Dr. Molnár Helga

A  globális felmelegedéssel kapcsolatban nagyon bíztató törekvésekre is bukkanhatunk a nagyvilágban, ha nyitottak vagyunk rá. Érdekes módon nem a régi, fejlett nagyhatalmak járnak élen ebben (sem). Bár Ázsiában sem a jegesmedvék iránt érzett aggodalom hajtja a környezettudatos törekvések elterjedését, hanem a gazdasági (és itt sem társadalmi) kényszer. Egészen egyszerűen a feltörekvő, dinamikusan fejlődni vágyó gazdaság energiaigénye oly mértékben megnövekedett az utóbbi időben, hogy az infrastruktúra fejletlensége gátolja a további fejlődést. Indiáról van szó, ahol az elektromos hálózat gyakorlatilag nem bírja terhelést, és napi szinten megbénítja a milliós metropoliszok életét. (Itt sem a Gangesz partján nulla CO2 kibocsátással élő halász mindennapjait.)

Felismerték, hogy sokkal gazdaságosabb az energiafelhasználást csökkenteni, mint a teljes elektromos infrastruktúrát fejleszteni. Egyetemeiken külön mérnökkarok végzik kutatásaikat, India legtehetségesebb fiataljait összegyűjtve dolgoznak azon, hogy sokkal kisebb energiaigénnyel lehessen a termelési feladatokat változatlan hatékonysággal ellátni. Gépészeti megoldásaik is az energiatakarékosságról szólnak, irodai berendezéseik töredék mennyiségű energiával működnek. Ez a törekvés az élet szinte minden területén megmutatkozik. Például az épületek tervezése során a terület geofizikai adottságának, és épületfizikai törvényszerűségek maximális kiaknázásával. Indiában az épületek tájolásánál, a nyílászárók kiosztásánál a nap járását veszik alapul, annak napi illetve évszakos útját követve, ezzel is csökkentve a belső terek levegőjének felmelegedését. A természetes megvilágítást megőrizve, bravúros árnyékolási trükkökkel, természetes szellőző csatornákkal látják el az épületet, melyek “ingyenes” légkondicionálásként funkcionálnak többlet energiaráfordítás és CO2-emisszió nélkül. Nem csak felismerték, de ki is használják a zöld növényzet hűsítő, zajcsillapító, és nem utolsó sorban esztétikai minőséget teremtő hatásait. Épületeiken belül, illetve környezetükben zöld folyósokat, apró önálló élettereket alakítanak ki, külön vízellátással élővilággal. Az építészet nem a klasszikus értelemben vett dizájnról szól (mint az arab világ energiazabáló luxusingatlanjai), hanem az ésszerűségről, környezettudatosságról és fenntarthatóságról. Emellett a zöld felszín port, egyéb szennyeződéseket szűr meg, párásít, és nem utolsó sorban megköti a CO2-ot. Egészségi szempontból a zöld terület látványa önmagában is stresszcsökkentő, valamint hangulatjavító hatásain keresztül nagyságrendekkel jobb  életminőséget biztosít a városlakók számára.

Az ivóvíz felhasználásnak minden szintjét alaposan megtervezik. Az esővíznek ciszterna-rendszereket alakítanak ki, egyszerű szűrés után mosásra, tisztálkodásra kiválóan alkalmas, majd ezt a használt esővizet WC öblítésre használják. De még ekkor sem a lefolyóba kerül, hanem egy átmeneti tárolókba, melyet kanna-virágok bizonyos fajtáival, és egyéb Ázsiában őshonos nővényekkel telepítenek be. A növények rizómáikon keresztül – biológiai organizmusok segítségével –  szinte tökéletesen megtisztítják a használt vizet. A virágok élnek és virulnak, a víz pedig vegyszermentesen, energiaráfordítás nélkül kerülhet vissza a természetbe. Nyugati társadalmakban a növényekkel történő szennyvíztisztítást ellenérvek övezik – elsősorban a ipari méretű mesterséges víztisztításban érdekelt szakemberek részéről. Véleményük szerint felhalmozódik a foszfát, nitrogén a növényi tisztítás után, valamint aggódnak a redukciós folyamat során felszabaduló erős szaghatású H2S gázok miatt, és a vizeletünk átható szagú szervetlen ammóniatartalmának korlátozott biológiai hozzáférhetősége okán, tartanak a módszerrel járó nagy a párolgási veszteségtől, és az esetleges egészségügyi fertőzésektől. Indiában ezekre is megtalálták a megoldást, sőt bizonyos fajok szulfitok és nitrátok megkötésén kívül nehézfémeket is képesek felhalmozni, ezáltal mentesíteni a vizet további egészségre ártalmas anyagtól. Emellett némely faj bactericid (baktérium szaporodást gátló) vegyületeket választ ki gyökérzónájában, mely kvázi ártalmatlanítja az emberi ürülék E.coli baktériumait. Egyszerűen zseniális. Tény, hogy relatíve nagy felszín miatt jelentős a víz párolgási veszteség, de mivel ugyanazt a  vizet többször, több célra is felhasználják, ez nem lehet elegendő érv a víztisztítás  természetes módjának elterjedése ellen.

Továbbra is kérdés marad mi lesz a vizelettel ürülő mesterséges hormonokkal, antibiotikumokkal, a szuperintelligens – már csaknem beszélő – mosóporainkkal, mosogató szereink hiperdetergenseivel, testápolóink “selyemkivonataival”, és isten tudja mi minden kerül még lefolyóinkba. Szóval van még mit tenni embernek, növénynek egyaránt. Amíg nem vagyunk hajlandóak lemondani megszokott kényelmünkről, előre csomagolt instant ipari élelmiszereinkről, az “olcsó”, gazdasági szempontból megtérülőnek tűnő energiaforrásokról (atom, kőolaj), valamint önös, gazdasági érdekeink előnybe részesítéséről, folyamatosan feszegetjük szervezetünk alkalmazkodóképességének határait, bolygónk élővilágának tűrőképességét. De lehet, hogy ideje lenne új bolygó után nézni….ezt már elhasználtuk.