“Stratégiai partneri megállapodást köt a Coca-Cola HBC Magyarország Kft.-vel a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a nagyvállalat magyarországi termelésének bővítése, és a beszállítói együttműködés szélesítése érdekében. A stratégiai megállapodás célja a Coca-Cola Magyarország hosszú távú magyarországi jelenlétének biztosítása a kölcsönös bizalom és kiszámíthatóság jegyében, a hazai termelés bővítésének elősegítése, valamint a nagyvállalat aktív szerepvállalásának megerősítése a versenyképesség növelését célzó kormányzati gazdaságpolitika megvalósításában.” (hvg.hu)

Aggódom a gyerekek csontjaiért. Ijesztő tanulmányok láttak napvilágot, melyek a mai gyerekek csonttömegét hasonlítják össze 30-40 évvel ezelőtti gyerekek adataival, közel 40 %-kal csökkent mára. Felháborít, hogy minden strandon lépten-nyomon” barna színű cukros levet” reklámoznak. És a gyerekek szeretik, ha a szülő fejre áll akkor is, mert mellettünk a törülközőn is azt isszák. Több okból mérgelődök ezen. 40 fokos rekkenő hőségben nem is ihatunk rosszabbat. Koffein tartalma miatt vízhajtó hatású, ami kánikulában sem a legjobb. Nem csak az a baj, hogy felesleges kalóriát jelentenek, rekkenő hőségben elsősorben ásványi anyagokat kellene pótolnunk.  Ráadásul olyan savas környeztet teremt, mely “kirobbantja” a calciumot a csontokból. Tudom, hogy a marketing történetének egyik legsikeresebb brand-je. DE. Mi, a nagy “chips-adós buzgalmunkban”, miért nem vagyunk képesek felismerni ennek veszélyét is? Korlátozni lehetne legalább a reklámozhatóságát, mint a cigarettának. Aztán elolvastam a fenti cikket. A Coca-Cola fogja “megmenteni” a magyar gazdaságot. Épeszű országokban, mint Svájc, pedig kitiltják. Vagy a skandinávok országokban korlátozzák hozzáférhetőségüket, mint az alkoholos italoknak.

Siralmas látni iskolaorvosi vizsgálatokon a gyerek mozgásszervrendszerét. A gerincproblémákra gondolok elsősorban. A spondylosis okozta hátfájdalmak egyre fiatalabb életkorban jelentkeznek. ( És a csontritkulás is.) Nem csak a nehéz iskolatáska oka ennek. Nem is csak a kevés mozgás, bár tény, hogy a 20-as életévek végéig a rendszeres, életkornak megfelelő mozgás (az úszás kivételével) jelentősen növeli a csontok ásványi anyag tartalmát (a maximális csonttömeget). Később sajnos már nem növelhető a csonttömeg, de a csontsűrűség élettani csökkenését lassítja a rendszeres fizikai aktivitás.

Van azonban egy, talán még nagyobb probléma, mely kevéssé ismert még szakmai körökben is, és ez még időszerűbbé tenné a kóla-próbléma megoldását. Szülőként megtehetem, hogy amíg látókörömben van nem kólázik, és nincs TV-zés,  helyette gyaloglás, sportolás, mozgás együtt a szabadban. De az élelmiszerek minőségromlása ellen nem sokat tehetünk. Lelkiismeretes anyukák sok zöldséget, gyümölcsöt tömnek csemetéikbe, tejtermékkel kínálják, hogy egészségesek legyenek. De mennyi calciumot és magnéziumot tartalmaznak a mai piacgazdasági “műremekek”? A tej egészséges voltáról is megoszlanak a vélemények (tej-e az, amit ilyen néven árulnak), de mégis azt hiszem, hogy teljesen kiiktatni a feldolgozott tejtermékeket a gyerekek étrendjéből nem szabad. (Tejfehérje allergiásoknál ezért a kálciumpótlás már korai életkorban szükséges, bár nem egyértelmű, hogy ez hogyan történjen, ráadásul a mesterségesen pótolt vitaminok hatékonyságát szintén nem ellenőrzi senki. A megfelelő összetételű ásványvíz jó alternatíva lehet.)

A kérdés az, hova tűnik a calcium, magnézium a zöldségeinkből, gyümölcseinkből? A felelőtlen mezőgazdasági termelés tehető felelőssé. Néhány év alatt eltűnik a Kárpát-medence oly’ sokat emlegetett “vastag” humuszrétege, melynek 2-3 cm-ét is csak 100 alatt lehetne pótolni – felelősségteljes gazdálkodással persze. Jól emlékszem nagyanyámék trágyadombjára. Kincsként kezelték a gőzölgő almostrágyát, mely azonban nem került azonnal a szántóföldre, hanem érlelték néhány évig, mint a jó bort, csak aztán hordták a földekre. Csodálom a tapasztalatukat, alázatukat. Ma azonban csak kizsákmányoljuk a talajt a jobb terméshozam érdekében, tönkre tesszük az ésszerűtlen műtrágyázással. Olyan kémiai környezete teremtünk ezzel, mely oldhatatlan komplexek képződését okozza, így a növények számára elérhetetlenné tesszük ezeket az értékes ásványi anyagokat. Paradicsomból 10-szer akkora mennyiség biztosítaná a szervezet számára szükséges calciumot, mint 30 évvel ezelőtt. És ez csak rosszabb lesz. A mesterségesen öntözött, szikesedő Alföldön, de a dunántúli területeken sem sokkal jobb a helyzet az esztelen műtrágyázás miatt. A növényzet irtása szintén, felborítja a talaj egyensúlyát, tovább rontva termesztett növényeink ásványi anyag ellátottságát.

 A kóla viszont “versenyképessé” tesz bennünket, gyermekeink csontját törékennyé, light-osított változata pedig igazán függővé őket. Persze lehet, hogy ezek a problémák csak engem aggasztanak. Korombéli, fiatal anyukákkal beszélgetve rájövök, hogy többségük nem is tudnak ezekről. Bár azt gondolom, talán jobb is…tehetünk valamit ellene?

Amióta gyermekem van tudatosabban figyelem mi kerül az asztalunkra. Mostanában elolvasok mindent, amit a csomagoláson szerepel. Így minimum 2-szer annyi időbe telik így egy bevásárlás. Nálam 3 fő ellenség van: a konyhasó, a finomított cukor, valamint  tartósítószerek és egyéb adalékanyagok.

Mi is a konyhasó? Kémiai nevén: natrium chloratum, színtelen-fehér kristályos anyag, melyet ma már tisztítanak, finomíthatnak, illetve az utóbbi időben jódozzák. Nagyon fontos összetevője a szervezetnek, hiszen gyakorlatilag egy komplex “sóoldatok” vagyunk, melyben fehérjék, zsírok és szénhidrát molekulák találhatók. A só mindamellett, hogy szervezetünk létfontosságú alkotó eleme – mi mint mindent – ezt is túladagoljuk. Az fokozott ízélményért, az élelmiszerek tartósításáért. A középkorban háborúkat vívtak a sóbányákért, és a konyhasót arany árban mérték.

Napi nátrium ion szükségleti minimum egy átlagos felnőtt esetében: kb. 0,5 g/nap, ideális esetben átlagos felnőtt normál körülmények között nem igényel napi 2,5 g sónál többet. Bőrünkön, vesénken, emésztőszerv-rendszerünkön, nyálkahártyánkon keresztül veszítünk sót. Normál körülmények között koncentrációja szervezetünkben kvázi állandó. Extrém körülmények között: fokozott izzadás, hányás, elhúzódó hasmenés vezethet hiányhoz, különösen idősek és gyermekek esetében. Jó tudni, hogy veséink kb. 5 g-t tudnak maximálisan naponta kiválasztani. Ehhez képest a lakosság átlagos sófogyasztása a legóvatosabb becslések szerint is 10-12 g/nap.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy csak a kifejezetten sós izű ételek (sós rágcsák, sütemények) tartalmaznak nagyobb mennyiségben nátriumot, pedig a kenyér – melyet a legnagyobb mennyiségben fogyasztunk – a felvágottak, sajtok, és rosszul megválasztott ásványvíz fogyasztásával észrevétlenül hihetetlen mennyiségben vesszük a sót magunkhoz. Lehet számolni. A kenyerek átlagos sótartalma 0,6-0,7 g/100 g, azaz két szelet kenyérrel, kis felvágottal, vajkrémmel, szelet sajttal szinte elfogyasztjuk a szükséges mennyiséget. Ergo, extrém natrium megszorítás sem vezet annak hiányához, bár szakirodalom tesz említést extrém diétás sómegszorítás okozta megbetegedésről, ez azonban erőteljes vízhajtás nélkül elképzelhetetlen.

Meggyőződésem, hogy mint minden helytelen táplálkozási szokás, ez is rossz beidegződés kérdése. A utánsózásra különösen igaz ez. Az ősember valószínűleg nem használt sót. Pedig húst fogyasztott.A sót mindig a vízzel együtt mozog. Önmagában só máshogy nem képes távozni a szervezetben, csak folyadékveszteséggel. Ahhoz, hogy a szervezet lekösse a felesleges sómolekulát, egyetlen natrium iont 23 vízmolekulával kell körülvennie. Az utánsózás élettani szempontból nemcsak felesleges, de még káros is. Az elfogyasztott víz, zöldségek, gyümölcsök tartalmaznak annyi sót, amennyire a szervezetnek szüksége van. A lelkes vízivók (én tartozok közéjük), ha nem választanak körültekintően ásványvizet a napi 3-4 literes napi fogyasztásukkal, hihetetlen mennyiségű ásványi sót visznek be, terhet róva ezzel veséjükre, és jó alapot teremtve a vesekövességre. 10 év alatt kilogrammnyi mennyiséggel is terhelhetik kiválasztószerv-rendszerüket. Megint csak az ésszerűségre hivatkoznék, és a  szélsőségektől óvnék mindenkit. Az, aki elfogyaszt reggelire 3-4 dl folyadékot,( tejterméket, gyümölcsteát teát),  ebédre bekanalaz egy jó tányér (3-4 dl)levest, eszik zöldséget, gyümölcsöt naponta ötször, vacsorához elfogyaszt újabb 3-4 dl folyadékot gyümölcslé, kakaó, tej formájában, annak napközben bőven elég 1-1,5 liter egyéb folyadékot innia. Átlagos, egészséges felnőtt esetén,  átlagos fizikai körülmények között persze. ( Olvasok néha önjelölt életmód-tanácsadóktól egészen hajmeresztő számokat is napi folyadékigénnyel kapcsolatban pl.: 5-6 litereket.) Agyrém, de akkor sem ittam pluszban 2 liternél többet, amikor nyáron 36 fokos panellakásban szoptattam, és egyikőnk se száradt ki.

Arról persze kevesebbet hallani, milyen folyadékot igyunk. A jó öreg kóla, kávé, fekete és zöldtea vízhajtó hatásúak, ezért nem optimálisak egészséges folyadékpótlásra. A magas ásványianyag tartalmú ásványvizek meg ödémaképződésre hajlamosítanak. Többek között az utánsózással is ez a baj. Azért, hogy sejtjeinkben állandó maradjon a nátrim koncentrációja, a szervezet vizet tart vissza, hogy hígítani tudja a sejtek környezetét. Ez azért nagyon fontos, mert különben sejtek “aszalódni” fognak, azaz a sejtek belsejéből fog a víz kiáramlani a sejtközötti térbe, az erekben növelve ezzel a vérnyomást, fokozva az ödémahajlamot, és s vonzó narancsbőrt. Felesleges sózni a nyers zöldségeket, a paradicsomot, de kenyeret is. A kenyerek egyébként is a magas sótartalmú élelmiszerek közé tartoznak, ahogy a különböző sajtok is, a félkész ételek, a felvágottak is, amelyikből szinte mindenki a legtöbbet fogyasztja. Tehát a 10-szeresét is bevisszük a szükséges mennyiségnek utánsózás nélkül is. Nem ritka árkategóriától függetlenül is a 160-190 mg/l nátrium tartalmú vizek, ha ezekből litereket iszunk jelentős sóbevitellel számolhatunk. Már önmagában az, hogy elolvassuk az ásványvizes flakon feliratát, és annak alapján döntünk – nem feltétlenül a drágábbat, szebb csomagolásút választva – már sokat tettünk egészségünkért. Érdemes előnyben részesíteni az alacsony nátriumtartalmúakat,( 6,6-32 mg/l), és inkább kálciumtartalma legyen magasabb.(Bár vesekőképződés szempontjából itt is érdekes az ideális összetétel. Későbbiekben írok erről is a csontritkulás kapcsán) Várandósan, gyerekek esetében érdemes a fluoridtartalmára is odafigyelni a fogazat fejlődése szempontjából. 1,1-1,3 mg/l körül ideális, emellett feleslegessé válik egyéb fluoridpótlás. (a fogmosás nem)

Persze megszoktuk, hogy az ételek természetes ízét elnyomták, és sózás nélkül eleinte minden étel íztelennek tűnik. Fokozatosan azonban “hozzá lehet szokni az ételek valódi ízéhez”. Az anyatej nem sós, 6 hónapos kor után sem sózzuk – nagyon helyesen – a bébiételeket. Aztán jobb esetben csak egy éves kor után megismerkednek a felnőtt ételekkel. És rájönnek “milyen finom”  a felnőttek étele. Bizony hamar kialakul a függőség, mert a só, – mint ízfokozó – egyfajta sóvárgást vált ki az agyból. Újra és újra fokozott ízélményre vágyik. Nem is beszélve arról, hogy ezáltal a bevitt étel mennyisége is nő, szépen alattomosan testsúlynövekedéshez vezetve. A túl sós étel – ízfokozóként hatva – becsapja az agy fiziológiás ” jólakottság központját”, és nem képes időben gátat szabni a fokozott kalóriabevitelnek. Sokan elfelejtkeznek egyéb ionokról, melyek segítenek szabályozni a szervezet ionháztatását. Míg a lakosság jelentős nátrium többlettel él, káliumionban jóval kevesebbet visz be a szükségesnél. A kálium a nyers zöldségekben, gyümölcsökben található nagy mennyiségben, főzés során azonban jelentős mennyisége távozik ebből az értékes ionból.

Nyilván nem lehet étrendünk teljesen kiűzni a konyhasót, hiszen a legolcsóbb, legegyszerűbb, legkönnyebben elérhető ízesítő és tartósítószer. Ásványvizeink, ételeink ízélményét fokozza. Ha nem is egyik napról a másikra, de fokozatosan, kis odafigyeléssel csökkenthető sóbevitelünk. Elképzelhető, hogy egy-két év múlva sósnak érezzük a nagyi mindig imádott, és mindig ugyanolyan főztjét, vagy magyarázkodhatunk a pincérnek az étteremben miért nem lett üres a tányérunk. Számomra a gyorséttermek kínálata már most ehetetlenül sós. Remélem a fiaimnak is az lesz.(foly.köv)