“A túlevés iránti vágyunkat a finomított, ezért bizonyos anyagokat nélkülöző ételek fogyasztása gerjeszti; a csökkent értékű ételek függőséget idéznek elő, hiszen ösztönösen többet eszünk belőlük abbéli erőfeszítésünkben, hogy megszerezzük azokat a tápanyagokat, amelyek nincsenek bennük.”
(Paul Pitchford )
A csökkentett szénhidráttartalmú liszt, a csökkentett sótartalmú só, a csökkentett zsírtartalmú margarin, és társai. Tejmentes tej és növényi tejszínhab. Már semmi sem az, ami. Legutóbb a paleolit-diéta verte ki nálam a biztosítékot. Álláspontjuk szerint – gyakorlatilag 7 éve – mérgezem a családomat. Tejtermék véleményük szerint ugyanis az. Az autoimmun betegségek, és civilizációs betegségeink legfőbb oka – szerintük – a tehéntej. De a gabona sem jó, sem a teljes kiőrlésű, sem a finomított. ???? Csak a 3000 Ft-os kókuszolaj a jó, és a zöldség – legetőleg nyersen. Agyrém. Minden népcsoport a Földön fogyaszt gabonát (vagy azt helyettesítő magas szénhidrát tartalmú növényt) valamilyen formában. Maniókagyökeret, burgonyát, vagy rizst.(Nincs arra semmi bizonyíték, hogy ott kevesebb autoimmun-betegség lenne.) Talán az eszkimók lehetnek kivételek, de tejet ők is isznak. Az adott éghajlati adottságoknak megfelelően táplálkoztak őseink évszázadokon át. Azt ették, amit a föld adott, és olyan állat húsát, tejét fogyasztották, ami ott megélt. Néhány év alatt nem fogunk alkalmazkodni elrugaszkodott étrendekhez.
Orvosként, és józanul gondolkodó emberként úgy vélem, hogy régebben is voltak hasonló betegek, sőt meg is haltak emberek, csak fogalmuk nem volt milyen betegségben. Valószínűleg előbb végzett velük ma már banálisan tűnő körülmény (pl.: rossz higiéné), mint hogy daganatos vagy autoimmun betegségek kialakulhattak volna. Szűk látókörűségre vall, ha azt hisszük, hogy betegségekért csak és kizárólag a táplálkozásunk lenne felelős. A média ezt sugározza, mert ezt könnyebb “eladni”. Véleményem szerint a mérhetetlen stressz és a családi kötelékek szétesése miatti lelki kórállapotok, valamint mozgásszegény életmódunk, olyan károkat okoz ma társadalmunknak, amit csupán diétával és mű-vitaminnal megelőzni nem tudunk. Gyógyítani meg főleg nem. Mennyiségi és minőségi korlátok betartása lenne kívánatos, nem pedig a táplálékfajták közötti önkényes válogatás lenne célravezető, mint ahogy azt a életmód-guruk teszik.
Érdekelne például, hogy tél közepén, honnan vesznek a paleolit-hívők friss zöldséget, amely ehető is, íze is van, és nincs tele vegyszerrel. A citromsárga paradicsom, génkezelt pritamin paprika valahogy nem győz meg. A zöldségek tisztasága még úgysem. Hogyan mosom meg a karfiolt, vagy brokkolit, hogy szennyezett ne maradjon, hogy nyersen (!) ehessem? (Gondoljunk a tavalyi “uborka-járványra”) Télen maradok a fagyasztott, párolt zöldségeknél.
Ennyi zagyvaságot régen olvastam. Egy témakörön belül olyan önellentmondásokba kerül a polihisztor Szendi G., hogy félelmetes. Ó, persze borzasztó “tudományosan” ír, oldalnyi szakirodalmi hivatkozásokkal teletűzdelve, amit hihetetlenül véletlenszerűn, saját kénye-kedve szerint válogat össze. Olyan tényt, mely ellent mond elméletének, azt egyszerűen nem veszi figyelembe. Egyébként borzasztó logikusnak és megalapozottnak tűnik. A felületes olvasót talán meg is tévesztheti.
Mi történik az étkezések között? A cukorszenzorok érzékelik a vércukorszint csökkenését, vázizmaink és májunk az azonnali szénhidrátraktárakhoz nyúl, majd csak jóval később indul el a zsírok mobilizálása. Ez a folyamat azonban sokkal időigényesebb, és sokkal rosszabb hatékonyságú eleinte. Különösen, ha edzetlenek vagyunk (zsírbontó enzimjeink inaktívak), ilyenkor izmainkban tejsav és egyéb melléktermékek képződnek, hiszen eddig a szénhidrátokkal azonnal energiához jutott, és ezzel párhuzamosan természetesen rohamosan csökkenni kezd az izommunkánk hatásfoka is. Miért fontos mégis a mozgás? Mert az izmok inzulin nélkül is képesek zsírt használni, ehhez azonban trenírozni kell izmainkat, hogy a zsírégetéshez szükséges enzimek is edzésben legyenek, és megtanuljanak hatékonyabban zsírt égetni. Nem elég azonban a testmozgás, ehhez az is kell, hogy a finomított szénhidrátok bevitele csökkenjen.
A nyers élelmiszerek kivételével szinte már mindenben megtalálható a finomított cukor. Azonnal – már a szájnyálkahártyán keresztül – felszívódik, és jóleső szinte eufórikus érzést vált ki a vércukorszint hirtelen emelkedése. Tény, hogy az agy és a vörösvérsejtek csak glükózt, azaz a legegyszerűbb cukormolekulát tudják felhasználni, ők azonban insulintól függetlenül is képesek felvenni a szükséges mennyiséget. Ez azért még nem akkora dózis – még ha sokat is használjuk agyunkat -, hogy cukroznunk kellene bármit is. Úgyanis annyit, amennyit egy emberi agy elhasznál, azt bármiből képes fedezni a szervezet pillanatok alatt. Például a májban található glikogénraktárakból, ami egy azonnali glükóz-depo, ezeket a máj gondosan azonnal újra feltölti, akár összetett szénhidrátokból, akár zsírokból. Kóros éhezést kivéve, hosszú távon szénhidrát nélküli diéta nem működhet, aki azt állítja, az hazudik.
Miért gond tehát a sok egyszerű cukor fogyasztása? Mert, a hirtelen emelkedő vércukorszint folyamatosan nagy mennyiségű inzulin termelését provokálja, és folyamatosan zsírraktározásra ösztönzi a szervezetet – különösen, ha nem mozgunk eleget. Ráadásul, a gyors inzulinválasz miatt ismét újra és újra éhesek leszünk. Hab a tortán, hogy zsírégető enzimjeink tartósan inaktívvá válnak, és csak a zsírdepoinkat fogják töltögetni. Hosszú távon a sejtek nem fognak az inzulinra megfelelő módon reagálni, azaz nem veszik fel a cukrot, és így étkezést követően a vércukorszint tartósan magas maradhat. Ezzel el is jutottunk a cukorbetegséget megelőző állapothoz. A szervezet azonban kénytelen valahogy megszabadulni a sok-sok keringő cukortól, kínjában kóros anyagcsereutakat próbál kitaposni, ezek a kényszerfolyamatok azonban olyan káros melléktermékek felhalmozódását okozzák, melyek többek között az érfalakat károsítják, érelmeszesedést okozva.
Ne felejtsük el, hogy az édes cukrokat nem csak mi szeretjük. A szájüregben élő fogszuvasodást okozó kórokozók is, de a tápcsatorna teljes szakászán élő, akár kilónyi mennyiségű baktérium is ezt fogyasztja előszeretettel. Felborul ezek normál egyensúlya, gombás betegségre hajlamosíthat, felszívódási zavarok miatti hiánybetegségek léphetnek fel, emésztési nehézségek keletkeznek, melyek a legváltozatosabb tüneteket produkálhatják: fáradékonyság, letargia, fejfájás. Ne felejtsük el, hogy immunrendszerük nagy része is a emésztőrendszerünkben található!
Tény, hogy egyik napról a másikra nem hagyható ki a teljesen a cukor az étrendünkből, hiszen idő kell szervezetnek, hogy a megváltozott étrendhez igazodni tudjon. Ésszerű mennyiségű gyümölcs fogyasztásával a szükséges mennyiségű egyszerű cukorhoz hozzájut szervezetünk. Hirtelen elhagyásával “elvonási tünetek” lépnek fel, fokozatosság elvének kell itt is érvényesülnie. A hirtelen drasztikus cukor megvonás esetén fáradékonyság, letargia, az izmok erőtlensége, idegesség, alvászavar, komoly koncentrációs zavarok léphetnek fel, hiszen az enzimrendszer nincs kellően felkészülve a zsírégetésre. Az átgondolatlan fogyokúrák yo-yo-effektusa ezek után érthető. Nincs értelme egyik napról másikra hirtelen emelni a zöldség fogyasztásunkat és rostbevitelünket sem, hiszen a korábban már felborult baktériumflóra sem lesz képes az emésztést egyik napról a másikra megfelelően elvégezni. Kínos perceket, akár heteket okozhatunk magunknak. Fokozatos életmód váltással azonban a szervezet alkalmazkodni képes, és visszanyeri régi fényét. A levegőtől, víztől hízni addig biztosan nem fogunk, amíg fotoszintetizálni meg nem tanulunk.
]]>