A legutóbbi ügyelet is kicsit sűrűre sikerült, nem volt időm hazamenni enni, pedig kaptam az értesítést, hogy meleg kaja vár(na) otthon. A nővérek addig erőlködtek, hogy üljek be az ebédlőbe és egyek valamit, mert egy hipózó orvossal nem sokra mennek. Az ebédlő, ami egyébként a “foglalkoztató” helység is egyben, az idősek részlege és a demens (szellemileg leépült idős, amúgy többnyire egészséges emberek) részleg között van.
Szót fogadok, leülök és ezek pár falatot, aztán rohanok tovább. Persze le sem veszik a lakók a szemüket rólam, a személyzet mindig külön szokott enni. Egyikőjük közelebb jön hozzám, gyanúsan méreget egy darabig, aztán megszólal.
-”Te is itt laksz?”-kérdezi kiváncsian.
A háttérben tevékenykedő nővér válaszol helyettem.
-”Jo, Eldbjørg Ranghild…de hát ő itt a doktor!”
-”Igen? De hát mindig itt látom….”
No comments yet. You should be kind and add one!