Sírás: Colica vagy stressz?
november 17th, 2011 Posted by Dr. Molnár Helga Család No Comment yet“A legfontosabb lecke, amit meg kell tanulnunk, hogy az intenzív érzelmek helyénvalók. Helyük és szerepük van a gyerekeink számára, és egészségesek, valamint alapvetőek a gyermekeink érzelmi jóléte szempontjából. Az érzelmek fontosak, és nekünk szülőknek bátorítani kell ezek megjelenését, és meg kell engednünk a gyermekeinknek, hogy saját szintjükön dühöngjenek, és nem a szülők számára elviselhető szinten.”
Orvosi szempontból még mindig nem találtak bizonyítható okot a hasfájós-sírósság hátterében. Relatív az is, hogy melyik szülő mit tart sok sírásnak. (Ki mit bír, ugyebár.) Próbálták összefüggésbe hozni az anya szorongásaival, a tanultsági szintjével (!?!), a baba nemével, és még nagyon sok mindennel. Valahogy nem sikerült bizonyítani egyértelműen az okokat.
A bélrendszer éretlensége, illetve a bél-agy tengely szabályozási rendellenessége jelenleg a legvalószínűbbnek tartott ok. Súlyuk 1/6 megeszik naponta, olyan mintha mi 10 litert innánk, pedig sokszor még azt a 2 litert is milyen nehéz teljesíteni. Magyarázat lehet, hogy relative hosszú a babák bélrendszere a hasüreg méretéhez képest, és az élénk bélmozgás kínozza őket. De akkor miért nem szenved ettől minden csecsemő? Nos, érdekes módon az anyatejes babák ugyanannyit sírnak, mint a tápszeresek. Szignifikáns eltérést egyenlőre nem tudtak igazolni.
Pedig könnyebb a lenne a tápszert okolni. Nálunk semmi csodaszer, sem masszázs, sem melegített “meggymagzsák” , semmi csodaszer sem segített. Egyszer csak elmúlt, mintha elvágták volna kb. 3 hónapos kor körül. (1 hónaposan persze azt hittem soha nem lesz 3 hónapos.) Aztán kicsit hozzáedződik az ember szíve, füle, bár megszokni nem lehet. Hogy mi történik babáinkkal 3 hónaposan, azt nem tudom. Vannak állítólag csoda-babák, akik csak esznek és alszanak, (én nem hiszem, nekem legalábbis ez még nem adatott meg), és biztosan vannak csoda-anyukák is, akiké nem sír. Én mindig fenntartással fogadtam a dicsekvőket. Az a jó anya, akinek a csecsemője sosem sír. Valóban? Vagy már megtanulta a gyerek, hogy nem érdemes sírnia.
Más magyarázatok is vannak. A babák természetéből adódó érzékenység, születés körüli traumák stb. A gyereknevelési elvek sokaságával együtt jelentek meg különböző magyarázatok, és terápiás lehetőségek. Dr. Aletha J.Solter svájci-amerikai fejlődésneurológus szerint – ha egyéb fizikai szükségletet kizártunk – a babákat kell hagyni sírni, de folyamatosan a karunkban tartva, ráfigyelve, hogy kiengedje a felhalmozódott feszültséget. A babák bölcsességét hangsúlyozza. Szerinte nem szabad figyelemének eltereléssel, éhség nélküli etetéssel/mellretétellel, vagy egyéb módon elnyomni a megkönnyebbülést hozó sírást, mert előbb-utóbb megtanulja elfojtani érzelmeit, ami később káros következménnyel járhat. Való igaz, hogy 2-3 órás sírás után a csecsemő elernyed és mély álomba zuhan, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem a kimerültségtől alszik el. És, ha valóban az evolúciós szempontból kifejlődő sírás – többek között – a stressztől való megkönnyebbülést is hivatott szolgálni, egy anya miért arra érez elfojthatatlan drive-ot (ösztön-késztetést), hogy megnyugtassa csecsemőjét. Miért aggodalommal és idegességgel reagálunk kisbabánk sírására? Nem tudom, ki hogyan van vele, én képtelen vagyok csak ülni és sírni látni, ahogy apró kis kezeivel, lábaival, egész testében elvörösödve kétségbeesetten, kitartóan órákig üvölt.
Tudom, tűrni kell, így vagy úgy egyszer majd elmúlik, és felnőnek. Sokat hallgattam a nagyszüleim történeteit, “a pirított liszten-feles tejen” felcseperedett szüleinkről, amitől állítólag nem fájt a hasuk. Nos, akkor valamit mi itt a XXI. SZÁZADBAN nagyon túlkomplikálunk. A régiek sokkal jobban tudtak valamit, vagy a többgenerációs családokban mindig volt valaki, aki rázta a csecsemők fenekét ?