Minden gyerekkel új időszámítás kezdődik. Szülőként újra értékelünk mindent. Az élet apró dolgait is. Milyen pihentető is tud lenni 2-2,5 óra alvás egyhuzamban, milyen feszültségoldó lehet egy forró zuhany, és micsoda boldogság forrása tud lenni a CSEND. A gyerekek szülői önismeretfejlesztő képességeiről nem is beszélve, hiszen hamar rádöbbentenek bennünket: hogy türelmünk nem határtalan, kreativitásunk siralmas, problémamegoldó képességünk csapnivaló, spontaneitásunk kvázi nulla, és a stressztűrőképességünk sem a legjobb. Szóval ki is a felnőtt?
Azt hiszük az első után már tudunk mindent. Hamar kiderül, hogy semmit sem tudunk. Se róluk, se magunkról. Nem feltétlenül, vagy legalábbis nem szívesen valljuk be ezt, de azért jobb, ha legalább mi magunk a tudatában vagyunk. Valahogy, akkor jobban tűrjük a hisztit, az ellenkezést is. A higgadt szülői reakció lehet/lehetne a legjobb ellenszere a viselkedési problémáknak – meggyőződésem. Legyen szó testvérféltékenységről vagy az énhatárok feszegetéséről. Csak kevesen vagyunk képesek erre a gyakorlatban. Pedig a mi reakciónkat fogja a gyerek visszatükrözni. Szinte ijesztő néha saját gesztusaimat a nagyfiamban viszontlátni.
A kicsi most tanulja. Hát siralmas… 
No comments yet. You should be kind and add one!