  a tápszert okolni. Nálunk semmi csodaszer, sem masszázs, sem melegített “meggymagzsák” , semmi csodaszer sem segített. Egyszer csak elmúlt, mintha elvágták volna kb. 3 hónapos kor körül. (1 hónaposan persze azt hittem soha nem lesz 3 hónapos.) Aztán kicsit hozzáedződik az ember szíve, füle, bár megszokni nem lehet. Hogy mi történik babáinkkal 3 hónaposan, azt nem tudom. Vannak állítólag csoda-babák, akik csak esznek és alszanak, (én nem hiszem, nekem legalábbis ez még nem adatott meg), és biztosan vannak csoda-anyukák is, akiké nem sír. Én mindig fenntartással fogadtam a dicsekvőket. Az a jó anya, akinek a csecsemője sosem sír. Valóban? Vagy már megtanulta a gyerek, hogy nem érdemes sírnia.

Más magyarázatok is vannak. A babák természetéből adódó érzékenység, születés körüli traumák stb. A gyereknevelési elvek sokaságával együtt jelentek meg különböző magyarázatok, és terápiás lehetőségek. Dr. Aletha J.Solter svájci-amerikai fejlődésneurológus szerint – ha egyéb fizikai szükségletet kizártunk – a babákat kell hagyni sírni, de folyamatosan a karunkban tartva, ráfigyelve, hogy kiengedje a felhalmozódott feszültséget. A babák bölcsességét hangsúlyozza. Szerinte nem szabad figyelemének eltereléssel, éhség nélküli etetéssel/mellretétellel, vagy egyéb módon elnyomni a megkönnyebbülést hozó sírást, mert előbb-utóbb megtanulja elfojtani érzelmeit, ami később káros következménnyel járhat. Való igaz, hogy 2-3 órás sírás után a csecsemő elernyed és mély álomba zuhan, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem a kimerültségtől alszik el. És, ha valóban az evolúciós szempontból kifejlődő sírás – többek között – a stressztől való megkönnyebbülést is hivatott szolgálni, egy anya miért arra érez elfojthatatlan drive-ot (ösztön-késztetést), hogy megnyugtassa csecsemőjét. Miért aggodalommal és idegességgel reagálunk kisbabánk sírására? Nem tudom, ki hogyan van vele, én képtelen vagyok csak ülni és sírni látni, ahogy apró kis kezeivel, lábaival, egész testében elvörösödve kétségbeesetten, kitartóan órákig üvölt.

Tudom, tűrni kell, így vagy úgy egyszer majd elmúlik, és felnőnek. Sokat hallgattam a nagyszüleim történeteit, “a pirított liszten-feles tejen” felcseperedett szüleinkről, amitől állítólag nem fájt a hasuk. Nos, akkor valamit mi itt a XXI. SZÁZADBAN nagyon túlkomplikálunk. A régiek sokkal jobban tudtak valamit, vagy a többgenerációs családokban mindig volt valaki, aki rázta a csecsemők fenekét ?

Betiltanám a televízióban a híradókat. Egész évben, de különösen nyáron a politikai uborkaszezonban. Nap, mint nap első négy-öt hír gyilkosság, baleset, merénylet, rablás vagy ezek bírósági tárgyalása. (Ha ez sem tölti ki esetleg a műsoridőt, akkor néhány műhiba-ügyet mindig be lehet dobni.) Gyurta Dani világbajnoki címe miért utolsó a hírek sorában a sokadik gyilkossági sztori után, azt sosem fogom megérteni. Aztán következik a jó kis bulvárműsor a szilikon-modellekkel, irigyelt celebekkel, valósághősökkel. Ha pedig aznap nem ért minket baleset, és  nem raboltak ki, nem csapott belénk a villám, akkor ismerjük meg végre, mi manapság a színvonal, kik lesznek gyermekeink példaképei. Aztán jön a nyolcadik valóság-show, vagy a hetedik tehetség-kutató. Közben ismét híradó, ahol gyorsan öt percben megint felsorolják az aznapra szánt agresszióadagot, mielőtt végre párnánkra hajtjuk fejünket. A végén már azt sem hisszük el, hogy történnek jó dolgok is a nagyvilágban, hogy érdemes még gyermeket vállalni, hogy létezik bizalom és jószándék, hogy találunk még értékeket, hogy a sikeres élet záloga nem a drága nyaralás és a hibátlan külső.

Szerintem, ha kevesebbet néznénk TV-t főműsoridőben és inkább gyerekektől gondolkodását figyelnénk, sokkal kiegyensúlyozottabb világban élhetnénk. Nekik még nem szegi kedvüket a rossz időjárás.(Sebaj, majd megtanulják tőlünk.) Ők még örülnek minden reggel egy új napnak, mert a lehetőség benne van reggelekben. Csodálom a fiamat, mert ő úgy érzi, neki nagyon sok játéka van, pedig – mivel nem találok elveimhez illő játékokat – építőjátékokon, néhány kirakón, és autón kívül alig van más a szobájában. Felnőttként vajon miért nem elég sosem, annyi amennyi van? Miért nem tudunk örülni annak, amink van? Mi motivál egy csecsemőt, hogy a járás gyakorlásakor mindig újra és újra felálljon? Miért próbálja meg századszor is egymásra rakni a kockákat, ha azt tapasztalja, hogy a torony úgyis mindig ledől? Vajon megfordul-e a fejében, hogy úgysem fog sikerülni, hogy biztosan nem képes rá? Semmi gond, majd látni fogja szülei példáján, és el fogja lesni tőlük. Szavak nélkül is. Ahogyan egy macskakölyök a látszólag céltalan játéka során sajátítja el azokat a képességeket, melyekre kifejlett macskaként szüksége lesz. A gyermek is játéka során sajátítja el ezeket képességeket, számára a játék jelenti a felnőtt világ leképezését, a játék során szerzett tapasztalatokat, megtanult szabályokat a való életben is érvényesnek tartja majd.(Mi pedig mennyire érdektelennek gondoljuk a gyermekek játékát, és a könnyen a elérhető dolgokat “gyerekjátéknak” tituláljuk.)

Eleinte annyira leköti a kisdedet maga a toronyépítés, a járástanulás élménye, hogy ráeszmél: kitartással előbb-utóbb úgyis sikerülni fog. Megtapasztalja, hogy ne adja fel az első néhány kudarc után, és ne kezdjen csalódottságában valami könnyebb cél után nézni. Ezt azonban nem fogja megtanulni, ha a szüleit csak a siker érdekli, ha csak a végeredményért dicsérik meg, magáért az erőfeszítésért soha. Ebben a helyzetben is, mint annyi mindenben az önbizalom számít. Meg kell tanulnia, hogy a valódi sikerek sorozatos és gyakran ügyetlen kísérletekkel kezdődnek, ha a kisded valóban elhinné, hogy képtelen rá, sosem tanulna meg járni. Ezekből az erőfeszítésekből a gyermek nemcsak a kitartás fontosságát tanulja meg, hanem azt is, hogy bízzék saját  képességeiben és abban, hogy ezekkel biztosan sikert arat. A felnőttek világa miért csak a gyors, instant, látványos eredményeket értékeli? Miért vált annyira fontossá a külvilág véleménye és értékítélete? (folyt.köv.)

Népszerű, időről időre visszatérő, örökzöld téma a gyermeket nevelők körében. Újra és újra felbukkanak olyan szülők, aki a kötelező védőoltásokat sem adatják be gyermeküknek. Egy reggeli beszélgetős műsorban szólaltattak meg egy – saját bevallása szerint eddig Németországban dolgozó – orvost, aki nem is immunológus, de még csak nem is gyermekgyógyász. Szerinte egyik védőoltás sem véd a fertőző betegségek ellen. Hogy ezt az állítását mire alapozza, kin végzett kísérletet és milyeneket, az nem derült ki. Orvosként hiteltelenség és felelőtlenség ilyen kijelentéseket tenni.

Gyakorlatilag a kötelező vakcinációknak köszönhetően nem fordulnak elő ezek a betegségek. Én gyakorlatilag nem láttam torokgyíkot (diphteria), de nálam jóval idősebbek sem. Egyetemi tankönyvekben láttunk csak. Soha nem hallottam szamárköhögést (pertussis), idős, sokat látott kollégák azt mondták, sosem felejteném el, ha egyszer hallanám. Nincs himlő, és járványos gyermekbénulás(poliomyelitis). Mi alapján állítják egyesek, hogy egyik védőoltás sem véd? Ezekkel az oltóanyagokkal kapcsolatban sok évtizedes tapasztalatok vannak. Ha valaki olvasta a Kincskereső kisködmönt, annak lehet fogalma, mi kínnal járna egy torokgyík. Ki teszi ki ma szándékosan ennek a gyermekét? Ha valaki nézett Afrikában készült dokumetumfilmeket, hatalmas számban halnak meg kínok között csecsemők merevgörcsben (tetanusz). Persze a tényektől függetlenül záporoznak a kifogások. Ha nincs járvány, miért van szükség még mindig oltásra? Ma már vannak korszerű antibiotikumok, és diagnosztikai módszerek. Ma már mások a higiénés körülmények.stb.

Azért kell fenntartani a kötelező védőoltási rendszert, mert sajnos a globalizációnak köszönhetően előfordulnak szórványos behurcolt esetek, olyan területekről, ahol nincs védőoltási rendszer, vagy nem olyan szigorúak a beadás szabályai. A szomszédos Romániából érkezőknek nagyon gyakran hiányos az átoltottsága, és követhetetlen az oltási  dokumentációjuk – ha van egyáltalán olyan. Az indokolatlanul használt antibiotikumokkal egyre nagyobb probléma, hogy rezisztenssé válnak ellenük a baktériumok. Még nagyobb probléma, hogy mivel ezek a betegségek extrém ritkán fordulnak elő, nem ezekre  a kórképekre gondolunk első körben, illetve előbb  számtalan sokkal gyakoribb kórkép lehetőségét kell kizárnunk, értékes időt veszítve a célzott kezelés megkezdéséig. Vírusok ellen nincs megfelelő hatékonyságú gyógyszer. Az mumpsz-kanyaró-rózsahimlő oltás (parotitis epidemica-morbilli-rubeola) egyetlen lehetőség a vírusos fertőző betegségek ellen. Higiéne ide vagy oda, gyermekünket nem tarthatjuk üvegbúra alatt. Ezek a kórokozó ugyanolyan virulensek, mint 100 éve, és oltás nélkül a mi gyermekeink sem lennénk ellenállóbbak, mint annak idején Móra Ferencék. Még egy fontos dolog. A fent említett betegségeket kiváltó kórokozók évtizedek óta változatlanok, és könnyen tipizálhatók, alfajaik érdemben nem különböznek egymástól, szemben például az influenza-vírusokkal, melyek 2 évente kisebb mértékben, 10 évente szinte teljesen átalakulnak.

Eddig nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kötelező oltások ártalmasak lennének. Csak tények vannak, hogy míg 150 éve egy falu gyerekeinek akár fele meghalt ezekben a betegségekben, ma már igen ritkán fordulnak elő. A járványos gyerekbénulás túlélői is egyre kevesebben vannak, csak ők emlékeztetnek a szörnyű betegségre. Az is tény, hogy védőoltások nem tökéletesen imitálnak egy valódi fertőzést, ezért immunrendszerünknek  emlékeztető oltásokra van szükség. 100%-os védettséget az adhatna, ha a valódi kórokozóval találkoznánk, és túl is élnénk ezt a találkozást. Nekünk lenne esélyünk, ha időben születne diagnózis, és teljesen egészségesen érne bennünket. De mennyi esélye lenne egy oltatlan csecsemőnek?