Hallgatassék meg a másik fél is…

Útkeresés

Orvos vagyok. Nem mártír. Ismerem az egészségügyet mindkét oldalról. Aktívan 6 évet töltöttem el benne, ez az idő elég volt arra, hogy megismerjem kívülről-belülről. Elég volt ez az idő arra, hogy rájöjjek, ezt én így nem tudom tiszta lelkiismerettel, ép ésszel csinálni. Ezért inkább kilépek. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha vissza fogok térni. Vissza akarok-e térni.

Nem. Nem akarok külföldre menni, csak ha már éheznek a gyermekeim. Most megszorítások indulnak a mi kis családunkban is. A “B terv” kétségtelenül külföld. Nincs hitelem, de lakásom sincs. Nincs veszítenivalóm sem. Egy nagyobb utánfutóra felfér mindenünk gyerekestől.

Ma Magyarországon a magyar orvosok azt érezzük, hogy másodrendű állampolgárok vagyunk. Tudom, hogy sokan ezt érzik ma itthon kis hazánkban. (Bár rajtunk kívül senki mástól nem követelnek milliókat, ha külföldön próbálunk boldogulni.) Gondolom ezt érzi a magyar pedagógus, rendőr és minden magyar állampolgár, aki szerencsétlenségére  egészségügyi intézménybe kényszerül. Tudom mert, szültem már fogadott orvos nélkül, állva vajúdva majdnem a folyosón. Betegeim sokat meséltek a kórházakban átélt viszonytagságaikról. Ha ez vigasztal bárkit is, saját húgomba alig tudtam lelket verni egy kolléga sikertelen kommunikációja után. Nem mindegy, hogy aznap 15 szorongó emberrel kell kommunikálnom, vagy 90-el. Akadt valóban néhány jogos sérelem, amikor tényleg nem védeném meg a mundér becsületét. Mégis azt mondom az orvosok döntő többsége lelkiismeretes, küzd betegeiért és saját önbecsüléséért  gazdasági igazgatóik és főorvosaik ellenében. Mert nem mindenki főorvos ám. Sőt nem lehet mindenki sebész sem.

Persze minden szakmában vannak kivételek. Tudom, hogy a média – politika által támogatott – több évtizede tartó orvosellenességet szító hadjárata meglehetősen sikeres volt. De hallgatassék meg a másik fél is. Az emberek többsége a lelkiismeretes orvosokra, orvosi sikerekre  nem is kiváncsi. Empátiát, kedvességet, gyors és hibátlan döntést  vár el a 48 órája szolgálatban lévő beosztott orvostól, de az nem érdekli mióta nem aludt, és hányadikat ügyeli ebben a hónapban. Mert mi is csak emberek vagyunk. Orvosok, nem mártírok.