Furcsaságok… (besynderlighet…)

Való igaz, hogy úgy ismerhetsz meg egy országot, ha ott élsz. Nem csak ott élsz, hanem köztük. Én tulajdonképpen örülök, hogy nincsenek magyarok itt. Nem, nem azért, mert magyar-ellenes ( ) vagyok, hanem így biztosan nem klikkesedünk. Nagyon sok román él itt, némelyik 10 éve, a helyi halfeldolgozó üzem munkásai. Szinte csak egymással töltik az idejüket, sokuk még most is borzalmasan beszél norvégul. Ez nem jó. Szerintem.

Én egész nap norvégok között vagyok. Sokat mesélnek, látom, hogyan élnek, mik érdeklik őket, mik a prioritások. Ők maguk is elismerik, hogy a mostani 20-30-asok nem igazan tudnak mit kezdeni a “jóléttel.” Néhány évtized alatt lett Norvégia  Európa legszegényebb országából lett a leggazdagabb. És még csak nem is maguknak köszönhetik. Rengeteg próbafúrást végeztek a 1960-as években, 3 nagy amerikai olajtársaság vezetésével, kettő már feladta, a harmadik még két esélyt adott a kutatóknak. Aztán 1969-ben rábukkantak az első gazdag olajmezőre, azt sem tudták mit kezdjenek vele. Sem technológia, sem tapasztalat, sem képzett munkaerő nem volt az országban. Külföldi nagyrészt amerikai támogatás nélkül nem ment volna.

A többség ezt tudja. És elismeri. Nagyon szeretnek adakozni. Az iskolában az adventi ajándékgyűjtés mindig valami nemes célt szolgál. Tudják, hogy az étkezési kultúra pocsék. Olcsó és  gyors. Még az ünnepi menük is szegényesek, mivel 100 évvel ezelőtt, nem volt más mint terméketlen sziklás föld, a krumplin kívül szinte sem termett meg. Egyik nap hal volt és krumpli ebédre. Másnap krumpli és hal. Ünnepi étel a sült borda és tejbedara.

A gyerekek fejlámpával mennek iskolába, a játszótérre, és minden épeszű ember láthatósági mellényben közlekedik az utcán, ha kedves az élete. Nem, nem vezetnek gyorsan, de pillanatok alatt tök sötét tud lenni. És nagyon csúszik az út, ha jön egy kis enyhülés az átlag -1-3 fok után, tükörjég lesz pillanatok alatt a megolvad rétegből. Szöges cipő tényleg elengedhetetlen ilyenkor, még gyalogosan is képtelenség közlekedni.

Igen, az aknafedők itt is végig a keréknyomban sorakoznak, véletlenül sem sikerül az út szintjében elhelyezni,  a hó és jégréteg miatt gyakran nem is látni.

Cukor nélkül isszák a kávét, de a sütemény (amiket imádnak) borzalmasan édesek. Szívják az orrukat, véletlenül sem fújják ki. Ez itt így normális.

Sok gyerek van. Szinte minden családban minimum 3 darab. És nagyon-nagyon sok nagyon öreg. 1920-as évek szülöttei, de nem ritka a 1910-es születési dátum sem.

Nem használnak zsebkendőt, csak síráskor a könnyek törlésére. Az orrukat véletlenül sem fújják abba, az orrváladékot a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon visszaszívják. Hogy az aztán hova kerül…

A gyerekeket imádják, és szemük sem rebben, ha a gyerek üvölt és földhöz veri magát a kávézóban vagy étteremben. Mindenki tudja, hogy ez “normális” és nem a neveletlenség jele.

Ha valakinek születésnapja van, kiteszik a norvég zászlót. Névnapot nem ünnepelnek.

Itt mindig ég valahol a villany a házakban, és ez nem jelenti azt, hogy bárki is otthon van.

Ha szeretnél nagyobb kézpénzösszeget felvenni a bankban, értetlenül néznek, és megkérdezik minek neked. Ha egy havi fizetésnek megfelelő összegnyi kézpénzzel fizetnék valahol, kihívnák a rendőrséget. (folyt.)