Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nem tudunk nem részt venni a település életében. A nagy iskolába jár, a kicsinek bölcsöde keresés, apjuknak nyelvtanfolyam, én meg egy kisebb kórházban dolgozom, minimum 30-an vesznek körül, ha a pacienseket nem is számolom. (Szinte mindenki más dialektust beszél, de a munkáról később.)

Venni kellett sütőt. Nos, van mosógép, mosogatógép (nagyon élvezem, hogy van, napjában többször is “elmosogatok” ), és fagyasztós hűtőszekrény. Sűtő nincs. Az anyukák itt nem főznem, bár elvileg minden beszerezhető, de a bolt “ferdigmat”-tal, fagyasztott készételllel. Itt minden más. leginkább az, hogy itt segítenek, bár első pillantásra tudják, hogy “beköltöző” vagy, ahogy otthon mondják. Leesik az álluk, hogy tudsz norvégul. Csodálkoznak azon, hogy tanulunk Magyarországon norvégul az iskolában? Vagy megkérdezik, hány éve élek itt? Ezért is van egy kavarc, ugyanis nincs Skattekort-om (adókártyám), addig nem lehet bankszámlám, mert minden a bankon keresztül zajlik. A szigeten egyedül mi fizetünk készpénzzel, meg a vizitdíj-automata fogadja el. (Mert van ám itt is, nem is akármennyi!)Így viszont nincs zsebből-zsebbe osztás. Szóval egyenlőre az állami  hivatalok számára még nem létezünk.

Ha nem kérdezel, nem  mondanak semmit, de legalább nem osztogatnak kérés nélkül tanácsot. Ha kérdezel, akkor mindent elkövetnek, hogy segítsenek. Kellett volna regisztálnom interneten magunkat, de még nem volt saját netünk. Elmentem a tanácsházába netet kérni, leültetett a saját gépe elé Tærje a technikai részleg vezetője, hozott kávét, össze-vissza telefonált, mert még egy anyanyelvi norvégnak sem sikerült a kérdőívet kitölteni. (nagyon szeretik az elektronikus sémákat, így legalább mindenki egyforma, nincs felesleges mellébeszélés). Szinte az egész napot ott töltöttem, mialatt ő gyors közvélemény-kutatást végzett, melyik netszolgáltató a legjobb. Végre sikerült kitölteni, mert az egész részleg a válaszokon agyalt. Másnap lelkesen vittem team-munkák gyümölcsét a rendőrségre, ahol kiderült, hogy nem is lett jó. Kuka.

 És imádják a gyerekeket. Róluk kérdeznek állandóan. (Ja, és a gulyásról.) Tényleg. Hihetetlen. Minden értük van. Talán még most sem lennénk itt, ha a reptéren a családosokat a becsekkolásnál nem hívják előre. A terhes nőket a tenyerükön hordozzák, erre korán felhívták a figyelmem. Nem várakozhatnak, náluk nincs várólista. (folyt.köv.)

“Vágjunk ki virágot “zöldből”, és a kanapéból a fotelból fogjuk megépíteni a földalatti vakondházat!” – irányítja lelkesen 6 éves fiam a 8 éves barátnőjéből és “túlsokat látott fölnőtt” anyjából álló kreatív-csapatát. Mi L.-el egymásra nézünk, zöld virágot (?)  ja… és földalatti házat építünk az 5. emeleten. Tőlem telhető legnagyobb igyekezettel próbálom az esőcseppeket, és Napot a csillárra kötözni, hogy végre szivárvány lehessen a vakondház felett. Kisfiam egyébként – most éppen – krokodil, hátán a kézzel csomózott gyapjúszőnyeg, mely a hüllőpáncélt testesíti meg, és azon aggódik, hogy sárkánykocsija kap-e rendszámot a győri utakra. Egyébként a fogakkal, és farokkal rendelkező járgány olyan üzemanyaggal működik, mely az “űrhajókat is 1 perc(!) alatt a Jupiterre röpítené”. Nem hiszem a győri utak ezt lehetővé tennék. De morfondírozásom senkit sem érdekel különösképpen.

Miért is ne lehetne 5. emeleten vakondház, és miért ne mehetnénk akár a Jupiterre? Miért sematizálódunk és gondolkodunk klisékben?Jobb agyfélteke működésének mi is szabhat határt? Semmi. Bármiből bármi lehet – bárhol. Tanulok Tőle, és próbálom elsorvadt jobb agyféltekémet működésre bírni. Pedig mindenki művésznek születik, aztán mindenki felnő. Általános iskola 3. osztályában már senki nem vallja művésznek magát.

Pedig 8 éves koromig én is királylány voltam, palotáim és váraim voltak. És Álmaim.

A felnőtt lét kezdete az, ha felismerjük, hogy eddig csodált szüleink, mégsem Istenek. Nem is volt mindig igazuk. Sőt hibáztak is. De ez csak a kezdet. Jön a csalódottság, a harag, majd a szemrehányás, mely csak olaj a tűzre. Aztán jönnek az unokák. Újabb konfliktusforrások. Nem azt eszi, nem azt issza, amit “kellene”, és nem szobatiszta még 3 évesen sem. Majd ők megmutatják. Az édességözön, cukros üdítő és éjszakába nyúló televiziózás, édes kompót friss gyümölcs helyett. Nem kell orrot fújni, sem alaposan fogat mosni. De mindent lehet, amit otthon nem. És jön  az öröm, a kisunoka haza sem akar menni. A sikerélmény azonban néhány évig tart.

Aztán becsúszik egy fülfájás az éjszaka közepén, és sírva fakad, ha elesik. Ilyenkor mégis csak anya kell. Érzelmi biztonság otthon van. Az elvárások most is ugyanazok, mint 30 éve. Tisztára kell enni a tányért, köszönni kell mindenkinek szépen hangosan, és kérdezés nélkül el kell fogadni és követni minden kőbe vésett szabályt. Kiderül, hogy az unokák sem olyanok, mint amilyennek nekünk lennünk kellett volna. Pedig ŐK  fiúk. De 5 évesen nincs kitartása, és nem érdekli az a játék, ami a papa álma volt 40 éve. És a gyerek nem rejti véka alá a véleményét. (Szerencsére.) A nagyszülők szerint ezek a rossz nevelés következményei. Szerintünk nevelésünk sikerei.

A felnőtté válás kezdete – azt hiszem – mégis csak a megbocsátás. Mindenért. És a higgadt elfogadás. Ők ilyenek és kész. Csak az idők változnak, ők nem.

Az állandó fejtörés. Mit főzek?Legyen gyors, de ne mirelit. Ne túl drága, de finom. Egészséges, de lehetőleg a gyerek is megegye. Aztán megnézem mi van itthon. Ez utóbbi tény, első körben kissé behatárol, de gyakran ez hozza elő a gondosan elnyomott kreatív énemet. Lisztből használok fehéret, barnát is. A fehér persze előbb elfogy, mert az ovis azt szereti. A teljes kiőrlésük liszttel készült ételeket meg kell kissé tuningolni, a hagyományos receptekkel általában nem működnek. Ezt az alábbit egészségtudatosan élő húgomnak ajánlom. Nálunk az egész család szereti. Pizza, de kicsit másként.

A tészta a világon a legegyszerűbb. Egy adaghoz: 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, 1 cs szárított élesztő, 1 kk só (a gyerek kedvéért), 1 dl lagyos víz, 1 ek olívaolaj, mert ez meditterrán pizza lesz . Összegyúrom, hogy közepesen kemény legyen, 30 perc pihenés. Kinyújtom, kerek formára (a pizza az mindig kerek, a gyerek számára biztosan), de kb 2 cm-vel nagyobbra, mint a sütűforma. Majd a szélét hasábra vágott sajttal rakom ki, és a széli részbe csavarom. Így a gyerek a pizza “héját” is megeszi.

A töltelékhez 2 jó nagy fej vöröshagymát, 2 gerezd zúzott fokhagymát, bazsalikommal olívaolajon fedő alatt megpárolom. Rákenem a tésztára, felszelelt friss paradicsommal kirakom, dobok rá olívabogyót is, ha van otthon. Sütő 165 fok, 20 perc. Jobb cserépedénybn sütni, vagy fémformában sütve, azonnal 10 percre lefedni, letakarni. Így nem lesz kemény, és nem morzsálódik. 2 percre a reszelt sajttal még visszateszem. Mi szeretjük.

“Sziasztok! Eddig nem volt időm leülni a gép elé. De most végre itt vagyok. Képzeljétek, alig lettem 6 hónapos, a társadalom már újabb követelmények elé állít. A súlyom növekedésével a mozgásfejlődésem megtorpant – a nagykönyv szerint persze – valójában a mozgásom is fejlődik, csak a gyengébb idegzetűek nem veszik észre. Az első önálló hasra fordulásom természetesen az éjszaka közepén következett be, melyet szüleimnek éktelen üvöltéssel hoztam tudtára, nehogy véletlenül lemaradjanak e jeles eseményről. (Ennek örömére persze anya megszoptatott, én meg ettem, ha már egyszer megterített.) Jelenleg is inkább cipeltetem magam, mert így nem fáradok el annyira, mintha 8 kg-os popsimat kellene felemelnem. Megnézném, más 15%-os túlsúllyal, hány fekvőtámaszt nyom ki. Ja, és egyébként is ölben sokkal többet látok. A fölnőttek, hogyhogy nem értik ezt? Általában nagyon jól elszórakoztatom a szüleimet, ha Apa azt mondja valami fura nyelven ” å danse”, akkor én mind a négy végtagommal elkezdek táncolni,  ők meg lelkesen nevetnek. Én meg persze rajtuk. Elég viccesek.

Vannak persze dolgaik, amikkel kicsit kiakasztanak. Például az a fura nyeles műanyag, amivel valami pépet akarnak a számba tuszakolni. Hozzátáplálás vagy, mi. Persze nem hagyom ám magamat. Anyával könnyebb dolgom van. Ő nagy igyekezettel kínálgat, ha valamit mégis sikerül bevarázsolni a számba, én nyálammal háromszorosára hígítva legkésőbb 20 másodperc múlva kicsorgatom. És ezt ismételgetjük, amíg ő meg nem unja. Le nem nyelek persze semmit, az tuti. Aztán jön Apa, ő sokkal szigorúbb, fél olyan izével a számba rakott, és egy teljes percig azt hitte sikerült,  diadalmasan nézett Anyára. Na ekkor jöttem én! Anya szerencsére hamar észrevette, hogy vörösödik a fejem, én meg elkezdtem fuldokolni, amíg ki nem köptem az utolsó molekuláig. Ekkor Anya kijelentette, én még éretlen vagyok rá. (Na, végre felfogta. Nem is olyan buta Ő, elvégre az én anyukám, csak túl sok szakirodalmat kellett olvasnia szegénynek az egyetemen.) Nevelem én őket rendesen. Kicsit nehéz velük, de hát ez van. Maradok az anyatejes táplálásnál, bár mostanában nincs túl sok időm arra sem, 5 perc maximum, viszont 3 óránként éjjel-nappal igényt tartok rá. Aztán majd meglátjuk.

A bátyám jófej, bár újabban csajozik. Egyet már haza is hozott. Minek ennyire sietni? De erről majd legközelebb….Most mennem kell, mert Anya a végén megint leül norvégozni…” (MikesR.)

Ha lenne főnököm, azaz pénzkereső tevékenységet folytatnék, már legalább 5-ször kirúgott volna. Ha vállalkozó háziorvos lennék még, már banki hitellel nyögném a helyettesítés költségeit. Valószínűleg szeptember óta összeszedtük a létező összes óvodai vírust, és a teljes tünet skálát felvonultattuk mi négyen. (hányás, középfülgyulladás, arcüreggyulladás, légúti hurutok 40 fokos lázzal.) Calici-vírusunknak hála mi már elvégeztük a tavaszi tisztítókúrát is. (A nagy tisztítókúra-őrület – szerintem – úgy baromság, ahogy van, mert néhány nap, de néhány hét sem elég az ú.n. méreganyagok kiürítésére, ha egyébként egész évben ész nélkül tömjük magunkba a szemét-ételt.) De ez most a trendi.) Kétségtelenül a kicsi bírta a legjobban. Néhány napos hőemelkedéssel, kisebb lázzal, enyhébb légúti huruttal megúszta. Egyébként lázasan aludt végre életében (kemény 4 hónap alatt) először 4 órát egyben. Az átlag alvási idő nappal 1 órás nyüglődést követően 30-35 perc. Ez éppen nem elég semmire, így a mosogatás utolsó fázisát, illetve a hajszárítást már üvöltések közepette végzem mindig. Csönd csak rövid rekedtsége idején volt, elég nagy bajban is érezte magát akkor. Nem tudta mire vélni, hogy nem hallotta saját magát. Az anyatejnek hála, azért vegyipari ellenszer nélkül megúszta a telet. Bár a orrszívó-porszívózás napi 6-szor, éjjel 2-szer, valószínűleg nem volt a legfelemelőbb élmény egy 4 hónapos számára. Ő egyébként dührohamot tud kapni a legapróbbnak vélt sérelem miatt is, például 1 percen belül nem kap enni, vagy megpróbálok leülni vele ahelyett, hogy Őbabasága 7 kg-os popsiját cipelném. Mindig találok indokot a reklamációjára. Pontosan március 18-án reggel egy újabb óránkénti felébredésekkel telt éjszaka után kibújt első fogacskája. (Néha azon gondolkodom, kell-e nekünk egyáltalán éjszakát tartanunk. Lefekszünk szokás szerint mindig, és elképzeljük, hogy aludni fogunk.)  És már jön a következő fog, hja, míg kibújik mind a 20, addig lesz még indok a nem-alvásra.

Az 5 éves is kínlódott a napokig tartó 40 fokos lázzal. Éjjel mindig akkor ébredt fel, amikor átmentem az öccsét etetni. És sírva jött utánam. Most először kívántam, bárcsak két helyen lehetnék egyszerre. Az alapos orrfújás miatt annyi veszekedtem szegénnyel, hogy fiam a legnagyobb óvodás büntetést szabta ki rám: “nem lesz többé a barátom”! Tudomásul kellett vennem. És jelenleg is büntetésben vagyok, ugyanis elköltözött a mamáékhoz. Míg az oviba induláskor a “nagyon fogsz hiányozni-játszmával” szokott könnyes búcsút venni tőlem, most bezzeg a papa kezét fogva vissza sem fordult a lépcsőházban.

Sokan azt hiszik, hogy orvosként könnyebb elviselni ezeket az időszakokat, pedig nem. (Bár tény, hogy legalább orvoshoz nem kell menni. ) Nem-orvos-anyukák azért aggódnak, mert nem tudják mi lehet a tünetek hátterében, én viszont tudom. És azt is, hogy teljesen felesleges minden gyógyszertári kegyszer. A sajátommal persze én sem tudok teljesen objektív lenni. Azért, amikor fényérzékenységet panaszoltak fejfájás és magas láz mellett, egy pillanatra megfordult a fejemben az agyhártyagyulladás lehetősége is. Sőt az is, hogy csecsemőnél láz akár nélkül is jelentkezhet, az irritábilitás lehet az egyetlen bevezető tünet. Ez sem jobb sokkal. Óva intenék mindenkit, hogy ilyenkor bőszen neki essen az internetnek, olyan dolgokat olvashat, hogy tuti elveszíti a realitásérzékét, és rohan valamelyik ügyeletre. Éjjel egyébként is mindent sötétebben lát az ember. Ha a gyerek iszik, csecsemő szopik, akár óránként is enni kér, és erőteljesen kipirult arccal sír, könnyen ébreszthető, akkor nem lehet túl nagy baj. Calici-vírusunk idején olyan bőszen fertőtlenítettem, hogy az ÁNTSZ is megdicsért volna – bár sosem vágytam rá. Az eszem persze tudta, hogy már úgyis tökmindegy. Családban gyakorlatilag lehetetlen megakadályozni a légúti fertőzést, ha fogékonyak vagyunk rá. Más bízik benne, hogy így sikerül a többi családtag megóvása, én tudtam, hogy csupán néhány óránk van a tünetek jelentkezéséig. Azért a végén mégis mi győztünk.

Májusig nem akarok óvodáról hallani. Én is anyuka vagyok elsősorban….és az orvos és patikamentes gyógyulásban bízok.

Amióta nem dolgozom – a hagyományos társadalmi felfogás szerint – az OEP többet levelez velem, mint korábban a háziorvosi körzetben. Ez azért is bosszant, mert ajánlott levelekkel halmoz el, amit a postás nem hoz fel az ötödikre még véletlenül sem, hogy mehessek érte a postára. (Úgy véli, GYES-en lévő, állandóan otthon ülő nőszemély mozogjon egy kicsit, úgy is ráfér.) A jó öreg Kormányhivatal küldözget ilyen-olyan “azonnal-de-rögtön-visszaküldendő, mert-ha-nem-akkor-vessek-magamra” nyomtatványokat. Bogarászom a körmönfont jogszabályok halmazát. A lényeg, hogy ha fejre állok és ketyegek, akkor is kevesebbet kapok egykori “közszolgaként”. Mert megérdemlem. Akkor meg minek ez sok papírpazarlás? És azon is elgondolkodtam, hogy ismerek-e valakit, akit az új szabályok a kormányszlogennel ellentétben nem érintenének hátrányosan.

Tehát ismét az “itt-kell-hagyni-ezt-az-országot”-hangulat kerített volna hatalmába, ha nincs a nagyfiam. Éppen lelkesen rajzol (alkot) a konyhaasztalon Juci mama névnapjára. Kérte, hogy írjak le néhány szót nyomtatott betűkkel, amit ő átmásol a lapra. Eleinte nem akartam elvenni a leendő tanító nénink kenyerét, de akkor a LEGO-katalógusból másol ki valami halandzsa szöveget, (pl.: JAWBLADE, THORNRAXX), amit a mama úgy sem ért. És valószínűleg én sem érteném, ha lányom lenne, ezért úgy döntöttem a BOLDOG NÉVNAPOT-nál maradok. (A számokat is egyébként a pelenka csomagolásáról tanulta meg.) Fiam nagy igyekezettel másol ákom-bákom betűivel.

-”Mit jelent az, hogy BOLDOG?” – kérdezte hirtelen.

-”Szerinted, mit jelent?”- faggattam, még nem beszélgettünk elvont fogalmak jelentéséről. Vajon mit jelenthet ez a szó egy 5 éves számára.

-” A BOLDOGSÁG szerintem azt jelenti, hogy mi szeretjük egymást! - válaszolt elgondolkodva.

Ezt honnan vette?! Én pedig szégyeltem magam. Kit érdekel az OEP, meg az idióta Kormány?

Újabb nyűgös-sírós nap. A hordozást én nem bírom, ő meg nélkülem nem. A front vagy az oltás miatt? Ki tudja. Ilyenkor a nagyobbal sem tudok eleget játszani, ilyenkor ugyanis a kisebb lélegzetvételű projekteket szorgalmazom, amit ő joggal nehezményez. Emellett holnapra ebédet is főznöm kellene, kiteregetni a ruhákat, és már kb. 3  órája szeretném végre meginni kihűlt teámat. Leteszem a kicsit a kiságyba “repdesni” egy kicsit, és kimegyek a konyhába. Marcell rögtön felugrik, beszalad és lekapcsolja a lámpát öccse szobájában.

-“Miért kapcsoltad le a lámpát?”- kérdezem.

-“Nem akarom pazarolni az áramot! “- hangzott a válasz.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy az óvodáskor küszöbén a gyermekek már rendelkeznek nemi identitással, kikérik maguknak, ha egy idegen hibázik a nemének megítélésében. Hároméves gyerek már tudja a nemét, de ilyenkor rendszerint még nem elsősorban a testalkat vagy genitáliák, hanem a hajviselet, öltözék, és hangszín alapján különbözteti meg a nemeket. Még néha a 4-5évesek is azt hiszik, ha egy kisfiú szoknyát húz kislány lesz belőle. A nem állandóságának tudata az egyre bővülő tapasztalatokkal, és a kognitív érés során alakul ki az iskolás kor elejére.

Farsang lesz az oviban. Mindenki pókember akar lenni, még a lányok is. Mi viszont voltunk már katicák 2 éve. Mikor aztán büszkén mutattuk a barátoknak az általunk készített katicajelmezben pózoló csemeténket, a gyerek füle hallatára megjegyezték, hogy az bizony lányos jelmez. Hát a karicabogarak nevében is visszautasítom a hímsoviniszta előítéleteket, de nem szerettem volna megint hasonló hibába esni.

Ezért a következő évben már kölcsönöztük a jelmezt, és – rám jellemzően – az utolsó pillanatban rohantam végig a város jelmezkölcsönzőit egy zebra-jelmezért. Rutintalan szülőként fogalmam sem volt arról, hogy hónapokkal előtte le kell a foglalni a farsangi jelmezeket is. (Pedig gondolhattam volna, mert a menyasszonyi ruhával is így jártam ! ) Végül kiegyeztünk egy ócskább oroszlán-jelmezben, és természetesen végül fel sem vette egy percre sem, mert nem volt kedve. Megértem, végül is nem oroszlán akart lenni!

Idén eleinte csiga akart lenni, a Bogyó és Babóca mese csigafiúja alapján, azonban a csiga hímnős, és tartottam attól, hogy néhány felvilágosult óvodás is tudja ezt. Így közös megegyezéssel elvetettük a csigáskodást. Idén úgy döntöttem együtt készítjük el a jelmezt. Így sem lett sokkal olcsóbb, de legalább sok időnkbe kerültaz elkészítése.  A fiam KIRÁLY akart lenni. Ez biztosan férfiúi privilégium, lány nem lehet király, az tuti. Így aztán készült korona fityegőkkel – mint az igazi magyar királyi korona, “arany” országalma és jogar. Kardot nem mertünk az oviba vinni. És vörös bársony palást arany brokátszegéllyel…. Farsang előtti este panaszkodott, hogy fázik,hirtelen nyűgös lett, és lehet, hogy éjszaka be is lázasodik. Nos, hiába a körültekintő készülődés, fiam talán megint nem farsangozik…

A TARTÓS ALVÁSMEGVONÁS HATÁSA ANYÁK SZERVEZETÉRE (áltudományos cikk)

Molnár Helga dr., Reidl Nándor

Proviso studio, Győr

Absztrakt: A szerző jelen megfigyeléses módszerrel vizsgálta, hogyan hat az  alvásmegvonás egy 30 +/-2 éves családanya szellemi integritására és döntéshozó képességére. A post partum neurosis, (szülés utáni idegösszeomlás) mint ritka, de komoly szövődmény valószínűsége.

Esetismertetés: Kórelőzményből kiemelendő 2007-ben egy egészséges fiú világrahozatala, majd 7 év a magyar egészségügyben, ezen belül 2 év rendszeres ügyelet az Ormánságban, majd 2011-ben ismételt gyermekvállalás. Egyebekben egyéb jelen vizsgálatot befolyásoló esemény nem történt.

Módszer: Kb. 3 hónapja tartó önmegfigyelés, naponta tükörbenézés (egyre növekvő táskák a szem alatt mm-ben mérve), reggel éhgyomorral ugyanabban az időpontban testsúlymérés (csökkenő testsúly grammokban történő meghatározása a pozitív szemléletmód miatt).

Tünetek: egyre fokozódó szótalálási nehézség, súlyosbodó memóriazavar (a radiátoron felejtett vaj a padlóra csorgáskor történő észlelése), feledékenység (5 éves gyermekének fürdőkádban felejtése órákban kifejezve), kontaktlencse éjszakai viselése ellenére szemüveg felvételének kísérlete stb. A post partum neurosis, illetve depresszió tüneteit egyenlőre nem észleltük.

Megbeszélés, megoldás: Tekintve, hogy a folyamatosan sürgető jellegű csecsemősírás fokozza a kialvatlanságból eredő szövődményeket, ezért redukálni kell a sírás időtartamát, például olyan takarítási módszer alkalmazásával (teleszkópos nyelű felmosófa stb), mely a hordozókendőben alvó 6,5 kg-os csecsemővel együtt lehetővé teszi a porcicák eltávolítását az ágy alól is, olyan receptek alkalmazása, mellyel minimalizálni lehet a képződő mosatlan edényhalmot és a főzési időt – félkész ételek teljes mértékű kiiktatásával, olyan ruhaneműk alkalmazása, melyek nem igényelnek vasalást stb. Imádkozni frontmentes, nem túl szélsőséges hőmérsékletű időért, mely nem viseli meg a csecsemők szervezetét, valamint egyaránt lehetővé teszi az óvodás korúak és a csecsemők kellő ideig tartó levegőztetését is. A szoptatási idő lehetőség szerinti elnyújtása, hiszen a folyamat során felszabaduló, és az anyatejben is nagy mennyiségben kiválasztódó oxytocin hormon nem csak az anya, de a csecsemő szervezetében is nyugalmat vált ki. Nem utolsó sorban rendkívül fontos a “külsős tapasztalt” önkéntes segítők kéretlen tanácsainak figyelmen kívül hagyása.

Következtetés: Az anyai kialvatlan életmód előnye, hogy ösztönzően hat az energiahatékony háztartási módszerek elterjedésére, és  szoptatási hajlandóságot növeli, de hátrányosan érinti arc mimikai izmait, és fokozza a szemkörnyéki bőr ödémahajlamát. Támogató férj mellett, az alvásmegvonás 3 hónapon túli fennállása esetén sem okoz súlyos szövődményeket. Sőt 5 éves testvér féltékenységi rohamainak kezelésére is lehetőség nyílik. További megelőzési lehetőség lehet, családi, illetve baráti segítség igénybevétele és elfogadása.

Megjegyzés: A kísérletben résztvevők közreműködésüket ingyenesen, teljes mértékben önként vállalták, írásbeli beleegyező nyilatkozatok a szerkesztőségben.

IRODALOM:

C.Molnár Emma: A nő ezer arca

Ranschburg J.: Szülők könyve