Dr. Molnár Helga

35. hét.

Vasárnap: megint hőség, délben közel 30 fok. Alvás: éjjelente benti fiam 2-3 óránként ébreszt. A kinti fiam is nyűgös. Reggeli: nem kell az általam sütött kenyér, mert nem elég sós. A bolti sokkal jobb. Az óvodai felvágott is finomabb, mint a papa titkon őrzött receptje alapján készült adalékmentes házi szalámi. A vajjal szemben nem támasztott kifogást. Reggeli után – csupán kép alapján (!) – megépítettük közösen StarWars egyik űrsiklóját – legóból természetesen, és nekiláttam végre az ebédnek, mely 2-3 fokkal tovább növelte a benti átlaghőmérsékletet. Valamit azonban mindig kitalált: begurult az ágy alá az egyik alkatrész, és nem éri el. Kettes verzió:  összeragadt kettő elem, és nem tudja szétszedni. Szomjas lett, de nem tudja lecsavarni az üvegről a kupakot. Ebéd után nem álmos, a világért sem, én bezzeg el tudnék aludni mosogatás közben állva. (Ha kitámasztanának persze, mert súlypontom enyhén szólva nem kedvez az álló testhelyzetnek, lassan semelyiknek sem.)

Egyszer csak megszólal a fotelban háttal nekem:

“Anya, te miért nem vagy olyan, mint a Thomas”?

Nem értettem mire gondol. Hirtelen azt sem tudtam, ki az.

-“Hát, miért nem vagy olyan vidám, mint Thomas, a gőzmozdony? Látom a szemeden, hogy ideges vagy.”

Ennyi kérem szépen. Tessék vidámnak lenni.

1 válasz “Harmadik trimeszter (II)” -ig