Kreatív foglalkozás
A mai reggel a globális nyári szürkeség miatt kissé lehangolóan indult. Színek kellenek. Az időjárás szerencsére a fiamnak nem szegi kedvét. Most teljes mélytengeri lázban ég, legyen szó legózásról, természetfilmekről, mesefilmekről. Polipokkal, cápákkal játszik a kádban is. Sokat agyalok rajta, hogy mivel nem jár óvodába, milyen kézművesfoglalkozást találjak ki, ami lekötné. Egy négyévesnél az érdeklődés hiánya a biztos kudarcot vetítik előre. Rajzolni nem szeret. Találtam egy régi csomagolásból visszamaradt nagyobb darab kartonpapírt, és felkutattam a már félig-meddig beszáradt festéktubusokat, ecseteket. Profin megoldottuk az izolációt is, amit még a festésnél is jobban élvezett. Olló, alufólia, ragasztó. A téma természetesen adott: tenger. Ceruzával szépen felvázolta a polipokat, és 4-5 algát. Mert egy gyerek kérem szépen le tudja rajzolni azt is, amit nem lát. A tengerből is festett egy tenyérnyi kéket, aztán jöhetett a mázolás fehér, zöld , lilás-rózsaszín, sárga és az elmaradhatatlan fekete. Csak egy felnőtt világképe olyan huzalozott, hogy a tenger csak kék lehet. Így lett a lilából medúza, a sárgából kisgyerek-polip, a fekete plecsniből apuka-polip – gondos utómunkálatoknak köszönhetően. Fiam addig egy hungarocell-darabot mázolt sárgára nagy lelkesedéssel. Sokkal izgibb, mint papírra festeni. A hangulat sokkal jobb lett, és az ebéd is megfőtt közben. Ime az eredmény:
Az igazság az, hogy az műnek csak én örültem igazán, mert nem olyan lett, amilyet ő álmodott meg. Elszégyeltem magam. Kerestem egy másik teljesen üres kartont, és kértem fessen akkor ő egyes-egyedül, és összekeverheti felőlem az összes színt. Nem volt kedve.
Beküldve Család
