Dr. Molnár Helga

Archívum április, 2012

Nem vicc. Ez kenyér. És nem a hipermarketben vett helyben sütött fajta, hanem a korábban általam favorizált pékség által előállított sütőipari “csodára”, egy barátságos kisüzletben bukkantam. Amióta B.Jani újabban üzletláncokban is forgalmaz, gondolom  mennyiséggel négyzetesen arányosan romlott kenyerének minősége is. Valószínűleg a fenti kenyérként árusított pékipari “műremek”egy újabb termékvonal egyik nagyreményű tagja. Rendkívül sokoldalúan illeszthető mai társadalmunk étrendjébe, ezért valószínűleg különböző vásárlói célcsoportot is el kíván érni. Nos, nézzük orvosi szempontok alapján:

Kifejezetten ajánlott fogyókúrázóknak, mert nem tartalmaz lisztet, csak nyomokban, de kiegészíthető magas víztartalmú, húscsökkentett felvágottal, vagy csökkentett zsírtartalmú light-margarinnal. Ajánlott magasvérnyomás betegségben szenvedőknek, mert egy szelet jóval kevesebb konyhasót tartalmaz, mint néhány évvel korábbi ehhez hasonló termék. Cukorbetegek figyelmébe is e “kenyeret” ajánlom, alacsony glikaemiás indexe miatt, hiszen a rákent lekvár vagy méz garantáltan a tenyerükbe jut a gyomruk helyett, így sokkal kisebb mértékben a emeli a vércukrot, mint jó minőségű, igényes beltartalmú társai. Egészségtudatos fogyasztók is kedvelhetik, hiszen arányosan kevesebb adalékanyagot rejt magában, egységnyi szeletre vonatkoztatva, tisztességesebb társainál. Fitness-hívők szintén fogyaszthatják csökkentett szénhidrát tartalma miatt bármikor, ezért az “update-menübe” is könnyen beilleszhető.

Nem ajánlott viszont azoknak, akik a “levegőtől is híznak”, mert azt viszont nagy mennyiségben tartalmaz. Valamint ne fogyasszák azok, akik csak egyszerűen szeretnének egy jó nagyot harapni egy házikolbásszal, hagymával, tojással, kecskesajttal megrakott vajas kenyérbe.

“Sziasztok! Eddig nem volt időm leülni a gép elé. De most végre itt vagyok. Képzeljétek, alig lettem 6 hónapos, a társadalom már újabb követelmények elé állít. A súlyom növekedésével a mozgásfejlődésem megtorpant – a nagykönyv szerint persze – valójában a mozgásom is fejlődik, csak a gyengébb idegzetűek nem veszik észre. Az első önálló hasra fordulásom természetesen az éjszaka közepén következett be, melyet szüleimnek éktelen üvöltéssel hoztam tudtára, nehogy véletlenül lemaradjanak e jeles eseményről. (Ennek örömére persze anya megszoptatott, én meg ettem, ha már egyszer megterített.) Jelenleg is inkább cipeltetem magam, mert így nem fáradok el annyira, mintha 8 kg-os popsimat kellene felemelnem. Megnézném, más 15%-os túlsúllyal, hány fekvőtámaszt nyom ki. Ja, és egyébként is ölben sokkal többet látok. A fölnőttek, hogyhogy nem értik ezt? Általában nagyon jól elszórakoztatom a szüleimet, ha Apa azt mondja valami fura nyelven ” å danse”, akkor én mind a négy végtagommal elkezdek táncolni,  ők meg lelkesen nevetnek. Én meg persze rajtuk. Elég viccesek.

Vannak persze dolgaik, amikkel kicsit kiakasztanak. Például az a fura nyeles műanyag, amivel valami pépet akarnak a számba tuszakolni. Hozzátáplálás vagy, mi. Persze nem hagyom ám magamat. Anyával könnyebb dolgom van. Ő nagy igyekezettel kínálgat, ha valamit mégis sikerül bevarázsolni a számba, én nyálammal háromszorosára hígítva legkésőbb 20 másodperc múlva kicsorgatom. És ezt ismételgetjük, amíg ő meg nem unja. Le nem nyelek persze semmit, az tuti. Aztán jön Apa, ő sokkal szigorúbb, fél olyan izével a számba rakott, és egy teljes percig azt hitte sikerült,  diadalmasan nézett Anyára. Na ekkor jöttem én! Anya szerencsére hamar észrevette, hogy vörösödik a fejem, én meg elkezdtem fuldokolni, amíg ki nem köptem az utolsó molekuláig. Ekkor Anya kijelentette, én még éretlen vagyok rá. (Na, végre felfogta. Nem is olyan buta Ő, elvégre az én anyukám, csak túl sok szakirodalmat kellett olvasnia szegénynek az egyetemen.) Nevelem én őket rendesen. Kicsit nehéz velük, de hát ez van. Maradok az anyatejes táplálásnál, bár mostanában nincs túl sok időm arra sem, 5 perc maximum, viszont 3 óránként éjjel-nappal igényt tartok rá. Aztán majd meglátjuk.

A bátyám jófej, bár újabban csajozik. Egyet már haza is hozott. Minek ennyire sietni? De erről majd legközelebb….Most mennem kell, mert Anya a végén megint leül norvégozni…” (MikesR.)