Dr. Molnár Helga

Nem vagyok jó barátságban a számítástechnikával, mert nem értek hozzá, és elég szomorú, de nem is érdekel igazán. Nincs saját telefonom, nincs mosogatógépem, meg akarok szabadulni végre a mikrótól is. Nem fontos számomra az autó sem, a 18 éves kis Clio-nkat nagyon szeretem, csak attól félek egyszer végleg feladja. Egyetlen műszaki dolog, amihez ragaszkodok az a MacBook Pro-m. Egyszerű női felhasználóként, egyszerű érveim vannak. 6-8 órát bír az akkumlátorral. Gyönyőrű gép, egyszerűen kezelhető, kényelmes. Nem recseg-ropog. Nem fagy le. Szuper a képernyője. Energiatakarékos, ökobarát anyagokból.

Ledöbbentem ma reggel. Steve Jobs-ról sokat olvastam és csodáltam. Csodálom, mert örökbeadott gyerekként felnőve nem kifogásokat keresett élete esetleges nehézségeiért. Szuggesszív, makacs,  könyörtelen ember volt, amit elképzelt azt tűzön-vízen keresztül vitte. Pedig voltak ellenségei, és “jóakarói” is. Hitt a vízióiban, képes volt mindent újrakezdeni, ha kellett. Nem volt számára határ.

Valószínűleg gyökeresen másként gondolkodhatott, mint mi átlag emberek, agyoniskolázott agyunkkal. Elméje egészen más dimenziókat súrolt. Meglepett volna, ha a kreatív-gyilkos mai iskolarendszerbe képes lett volna belesimulni. Hihetetlen sokoldalú zseni a maga hibáival. Valószínűleg ilyen személyiségjegyek nélkül talán nem válhatott volna azzá, aki lett. Egy ilyen kreatív elme személyisége nem is lehetne ellentmondásoktól mentes. Könyörtelen és zsarnok. Valószínűleg nem lehetett könnyű a családjának lenni. Karizmatikus előadó, Apple-miséit milliók követték. Nem igazán “tökéletes” angolommal még én is megértettem.

Azonban a mágus is ember. Végzetét nem kerülhette el. Egy ekkora elmének szűkek a földi keretek, az esendő test, ez a hitvány porhüvely. Elment Steve Jobs.