Ősz van vitathatatlanul, egyik napról a másikra sárgultak be a falevelek, vörös-rozsdásak lettek a hegyoldalak egy pillanat alatt. Mit is jelent ez itt? A nappalok rohamosan rövidülnek, de még remélünk néhány napsütéses napot a hosszú tél előtt. A nyaralás emlékei elhalványultak, már szinte senki sem beszél a nyárról. Tudja azt mindenki, hogy ha jön a hó, akkor itt marad 6-7 hónapig. Most még mindenki kihasználja a kis jó időt, amikor csak tudja. Azon kapom magam, hogy 12 foknál már restellem felvenni a kabátot, hiszen jó idő van! 
Mit veszek fel, ha valóban tél lesz?
Sokan kéredzik, szeretünk-e itt lenni, megszoktuk-e a klímát. Nekem a családomon kívül, a magyar kertek hiányoznak csak. A dús színekben pompázó falusi kertek és ablakok. Azt állítják, hogy itt sem lehetetlen, de ez egészen egyszerűen hülyeség. Májusban meg sokszor hó van, de ha nincs is, a föld még fagyott. A norvégok a nemzeti ünnepen ( május 17.) még kabátban vonulnak. Október elején már ismét jönnek a mínuszok.
A virágaimat szeretném azért megmenteni, gyönyörűek lettek a rövid sarki nyár alatt a világos nappalinak köszönhetően. Át kellene ültetni őket, bár kétlem, hogy túl fogják élni a 2 hónapos sötétséget. Szívem szakad meg értük. De ezen kár tépelődnöm. A természet teszi a dolgát és mi is.
Azért még van egy két felhőmentes éjszakánk, és élvezzük a Éjszaki-fényt a nappaliból. A kanapéról.
A naptár szerint nyárnak kellene lennie, de nem nagyon mutatja magát. Bár a hó korán elolvadt, és átlagosnál jóval kevesebb hullott idén, de a hőmérő higanyszála még nem kúszott 10-12 fok felé. Az itt élő külföldiek szerint itt északon két évszak van: fehér tél és zöld tél. A nyár kétségbevonhatatlan jele azonban az éjféli nap, mely soha nem bukik a látóhatár alá, és éjfélkor is szinte nappali világosság van. Szemfüles halászok, hajósok igyekeznek meglovagolni ezt, és hajótúrákat szervezni lelkes turistáknak a “Nordkapp” felé. A minap beszéltem egyikükkel, aki elmondta, hogy se tavaly, se idén nem dugta ki orcáját napocskánk a felhők közül éjfélkor. Nem könnyű ezért lefotózni ezt a jelenséget felénk sem a sok felhő miatt, szinte éjszakák és nappalok is egyformák, óra nélkül képtelenség megmondani mennyi az idő. Sokak által ez nyomasztó, még az őslakosok is kínlódnak emiatt, ahogy látom.
De N. hős volt és tegnap éjjel felmászott a hegycsúcsra, és ezekkel a fotókkal tért haza…
A felelős kinyomozást elhalasztottuk időlegesen, de nekem villámgyorsan kellett elkísérnem a fiamat a gyülekezőhelyre, mert ez számára halálosan komoly iskolai feladat, nem lehet késni. Így hát végig viharzottam teljes biciklis felszerelésemben, ahogy voltam, “szélfúttan” a főutcán, ahol már a falu apraja nagyja javába gyülekezett. Természeteseen csak és kizárólag fekete öltönyös urakkal, és “bunad-ba ” (helyi népviseletbe) öltözött hölgyekkel találtam szemben magam, és egytől egyik ismernek engem természetesen. Hát majd a képem szakadt le, és maradék tartásomat hősiesen megőrizve gyalogoltam haza.( Mit gyalogolás…- rohantam, miután vagy 30-szor kívántam boldog ünnepet viszont a népeknek, mert ezt itt így illik.) Mondanom sem kell a fiam sem volt éppen túlöltözve. 
