A norvégia legnagyobb ünnepe, különösen idén kap nagy hangsúlyt, mert most ünneplik az alkotmány aláírásának 200. évfordulóját, azaz az önálló norvég állam (alkotmányos monarchia) létrejöttét, ahogy az elsős fiam fogalmazott: Norvégia 200. születésnapját. Az iskolában külön hangsúlyt kap az ünnep, dalokkal, rigmusokkal készülnek, előtte napokig a felvonulást gyakorolják. Mindent alaposan megterveznek, szinte percről percre, sorban kapjuk a”terveket.”
Valójában, mint szinte minden itt, a gyerekekről szól. Valójában gyereknap ez a mai is. A helyi középiskolánál találkozunk, minden osztálynak van külön táblája, minden gyerek zászlót lobogtat és énekel. Mazsorettlányok, fúvós zenekar vezeti a menetet, ami először az idősek otthona elé vonul ahol, aki él és mozog, illetve mozdítható kivonul a megnézni a menetet. A menet végigvonul a főutcán a templomig, ahol megkoszorúzzák a 2. világháborús emlékművet, ugyanis 50 évvel ezelőtt ért véget itt, Észak-Norvégiában. Norvégia önként nem vett részt a háborúban, hiszen akkor alig néhány évtizede vívta ki függetlenségét, a németek a norvégokat kvázi lerohanták Svédországon keresztül, miután elfoglalták – szinte ellenállás nélkül Oslo-t. A németeknek közvetlen tengeri kikötőre (Narvik) volt szükségük, hogy a svéd ércbányák nyersanyagait tengerre tehessék, ami nélkül nem folytathatták volna a háborút. Mikor Hitler látta, hogy a vereség elkerülhetetlen, könyörtelenül elsüllyesztette a Norvégia kereskedelmi flottáját, és visszavonulás közben felégetett mindent. Szó szerint mindent itt Észak-Troms megyében.
Szóval idén többszörösen ünnepelnek. Mossák az utcákat, az emberek rendezgetik a portájukat, mivel végre eltűnt a hó nagy része, szem elé kerül a pusztítás, amit a közel 7 hónapos 1,5 méteres hótakaró végzett. Hagyományosan népviseletbe öltöznek,előtte hetekkel csere-berélnek ruhákat, már óvodás kortól “bunad”-ba öltöznek, és az elmaradhatatlan kék-fehér-piros zászló lobog minden házon és villanyoszlopon. A felvonulás után a sportcsarnokban folytatódik az ünneplés. Sütihegyek, üdítő, lufitenger, tombolasorsolás, és játék…..
Nagyon görcsösen igyekezni belenevelni a gyerekekbe, mit is jelent a független Norvégia, mert talán már csak nagyszülők emlékeznek milyen volt a második világháború után romjaiból újjáépíteni egy otthont, nemzetet…hazát. Én szeretem hallgatni a történeteiket. Ők még nem élték meg mit jelent a kiszámíthatóság, mit jelent a biztonság. A gyerekeik, unokáig már abba születtek, nehezen is értik egymást, miért degradálódott az evangélikusok konfirmálása pénzgyűjtési versennyé. Majd meglátjuk hova vezet ez a nagy szabadság….
No comments yet. You should be kind and add one!