Már tudom miért aludtam olyan hatalmasakat 20 éve falun a nagyinál. Nagy ingaóra és a kakas kukorékolása jelezte az idő múlását a vaksötétben. Sokáig TV sem volt, a hálószobában még konnektor sem. Egy 40 W-os izzó jelentette a világítást, de azzal is spóroltak az öregek. Azt sem tudták mi az a telefon, vagy elektromos tűzhely. Sparhelt volt, és a falu vezető PR-osa, Mariska néni szállította a legfrissebb híreket. Hűtő helyett a kert végi jó hideg pince állt rendelkezésre (nem is volt nassolás egész nap), boiler helyett kályhán melegedett a fürdővíz – nyáron az udvaron naphővel.

Nagy árat fizetünk a mai kényelmünkért, többszörösen is. Először kifizetjük az árát, majd a működtetésért, (globálisan a növekvő CO2 emisszio következményeit), és évtizedek múlva a láthatatlan egészségügyi következményeit. Ma már lassan nincs olyan pont a Földön, ahol valamilyen mesterséges sugárzás nem fordulna elő. A Föld természetes háttérsugárzása relative állandó, frontok viharok idején nagyságrendekkel emelkedhet, melyet állati, emberi szervezet egyaránt megérez, szerencsére rövid ideig vagyunk kitéve ekkora térerősségnek. Sokkal alattomosabbak a bennünket folyamatosan érő mesterséges elektromágneses sugárzások, különösen otthonainkban a testközeli berendezéseink ártalmasak ránk. Nem az általuk keltett hő, sokkal inkább a bennük folyó elektromos áram (a töltéssel rendelkező részecskék mozgása miatt) keltette elektromos tér (különösen a feszültség alatt álló elosztók, hosszabbítók környezetében), és mágneses mező (távvezetékek, transzformátort tartalmazó háztartási berendezések) miatt. A magasabb frekvenciákon (wifi, mobil) már vezetékre sincs szükség, az általunk előállított mikrohullámok elektromágneses sugárzás formájában terjednek tova, durván beleavatkozva a szervezetünk érzékeny bioáramaiba.

A mobil ráadásul pulzáló (hirtelen lökésszerű impulzusok) magas ferkvenciájú sugárzása miatt váltózó elektromos erőteret kelt, tetőzve azzal a ténnyel, hogy a mobiltelefont állandóan testközelben tartjuk. A mikrohullámú sütő sem csak a kiszivárgó sugárzás miatt veszélyes, mert – néhány gyártó kivételével – nem fordítanak elegendő figyelmet a megfelelő szigetelésre, hiszen a megnövekedett költségek miatt eladhatatlanná válnának. A mikrohullámú sütők közelében – a benne lévő transzformátorok miatt – kikapcsolva is bőven határérték feletti elektroszmog mérhető, a bekapcsolással egyidőben a térerősség hirtelen megnő. Legalább 3 méter távolságot érdemes tartani, és minél rövidebb ideig kellene használni, és várni fél percet a kinyitásával. A kampányoknak engedve lelkesen lecseréltük a hagyományos izzókat, kompaktfénycsövekre – anélkül, hogy tájékoztatták volna bennünket, hogyan használjuk okosan ezeket. Honnan kellene tudnunk azt, hogy ezek jelentős sugárzást bocsátanak ki, ezért jobb, ha nem használjuk olvasólámpában, gyerekeink íróasztalán a fejük közelében. Nem hangsúlyozták azt sem kellően, hogy szelektíven kellene gyűjteni ezeket – lehetőleg a vásárlás helyszínén.

Valószínűleg különböző mértékben vagyunk érzékenyek az elektroszmogra, gyerekeink pl. a vékonyabb koponyacsontja miatt a mobil hőhatásának is jelentősebben ki vannak téve, illetve hallójáratukon át a hajszálvékony dobüreg falain keresztül szinte akadálytalanul hatol agyukba az elektromágneses sugárzás. Észre sem veszük, és “okostelefonjaikon” órákat játszanak vagy interneteznek. Az élettartamunk során ezek a hatások összeadódnak. Mi kb.15 éve vagyunk fokozottan elektroszmognak kitéve, csemetéink azonban bele születtek, és sajnos a mesterséges sugárzások mennyisége csak növekedni fog. A bécsi Orvosi Kamara például kampányt indított a lakosság tájékoztatására, hogy az emberek tisztában legyenek a lehetséges veszélyekkel. Az ipari szektor törekvéseiben, vagy politikai szándékban nem bízhatunk, ahogy az elektronikai ipar által támogatott “kutatások” eredményeiben sem.

Mindenesetre érdemes alaposan átgondolni a gyerekszoba berendezését, illetve azt is, hogy hol húzódnak a fontosabb elektromos vezetékek. Az elektromos térerő a távolsággal jelentősen csökkenthető, az ágy áthelyezésével vagy a szobák felcserélésével javítható a helyzet. Az utcai légvezetékek esetén a hálószobákat érdemes a legtávolabbra költöztetni. A mágneses tér még nehezebben küszöbölhető ki, áthatol a falakon is, ezért azt sem árt megnézni, mi van a falunk túloldalán, vagy a szomszéd lakásban. Érdemes lenne száműzni minden elektromos berendezést a hálószobáinkból, mobilt, elosztókat, kábeleket, és áramtalanítani mindent, amit lehet. A hűtőtől 2 m távolságot érdemes tartani, TV-nél 3 métert.( !)

Kinek lenne érdeke bizonyítani elektromos berendezéseink ártalmasságát? Kinek lenne feladata? Az ÁnTSZ-nek, a Fogyasztóvédelemnek, vagy a villamosenergia-szolgáltatónak? A jelenlegi jogszabályi környezet nagyságrendekkel magasabb határértékeket enged meg, mint a svéd, vagy német szabványok. Mi hiába is reklamálunk. (USA-ban pereket is nyertek betegek az áramszolgáltatóval szemben.) Abban sem vagyok biztos, hogy tudatos vásárlóként mindenhol korrekt tájékoztatás kapnánk elektromos berendezés vásárlása során, és abban sem, hogy bárki is ellenőrzi a gyártó által közölt értékeket. Úgy érzem, nem mehetünk el egy vállrándítással a tény fölött, hogy a növekvő elektroszmog évtizedek alatt milyen egészségkárosodást okoz. Csak növekszik az “idiopathiás betegségek” száma, amely jól hangzik az orvos szájából, ha nem tudja mi okozta.  Tegyünk meg mi, amit lehet….

Mindenki hallott már az E-számokról, a mesterséges adalékokról.  Néha a média is felkapja a témát, megszólal néhány ÁNTSZ-es (most már OTH?), élelmiszeripari tudós, hogy valójában ekkora mennyiségben nem káros, sőt…csak arról nem szól a fáma, hogy nem csak abban a termékben található meg az adott vegyi anyag, hanem nagyon sok más termékben is, sok egyéb másik mellett. Számos adalékról derült ki időközben, hogy mégis káros. Bocs. Állatkísérletekben nem volt az. Ez azt jelenti szegény patkányok nem fordultak fel azonnal. Kiváncsi lennék, hogyan vizsgálják náluk a hiperaktivitás tüneteit, vagy a vegyszerek rákkeltő hatásait, amihez mondjuk hosszú évek összeadódó hatásai szükségesek., szegény rágcsáló meg sem éri. Igen, valóban akad néhány ártalmatlan adalék is, pl. a CO2, karamell, aszkorbinsav. De nagyon sokat  - pl. a színezékek közül – teljesen feleslegesen használunk, csupán vásárlásösztönzés. Persze tudom, hogy a szemünkkel is eszünk, és mindent el kell adni. Valóban mindenki feláldozható a profit oltárán?

Nagyon sokat hallunk manapság a “hiperaktívnak ” titulált gyerekekről, ráfogják a szülőkre, nevelési hiányosságokra stb. Egyre több kutatás felveti azonban az élelmiszeradalékok (azoszínezékek, natrium-benzoát, azaz E104, 110,122,124,129) oki hátterét. Figyelemzavart, hormonális működési, hangulati zavarokat válthatnak ki, egyéb más a növekvő szervezet számára különösen káros hatások mellett. Beszélhetünk a gyermekkori elhízás oki hátereiről, megzavarják a normális éhség-jólakottság központ működését, a szükségesnél nagyobb mennyiségű élelmiszer felvételére ösztönözve csemetéinket. (chipsek, színes rágcsák, cukrok, színes cukros üdítők). Daganatokról nem is beszélve.

Valamikor ott kezdődhetett el a mesterséges táplálékok diadalmenete, amikor az 1970-es években az anyukákat meggyőzték arról - tisztelet a kevés kivételnek – , hogy a tápszer sokkal jobb az anyatejnél, és lelkiismeretlen anyaként ártanak is a csecsemőnek, ha anyatejjel táplálják. Aki már készített valódi gyümölcsből – valóban 100%-os ivólevet -, az tudja, hogy milyen barna, zavaros lé jön le, de legalább valóban gyümölcsízű lesz az eredmény, ráadásul nem is fog sokáig elállni. Legközelebb már érezni lehet az olcsón, szép dobozban árult 100%-osnak titulált löttyökön, hogy milyen messze állnak a valódi gyümölcslevektől. A mesterséges színezőanyagokkal kapcsolatban (E100-E180) megtévesztő lehet, hogy gyakran természetesnek színezéknek nevezik őket, de valójában durva vegyi módszerekkel vonják a ezeket az anyagokat, így vajmi kevés köze lesz a természeteshez. Nagyon sok közülük komoly allergiás panaszokat vált ki. Az állományjavítók, csomósodásgátlók, savanyúság szabályozók  (E400-E586) elfedik a nyersanyagok minőségbeli hiányosságait, vagy az ócska feldolgozási technológia során keletkezett eladhatóságot negatívan befolyásoló változásokat, és nem mellesleg túlfogyasztásra ösztönöznek. A glutamátok (E600-E 620) ízfokozóként szinte mindenben megtalálhatók – fejfájást, hát és vállövi fájdalmat, mellkasi panaszokat okozva. Étvágyat, sóvárgást vált ki mindenkiben. Ez a kóla titka is.

A tartósítószerek (E200-E298) minden feldolgozott élelmiszerben megtalálhatóak, ráadásul nem is kötelező feltüntetni őket, ha más adalékkal együtt került az élelmiszerbe. Ma már a felvágottak 60% páclé – értsd nitrites só (E249-252) – melyben a nitrittartalom 10-szerese a kútvizekben megengedett határértéknek. Józan felfogóképességemet meghaladja, hogy a kútvízből tilos inni 0,5 mg/l nitrit határéték felett, akkor 10-szeres koncentrációban miért ehetem/ném meg ugyanazt húskészítményekben, töltelékárukban, sonkában, sajtban. Mindenesetre szép színe lesz a húsnak – mivel reakcióba lép az egyébként emberben is megtalálható izomfehérjével a  myoglobinnal, és nem mellesleg a páclé növeli a töltelék súlyát is. Tiszta haszon. Azért, hogy a vegetáriánusok se örülhessenek, –  a termelés helyétől függően legmagasabb koncentrációban – a leveles zöldségekben 100-1000 mg/kg mennyiségben is megtalálható a nitrát, mely szinte 100%-ban felszívódik bélrendszerünkben, és a vegyhatástól függően N-nitrozo vegyületekké alakul, melyek már régóta ismert rákkeltők (gyomor, hólyag). Akár csak a benzoesavak sóiból (E 210-E213) például aszkorbinsavval (E300) képződő benzol, mely májkárosító, ismert rákkeltő, és egyébként allergizál. A szulfitok (E220-E228), mely kén-dioxid és kénessavak sói – legősibb adalékanyagok- fejfájás, asztma, emésztőszervi panaszok okozói lehetnek. A szintén “kedvelt” natrium-szorbát (E 201) régóta ismert teratogén, azaz magzatkárosító.

A másik vesszőparipám a fogyókúra témaköre. A “light” termékek sora önbecsapás, önámítás. Ezeket a “fogyókúrás” termékeket mesterséges adalékokkal teszik elviselhetőbbé, például a zsírok, mint természetes emulgeálószerek helyett kell egy halom adalék, hogy pl. a 0%-os “joghurt”-nak  legalább joghurt-szerű állaga legyen, a cukor helyett mesterséges édesítőkkel pakolják tele, hogy lenyomják a torkunkon. A szervezetünk nem hülye, nem olyan, mint agyonmosott tudatunk. Nem csupán a kalóriák abszolút összege számít. Szervezetünk ízek, rágás, nyelési élmények, gyomor mozgásai révén is tájékozódik, és a beérkező információk alapján étkezésnek minősít – azaz insulint választ ki, vadul emésztőnedv termelésbe kezd minden esetben -, ha a natúr vízen kívül egyéb kerül tápcsatornánk bevezető szakaszába. Ekkor szoktuk mondani, hogy  ”engem még a levegő is hízlal”. Mi tehetünk tehát?

Legyünk tudatos vásárlók. Minél kevesebb feldolgozott élelmiszert vegyünk, minél több mindent együnk nyersen, vagy készítsünk el mi magunk, és fokozatosan szoktassuk vissza ízlelőbimbóinkat a természetes ízekhez. Legyünk bölcsek és leleményesek, mint nagyanyáink. Gyanús minden, aminek hosszú a szavatossági ideje, amiben sok adalék van, amiről elsőre nem ismerni fel mi az, milyen állati vagy növényi részből áll. És mindezek ellenére is frusztrál a tudat, hogy a leggondosabb odafigyeléssel sem tudhatom mindig, hogy éppen mit veszek. És arra sem vehetünk “mérget” – szó szerint – hogy valóban az van a termékben, amit a csomagolásra írnak.