Kb. 2 hete testképzavarom van, nem vagyok tisztában a rohamos haskörfogat növekedésemmel, és állandóan nekimegyek valaminek. Bosszant, hogy nem férek el a folyosón a ruhaszárító mellett, és amikor szerettem volna nyitni az ablakot, megfeledkezve kiterjedésemről egyszerűen lesodortam egy ártatlan cserepes virágot. ( Eddig csodálkoztam azon, hogy időnként tényleg hordónyi ascitessel (hasi folyadékkal, vagy egyéb hasi terimével) kerültek belgyógyászatra betegek. Nem tűnt fel nekik mekkora a hasuk? ) Nekem sem mindig. Amikor a napokban a forró tepsit kivettem a sütőből, kis híján megégettem a hasam, és a gombóc főzővizét majdnem magamra borítottam. Mire megtanulom, hogy lassan 40 cm sugarú kört kell magamra számolnom, addigra már talán testméreteim normalizálódnak. Egyébként mozgáskoordinációs zavarokkal is küzdök, minden kenyérsütésemet egy-egy égési nyom őrzi, a hagymaszeléseimet egy-egy körömdarab bánja. Végül életem párja adta fel. Tekintve a lakásban uralkodó 30 fokos átlaghőmérsékletre, terápiás céllal fiammal együtt anyósékhoz utalt.

Most aranyéletem van. És mindenki más is jól járt. Apa tud dolgozni, anélkül hogy azon kellene aggódnia, hogy gyerekei anyja mikor tesz újabb kárt magában. Anyósom is örül, mert a fiam felássa a teljes kertjét –  lelkesen kincset keresve. (Kértem is, hogy nekem is keressen jó sokat. ) Apósom, mert az unoka megszerel mindent a házban, amit csak talál. A sógornőm régi használaton kívüli számítógépe is áldozatul esett How it’s made-en szocializálódott csemetém lelkesedésének – én csak néhány burkolatot rögzítő csavar ki és becsavarás erejéig adtam engedélyt – de mire észbe kaptunk akkor a winchester már az unoka kezében volt. Én főleg jól járok, mert a fiamból nekem most csak az öröm jut. A régen használt, újra felfedezésre váró játékoknak, forgalommentes bicikliútnak köszönhetően a LEGO sokat veszített a versenyképességéből. Kedvenc ételek bőséges kínálatának köszönhetően pedig végre anyai-szívet-melegető étvággyal falatozó négyévesem látványában is részem lehet. Az alkudozástól mentes az esti lefekvés, és azonnali elalszik. A várandóssági vizsgálatok miatt sem kell aggódnom, mert a fiam a számítógép alkatrészeiből 3 D ultrahang készüléket épített, és naponta ellenőriz. Szóval megbízható kezekben vagyok.

Itt falun minden állat előfordul: denevér, kutya, macska, és Niki, a szomszéd kislány, aki alig 3 hónappal idősebb, de a fiam csak a válláig ér. Mókásan néznek ki együtt, vérre menő bicikliversenyek zajlanak – kisebb-nagyobb borulásokkal persze. Azt már lassan képtelenség megállapítani orvosi szemmel sem, hogy elvakart térképméretűre duzzadt szúnyogcsípések, vagy traumatológiai sérülések tarkítják végtagjainak tekintélyes részét. Eddig akkor is reklamált, ha víz csöppent a ruhájára, most nyakig maszatos, de nem zavarja. Fáról lehet szedni a szilvát, almát, a paradicsomot, paprikát is magunk szedjük a reggelihez. És mindig kapok tőle virágot. Erről jut eszembe.

Tegnap este kissé szokatlan látogatók leptek meg zuhanyzás közben. Még kislánykori romantikus ábrándjaim között sem ilyen fekete szmokingos hódolók szerepeltek.  Két denevér érkezett, nyomorultak teljesen megzavarodtak, csapkodtak, nekimentek mindennek, egyik a kádba is belepottyant. Féltem, ha megmozdulok nekem repülnek, bár tekintve, hogy a falakba is beleütköztek a szerencsétlenek, földbe gyökerezett lábbal sem voltam nagyobb biztonságban, arra gondoltam, hogy el kell jutnom a villanykapcsolóig, hátha a sötétben visszanyerik tájékozódóképességüket. Így történt, és villámgyorsan becsuktam az ajtót. Reggelre nem voltak ott …

Sokat gondolkodtam azon vajon, hány millióan írják csak Magyarországon a Google-keresőjébe: hogyan fogyjak le? Vagy mi a legjobb fogyókúrás módszer? Meggyőződésem, hogy a modern nők testképzavarát tudatos, profi marketing tevékenység táplálja. Gondoljunk csak a nagy bevásárlóközpontok 3 méteres csontsovány egészalakos fehérnemű-reklámjaira, az utak menti óriás plakátok photoshop-os modelljeire, a női magazinok “ki milyen módszerrel fogyott le “cikksorozataira.

Hitessük el szerencsétlen nőkkel, hogy 20-as  BMI felett élni lehet, de minek. Hitessük el, hogy ha 34-es ruhába nem fér bele, az már kóros. Hangoztassuk, mutassuk nekik ezt lépten-nyomon, offline-online, hogy az agymosás végleges legyen. Már 10 éves kortól lehetőleg 90 éves koráig érezze azt, hogy sosem lehet elég jó. Ha ezzel megvagyunk, akkor fogyasszuk le őket a legelképesztőbb eszközökkel, bogyókkal, italokkal. Adjunk rájuk fűzős-leszorítós-csoda-alsóneműt, hogy azt viselve lehetőleg minden percben emlékezzen rá, hogy milyen kövér. Eszméletlen piaca van a fogyókúra-iparnak, mert időközben külön üzletággá nőtte ki magát. Nem szeretném megtudni, mit gondolnak rólunk, amikor a legújabb fogyi-őrületet vagy edzésmódszert adják el nekünk. És mindennemű feminista felhang nélkül mondhatom, hogy mindez a férfiak malmára hajtja a vizet. Megjegyzés a hurkácskáinkra vagy alakunkra már azonnal üt. Legtöbbször nem is szándékos részükről, de mi már egy ártatlan, ügyetlenre sikerült bókot is felhúzott szemöldökkel fogadunk. Ez most megint célzás? Vannak olyan férfiak, akik ezt lelkifurdalás nélkül kihasználják, ha önértékelésük és személyiségfejlődésük még nem tart ott, – attól tartok már nem is fog soha - hogy igazi férfinak érezze magát a nő mellett. Ez egy olyan adu a kezükben, amit bármikor kijátszhatnak.

Voltak gyenge próbálkozások a csontsovány modellek kiszorítására, amíg azonban a pénz a fogyókúrában van, addig ez a trend nem fog változni. Az ételeink, italaink tele vannak függőséget okozó adalékokkal, az “egyél és fogyj” szlogenek nem mennek ki a divatból. A jóléti társadalmak rákfenéje ez is. Mindig azt tennénk, amit tilos, és mindig az elérhetetlen után vágyakozunk. Amíg gondolataink a nap nagy részében akörül forog mit együnk, amíg a legjobb falat közben sem az étel ízére koncentrálunk, hanem azt számoljuk mennyi kalóriát tartalmaz, szervezetünk azt teszi majd, amit az agy diktál. Hízni fog.

Bízom abban, hogy a mai apukák elhitetik lányaikkal, hogy szépek és csinosak. Ha sokat beszélgetnek velük, azt érzik és látják, hogy apjuk számára az anyu a legszebb, talán a média és a kortársak véleménye kevésbé számít majd. Ha az anya érzi, hogy férje számára vonzó és érdekes nő, akkor a lányai sem azt tanulják meg először, miben hány kalória van. Talán, ha….

Orvosként igyekeztem sokat beszélni a rendeléseimen is a korszerű táplálkozásról, gyanítom nem sok eredménnyel. Nagyon nehéz változtatni táplálkozási szokásaikon, életmódunkon – tudom. Hányszor hallottam: ez az egyetlen örömöm, erről is mondjak le? Hozzászoktunk kisgyermekkorunkban a magyaros ízekhez, a mama főztjéhez, a közös vasárnapi ebédek hangulatához. Kutatások igazolják, hogy kora gyermekkorunkat ízek és illatok jelentik, sokkal mélyebben belénk ivódtak mint azt sejtenénk. Faluhelyen a disznóvágások hozzátartoznak a családi élet körforgásához. Messzire eltévedt felnőtt gyermekeknek is kutya-kötelességük volt hazatérni ilyenkor a szülői házba. A családfő irányításával zajlottak a munkafolyamatok, a vők, menyek pedig tették, amit utasítottak nekik. 25 évvel ezelőtt szüleimmel a 4 szintes emeletes ház alagsorában is megtartottuk az elmaradhatatlan disznóölést. A pörköléssel, zsírsütéssel járó szagokkal együtt, ahogy kell a lakók nagy örömére. Ma már vidéken is egyre kevésbé lesz jellemző.

Az egészségipar a choleszterinszint-csökkentőket gyártó gyógyszercégekkel karöltve hadat üzent az állati zsíroknak. Olyannyira meggyőző érvekkel, és tudományosan igazol eredményeikkel, hogy eleinte én is bedőltem. Növényi zsírok lettek a sztárok. Bár orvosi biokémián oktatóink már ecsetelték milyen brutális vegyi módosítás szükséges ahhoz, hogy folyékony növényi olajokból kenhető margarint kapjunk. Aztán meggyőződhettem, mennyi adalékot használnak az üzemekben az olajokhoz, amit én a gyerekem kenyerére kenek. Miután a tetemes marketing-tevékenységnek köszönhetően a legegészségesebb zsiradékká nőtték ki magukat, csak utána kezdték napvilágra “csepegtetni” élettani folyamatainkra gyakorolt hatásaikat. Hogyan bontja le szervezetünk az erőszakkal telítetté erőltetett kötéseket, milyen szélső vakvágányokra terelve anyagcsere-folyamatainkat. Hiszen a szervezetnek meg kell találnia azokat az enzimrendszereket, ki kell kísérleteznie azokat a fehérje-molekulákat, amik képesek erre, és nem termelődnek káros anyagcseretermékek. Persze nem vagyok tudós, sem kutató, de megpróbálom a józan eszemet használni. Az anatómiai, biokémiai, élettani, és kórélettani ismereteimet latba vetve próbálom eldönteni, milyen ételt tegyek a családom asztalára. Ezek voltak a konzervatív alapozó, és rostáló tárgyak az egyetemen, és legalább 100 éves múlta tekintenek vissza. Törvényszerűségeiket nem gyógyszercégek által szponzorált “álkutatások” alapján fektették le.

Módjával fogyasztva az állati zsírok nem feltétlenül ellenségeink. Ésszerű mennyiségben, és rendszeres mozgással kombinált életmód mellet bátran az étrendbe illeszthetők. A tejtermékekben rejlő zsírok is esszenciális zsírsavakat tartalmaznak, a kiegyensúlyozott étrend részekén. A házi szalámi és kolbász összetevőit legalább ismerjük, óvatos füstölés is fontos persze. Szemben a  gyári termékekkel amelyek,  ugyanúgy tartalmaznak rákkeltő anyagokat, konzerválószereket, ízfokozókat, állományjavítókat, és tetemes mennyiségű páclevet. És talán némi húst is. És rengeteg rejtett zsírt.

Háziorvosként a cukorbetegeim, akik a diabetológiai gondozóból többnyire már diatetikai oktatás után kértek táplálkozási tanácsot, csodálkozva fogadták, hogy fogyasszanak inkább két szelet szalámival, mint egy szelet kenyérrel többet. A gondozóban a zsírtól is tiltják őket. Gondolom az elhízás miatt. A cukorbetegek esetében az elhízás a sok insulin hormonnak/enzimnek köszönhető, esetükben a fokozott érelmeszesedés rizikója anyagcsere-betegségükből adódik, hiszen esetükben kóros anyagcsereutak aktivizálódnak, olyan melléktermékeket termelve, melyek az erek belső felszínét károsítják. Ergo nem azért magas a koleszterin-szintjük, mert sok zsírt esznek.

A másik szempont az állati zsírok mellett, hogy sokkal jobban bírják a hevítést. A növényi olajok nemcsak élvezeti értéküket veszítik el sütés során, de érelmeszesedést fokozó anyagokká, rákkeltővé alakulhat. A kacsazsír, libazsír kitűnően használható sütésre, több telítettlen zsírsavat is tartalmaznak, gondoljuk csak meg  szobahőmérsékleten rövid idő alatt folyékonnyá válnak.  A növényi olajok (olíva, tökmag, szezám) hidegen sajtolva, és hidegen felhasználva nyers zöldségekkel együtt fogyasztva válhat a kiegyensúlyozott táplálkozás része. Az olaszok pirítósra csepegtetve, vagy egyszerűen kiskanállal nyersen fogyasztják. A közelmúltban eltúlzott omega-3-zsírsav-őrület lendülete (okos lesz a gyerek, depressziót gyógyítja, csökkenti cardiovascularis rizikót stb.) megtörni látszik, kiderült túlzott mennyiségben megint csak káros lehet. (optimális mennyiség kb. 10 dkg lazacban egyébként megtalálható).

Sok tévhit van a köztudatban az állati zsírokkal kapcsolatban. De nem hizlal kevésbé az olívaolaj, mint a disznózsír vagy a margarin által méltatlanul háttérbe szorított vaj. Anyagcserénk szempontjából kalóriatartalmuk közel azonos. A zsírok a szénhidrátoknál sokkal kiegyensúlyozottabban szolgáltatnak energiát szervezetünk számára, mivel lebontása során nincs szükség insulin-többletre, ezáltal nem ingadozik a vércukorszint, nem okoz mardosó éhségérzetet. Nyilván megfelelő mozgás mellett, reggeli és az ebéd nyugodtan tartalmazhat állati eredetű zsiradékokat, húsokat is, – zöldséggel, salátákkal, tejtermékekkel - mert módjával fogyasztva nem csak az ételeink élvezeti értékét javítja, de energiával is ellátja szervezetünket csökkentve éhségérzetünket is. A magas olajtartalmú magvak (dió, tökmag, mandula, szezámmag) szintén az egészséges étrend részei, többszörösen telítetlen zsírsavak mellett olyan könnyen hasznosítható nyomelemekhez juttatja szervezetünket, melyek a “konzerv-vitaminokkal” nem pótolhatók.

És még egy nagyon fontos tény a zsírokkal kapcsolatban, amely szintén megerősíti a zsírok helyét az étrendünkben.  Három éves kor alatt zsírszegény diéta szigorúan tilos, mert az idegrendszer fejlődését károsíthatja. Az anyatej összetételének vizsgálata derített fényt az esszenciális zsírsavak fontosságára, és arra, hogy az anya táplálkozása jelentősen befolyásolja annak zsírsav-összetételét.

Meg kell találni a helyes arányt a telítetlen és többszörösen telítetlen növényi olajok, és a telített állati zsírok fogyasztásában. Nem lehet egyértelműen egyiket sem egyedül okolni betegségekért. Az állati zsírok esszenciális zsírsavait nem képes a szervezet előállítani, és nélkülözhetetlen építőkövei sejtjeinknek, előanyagai hormonjainknak, létfontosságú vitamin raktárak. Szó sincs róla, hogy orvosként  bagatellizálni akarom az elhízás, a magas choleszterinszint problémakörét, de óva intenék mindenkit a szélsőségektől és bizonytalan diéták látszatmegoldásaitól. Szervezetünkben minden mindennel összefügg, és szervezetünk bonyolult anyagcsere-folyamatait nem lehet egyik pillanatról a másikra “átprogramozni.”