Népzenei rendezvénnyel egybekötött pálinka-kóstolás a főtéren. Mi is érdekelhetne ebben egy négyévest, hisz dögunalom. Gyöngyfűzés, színezés egy fiúnak szintén. Bicajozni a tömegtől nem lehet. De van játékbolt természtesen, a fiam számára azonban kész trauma: nincs kinnt a kirakatban egyetlen LEGO sem. Fel nem tudja fogni- játékbolt LEGO nélkül-, és mindenáron be akar menni. Csak megnézni természetesen. Zárva van. Áll a kirakat előtt, és sír. Elmagyarázom, hogy hétvégén a gyerekeknek sincs ovi, ilyenkor a boltos nénik se dolgoznak. Megígérem, hogy holnap benézünk. De csak nézelődni fogunk. (Születésnap messze van, télapó, karácsony is.) Gyanakodni kezd, hol itt az átverés. “De anya, holnap én oviban leszek!!!! Miért akkor vannak nyitva a játékboltok, ha a gyerekek oviban vannak?” Holnap ovi után eljövünk, mert a bolt tovább nyitva van. Látszólag minden rendben, visszacsalom a padhoz. Jön az apja. Ismét lefelé görbülő alsó ajkak, és elindul a játékbolt felé. Vissza se néz, látjuk-e, hogy ő most sértődött. Annyira eltávolodott, hogy a járókelők között eltűnt. Az apja utána megy. Hosszú percek telnek el. Kisírt szemmel tér vissza. De azért a írisze csillog. Apa vesz neki egy picurka (!)LEGO-t. Holnap.
“Kisfiam, azt hiszed, ezek után, ha sírsz mindig kapsz majd LEGO-t?” – kérdeztem.
“Ne aggódj, anya – nyugtat meg, amolyan nagyfiús komolyan – nem fogok mindennap sírni! A nagy LEGO-kat amúgy is a Télapó hozza majd. Ti ugyis csak kicsiket tudtok venni.”
Még szerencse.
No comments yet. You should be kind and add one!