Minden egyes nap esik még néhány cm-nyi hó. Már nem is tudjuk megbecsülni mennyi esett, hiszen járatokat/járdákat vájtak a hóban, de a fix döngölt alap is vagy 10-15 cm. Vagy ki tudja mennyi. A talajt nem látjuk, és így legalább hófehér minden, és elfedi az utak kátyúit. 
Még mindig elfelejtem, hogy itt nem lehet csak úgy kicentizni az időt és beugrani a kocsiba, hogy utolsóként elhozzam a fiamat utolsóként az oviból. Előbb hóletakarítás és kocsi-kiolvasztás, ami hosszú percek sorát veszi igénybe, és így végképp elkések mindig mindenhonnan.
De cserébe a táj mindig hófehér, tiszta és érintetlen. Végre megpróbálkoztam a sífutással. Óriási. Elhatároztam, hogy megtanulok síelni. De miért is várta ezzel eddig? Fogalmam nincs.
Ma ki kellett venni egy szabadnapot, alig látok a takonytól. A norvégok csak síráskor használnak papírzsebkendőt, az orrukat szívják. Mindenki. A királyné is. De ha az emberre tényleg rájön a takonykór…könyörgöm, hova, de hova szív fel ennyit? ??
Na, mindegy elmegyek a Marcusért, és elmegyünk síelni. Talán belefagy az orromba.
No comments yet. You should be kind and add one!