Tegnap újra helikoptert kellett riasztanom egy kissé lehűlt (35,1 C), alkoholosan erősen befolyásolt állapotú (részeg) férfi emberhez. Ordítozott, és ellenkezett a vizsgálatnál. Ilyeneket otthon a belgyógyászat folyosóján hagytuk kijózanodni. Itt nem. Tiszta, hófehér ágyba tettük, elkezdtük melegíteni. Isteni sugallatra a legnagyobb ellenkezése közepette, mondván, nem fáj a mellkasa, EkG-t kértem. Sikerült kivitelezni, miután 2 pirosba öltözött mentős kolléga ráripakodott. Szerencsém volt, hogy erőlködtem. Óriási nagy infarktus látszott az EKG-n. Azonnal riasztottuk a rendszert. Szakadt a hó, de szerencsére nem volt nagy szél, és fel tudott szállni.
A helikopter-orvos hihetetlen vidám és barátságos volt. Ezen itt Norvégiában mindig meglepődök. Van kollegalitás, és nem néznek senkinek, csak azért, mert fiatal vagyok, vagy mert “csak” egy falusi orvos. Itt tudják, hogy itt keményen dolgozunk, és “szinte” minden problémával szembesülünk. Kezet fogott, mosolygott. Kérdezte honnan jöttem. A lánya a szegedi orvosi egyetemen végzett, pszichiáterként dolgozik itt. Többször jártak Magyarországon, jó véleménye volt az országról, és a magyar egyetemről. Sok szerencsét kívánt.
No comments yet. You should be kind and add one!