A TARTÓS ALVÁSMEGVONÁS HATÁSA ANYÁK SZERVEZETÉRE (áltudományos cikk)

Molnár Helga dr., Reidl Nándor

Proviso studio, Győr

Absztrakt: A szerző jelen megfigyeléses módszerrel vizsgálta, hogyan hat az  alvásmegvonás egy 30 +/-2 éves családanya szellemi integritására és döntéshozó képességére. A post partum neurosis, (szülés utáni idegösszeomlás) mint ritka, de komoly szövődmény valószínűsége.

Esetismertetés: Kórelőzményből kiemelendő 2007-ben egy egészséges fiú világrahozatala, majd 7 év a magyar egészségügyben, ezen belül 2 év rendszeres ügyelet az Ormánságban, majd 2011-ben ismételt gyermekvállalás. Egyebekben egyéb jelen vizsgálatot befolyásoló esemény nem történt.

Módszer: Kb. 3 hónapja tartó önmegfigyelés, naponta tükörbenézés (egyre növekvő táskák a szem alatt mm-ben mérve), reggel éhgyomorral ugyanabban az időpontban testsúlymérés (csökkenő testsúly grammokban történő meghatározása a pozitív szemléletmód miatt).

Tünetek: egyre fokozódó szótalálási nehézség, súlyosbodó memóriazavar (a radiátoron felejtett vaj a padlóra csorgáskor történő észlelése), feledékenység (5 éves gyermekének fürdőkádban felejtése órákban kifejezve), kontaktlencse éjszakai viselése ellenére szemüveg felvételének kísérlete stb. A post partum neurosis, illetve depresszió tüneteit egyenlőre nem észleltük.

Megbeszélés, megoldás: Tekintve, hogy a folyamatosan sürgető jellegű csecsemősírás fokozza a kialvatlanságból eredő szövődményeket, ezért redukálni kell a sírás időtartamát, például olyan takarítási módszer alkalmazásával (teleszkópos nyelű felmosófa stb), mely a hordozókendőben alvó 6,5 kg-os csecsemővel együtt lehetővé teszi a porcicák eltávolítását az ágy alól is, olyan receptek alkalmazása, mellyel minimalizálni lehet a képződő mosatlan edényhalmot és a főzési időt – félkész ételek teljes mértékű kiiktatásával, olyan ruhaneműk alkalmazása, melyek nem igényelnek vasalást stb. Imádkozni frontmentes, nem túl szélsőséges hőmérsékletű időért, mely nem viseli meg a csecsemők szervezetét, valamint egyaránt lehetővé teszi az óvodás korúak és a csecsemők kellő ideig tartó levegőztetését is. A szoptatási idő lehetőség szerinti elnyújtása, hiszen a folyamat során felszabaduló, és az anyatejben is nagy mennyiségben kiválasztódó oxytocin hormon nem csak az anya, de a csecsemő szervezetében is nyugalmat vált ki. Nem utolsó sorban rendkívül fontos a “külsős tapasztalt” önkéntes segítők kéretlen tanácsainak figyelmen kívül hagyása.

Következtetés: Az anyai kialvatlan életmód előnye, hogy ösztönzően hat az energiahatékony háztartási módszerek elterjedésére, és  szoptatási hajlandóságot növeli, de hátrányosan érinti arc mimikai izmait, és fokozza a szemkörnyéki bőr ödémahajlamát. Támogató férj mellett, az alvásmegvonás 3 hónapon túli fennállása esetén sem okoz súlyos szövődményeket. Sőt 5 éves testvér féltékenységi rohamainak kezelésére is lehetőség nyílik. További megelőzési lehetőség lehet, családi, illetve baráti segítség igénybevétele és elfogadása.

Megjegyzés: A kísérletben résztvevők közreműködésüket ingyenesen, teljes mértékben önként vállalták, írásbeli beleegyező nyilatkozatok a szerkesztőségben.

IRODALOM:

C.Molnár Emma: A nő ezer arca

Ranschburg J.: Szülők könyve

A keleti spiritualisták szerint:  „A nevelés igazi meghatározása: kihozni azt, ami a bensőnkben van”. A mai nyugati társadalomban nem így nevelik a gyerekeket. Nem az a cél, hogy kihozzák a gyermekből a tehetségét, vagy engedjék kimutatni érzelmeit, hanem megtanítják (kényszerítik) elrejteni azokat, hogy olyan ember legyen, mint amilyet a társadalom elvár, aki maradéktalanul alkalmazkodik a környezethez, amelyben élünk. Ha így cselekszünk, nemcsak magunkat romboljuk le, hanem egy új, szellemileg magasan fejlett és szabadabb világ eszméje is leomlik.

Lassan 6 hetes kisfiam szinte még nem aludt az ágyában. Testközeben van egész nap: hordozókendőben pihen, vagy szoptatom, vagy mellettünk alszik. (apja mellett többnyire, hiszen a nagynak legalább éjszakára jár anya) De mit szól ehhez egy 5 éves testvér?

Kreativitásának hála, a figyelemfelkeltés hihetetlen tárházát vonultatta fel eddig. A nyugodt – néha túl jó – gyerek hihetetlen metamorfózissal vált éjszakánként egy tomboló kisördöggé. Többször is felébredt éjszaka kontrollálhatatlan zokogás, és vergődés közepette. Szinte ijesztő volt az féktelen düh és indulat, ami elszabadult ilyenkor ott a szobában. Én, az “okos fölnőtt”, pedig tehetetlenül néztem, és csak vártam, hogy végre elmúljon. Nem segített sem ölelés, sem csitítgatás, hiszen utat kell engedni ezeknek – valljuk be – bennünk is tomboló, fájdalmas érzelmeknek, amit a gyermeki lét jelent/jelentett. Sokkal jobb most megtanulni, mert később talán sokkal destruktívabb, önpusztító formában törhet utat magának. Vajon mi lehet a felnőttkori önbizalomhiány, az esetleges depresszió és szorongás, a párkapcsolati  féltékenység, a szomatizációs problémák, a meg-nem-értettség hátterében?

Most már azt gondoljuk, hogy a felelősségteljes felnőttkorhoz képest a gyerekkor csupa játék, móka és kacagás volt. Pedig anno nem úgy éltük meg. Becsapja magát az, aki ezt nem ismeri be még önmagának sem. A biztonságos, paradicsomi méhen belüli környezetből, egy keserves út után csöppenünk ebbe a cseppet sem emberbarát világba, ahol egyedül kell lélegeznünk, táplálkoznunk, és aludnunk. Meg kell küzdenünk a magány érzésével a rideg, de csillogó, himbálózó idétlen fityegőkkel telepakolt kiságyban, hiszen csak kb. 20 cm-re látunk, távolabb ijesztő, homályos árnyak mozognak. Aztán a tehetetlenség élményével, hiszen nem tudunk mozogni, nem érünk el semmit, teljesen kiszolgáltatottak vagyunk. Később meg kell küzdenünk a kudarcokkal, hogy a járás tanulásakor Isten tudja hányszor elesünk, a finommozgások fejlődése során ledől, leesik, elgurul minden. Majd a beszéd tanulása során azzal, hogy nem értenek meg, vagy teljesen félreértenek. A közösségbe kerülés, a családból való kiszakadás szeparációs szorongása szintén a személyiségünk részévé válhat. Aztán a testvér érkezésével felborul a nyugodt, biztonságos kis életünk, úgy érezzük megfosztanak a szülői szeretettől, legalábbis osztoznunk kell benne, újra meg kell határozni magunkat és helyünket a családban.

Lehetne tovább sorolni azokat a frusztrációkat, amelyeket mindannyiunknak le kell(ett) küzdenie. Ha ehhez adott egy segítő, támogató közeg (család, óvónő, tanár), és lehetőség az érzelmeink kifejezésére, akkor kompetens felnőtté válhatunk. Olyan egészséges emberré, akinek személyiségét nem bénítja meg a felhalmozott, elnyomott keserűség, aki olyan szakmát/hivatást választ, amit szeret, olyan munkát végez, mely sikerélményt ad számára, és képes is sikereit megélni.

A holisztikus szemlélet a testi és lelki jólét egységét hangsúlyozza. Hiába kapunk meg/szerzünk meg minden testi jólétünket szolgáló földi jószágot, ha pszichés szükségleteink kielégítetlenek maradnak. Az Internet digitalizált on-line világában mi adhatjuk meg gyerekeink számára a pszichés biztonságot a magabiztos felnőtté váláshoz, és azokat a pszichés kapaszkodókat is, amik segítik őket eligazodni az értékrend nélküli fogyasztói társadalomban. Tőlünk tanulják meg azokat a megküzdési mechanizmusokat, melyek később átsegítik őket a különböző krízishelyzeteken. A XXI. században egészségünket a pszichés stresszorok veszélyeztetik, a gyógyulásunkat szintén pszichés állapotunk, személyiségünkből adódó gondolkodásunk akadályozza.

Minden gyerekkel új időszámítás kezdődik. Szülőként újra értékelünk mindent. Az élet apró dolgait is. Milyen pihentető is tud lenni 2-2,5 óra alvás egyhuzamban, milyen feszültségoldó lehet egy forró zuhany, és micsoda boldogság forrása tud lenni a CSEND. A gyerekek szülői önismeretfejlesztő képességeiről nem is beszélve, hiszen hamar rádöbbentenek bennünket: hogy türelmünk nem határtalan, kreativitásunk siralmas, problémamegoldó képességünk csapnivaló, spontaneitásunk kvázi nulla, és a stressztűrőképességünk sem a legjobb. Szóval ki is a felnőtt?

Azt hiszük az első után már tudunk mindent. Hamar kiderül, hogy semmit sem tudunk. Se róluk, se magunkról. Nem feltétlenül, vagy legalábbis nem szívesen valljuk be ezt, de azért jobb, ha legalább mi magunk a tudatában vagyunk. Valahogy, akkor jobban tűrjük a hisztit, az ellenkezést is. A higgadt szülői reakció lehet/lehetne a legjobb ellenszere a viselkedési problémáknak – meggyőződésem. Legyen szó testvérféltékenységről vagy az énhatárok feszegetéséről. Csak kevesen vagyunk képesek erre a gyakorlatban. Pedig a mi reakciónkat fogja a gyerek visszatükrözni. Szinte ijesztő néha saját gesztusaimat a nagyfiamban viszontlátni.

A kicsi most tanulja. Hát siralmas…