A mobil ráadásul pulzáló (hirtelen lökésszerű impulzusok) magas ferkvenciájú sugárzása miatt váltózó elektromos erőteret kelt, tetőzve azzal a ténnyel, hogy a mobiltelefont állandóan testközelben tartjuk. A mikrohullámú sütő sem csak a kiszivárgó sugárzás miatt veszélyes, mert – néhány gyártó kivételével – nem fordítanak elegendő figyelmet a megfelelő szigetelésre, hiszen a megnövekedett költségek miatt eladhatatlanná válnának. A mikrohullámú sütők közelében – a benne lévő transzformátorok miatt – kikapcsolva is bőven határérték feletti elektroszmog mérhető, a bekapcsolással egyidőben a térerősség hirtelen megnő. Legalább 3 méter távolságot érdemes tartani, és minél rövidebb ideig kellene használni, és várni fél percet a kinyitásával. A kampányoknak engedve lelkesen lecseréltük a hagyományos izzókat, kompaktfénycsövekre – anélkül, hogy tájékoztatták volna bennünket, hogyan használjuk okosan ezeket. Honnan kellene tudnunk azt, hogy ezek jelentős sugárzást bocsátanak ki, ezért jobb, ha nem használjuk olvasólámpában, gyerekeink íróasztalán a fejük közelében. Nem hangsúlyozták azt sem kellően, hogy szelektíven kellene gyűjteni ezeket – lehetőleg a vásárlás helyszínén.
Valószínűleg különböző mértékben vagyunk érzékenyek az elektroszmogra, gyerekeink pl. a vékonyabb koponyacsontja miatt a mobil hőhatásának is jelentősebben ki vannak téve, illetve hallójáratukon át a hajszálvékony dobüreg falain keresztül szinte akadálytalanul hatol agyukba az elektromágneses sugárzás. Észre sem veszük, és “okostelefonjaikon” órákat játszanak vagy interneteznek. Az élettartamunk során ezek a hatások összeadódnak. Mi kb.15 éve vagyunk fokozottan elektroszmognak kitéve, csemetéink azonban bele születtek, és sajnos a mesterséges sugárzások mennyisége csak növekedni fog. A bécsi Orvosi Kamara például kampányt indított a lakosság tájékoztatására, hogy az emberek tisztában legyenek a lehetséges veszélyekkel. Az ipari szektor törekvéseiben, vagy politikai szándékban nem bízhatunk, ahogy az elektronikai ipar által támogatott “kutatások” eredményeiben sem.
Mindenesetre érdemes alaposan átgondolni a gyerekszoba berendezését, illetve azt is, hogy hol húzódnak a fontosabb elektromos vezetékek. Az elektromos térerő a távolsággal jelentősen csökkenthető, az ágy áthelyezésével vagy a szobák felcserélésével javítható a helyzet. Az utcai légvezetékek esetén a hálószobákat érdemes a legtávolabbra költöztetni. A mágneses tér még nehezebben küszöbölhető ki, áthatol a falakon is, ezért azt sem árt megnézni, mi van a falunk túloldalán, vagy a szomszéd lakásban. Érdemes lenne száműzni minden elektromos berendezést a hálószobáinkból, mobilt, elosztókat, kábeleket, és áramtalanítani mindent, amit lehet. A hűtőtől 2 m távolságot érdemes tartani, TV-nél 3 métert.( !)
Kinek lenne érdeke bizonyítani elektromos berendezéseink ártalmasságát? Kinek lenne feladata? Az ÁnTSZ-nek, a Fogyasztóvédelemnek, vagy a villamosenergia-szolgáltatónak? A jelenlegi jogszabályi környezet nagyságrendekkel magasabb határértékeket enged meg, mint a svéd, vagy német szabványok. Mi hiába is reklamálunk. (USA-ban pereket is nyertek betegek az áramszolgáltatóval szemben.) Abban sem vagyok biztos, hogy tudatos vásárlóként mindenhol korrekt tájékoztatás kapnánk elektromos berendezés vásárlása során, és abban sem, hogy bárki is ellenőrzi a gyártó által közölt értékeket. Úgy érzem, nem mehetünk el egy vállrándítással a tény fölött, hogy a növekvő elektroszmog évtizedek alatt milyen egészségkárosodást okoz. Csak növekszik az “idiopathiás betegségek” száma, amely jól hangzik az orvos szájából, ha nem tudja mi okozta. Tegyünk meg mi, amit lehet….
]]>Nagyon sokat hallunk manapság a “hiperaktívnak ” titulált gyerekekről, ráfogják a szülőkre, nevelési hiányosságokra stb. Egyre több kutatás felveti azonban az élelmiszeradalékok (azoszínezékek, natrium-benzoát, azaz E104, 110,122,124,129) oki hátterét. Figyelemzavart, hormonális működési, hangulati zavarokat válthatnak ki, egyéb más a növekvő szervezet számára különösen káros hatások mellett. Beszélhetünk a gyermekkori elhízás oki hátereiről, megzavarják a normális éhség-jólakottság központ működését, a szükségesnél nagyobb mennyiségű élelmiszer felvételére ösztönözve csemetéinket. (chipsek, színes rágcsák, cukrok, színes cukros üdítők). Daganatokról nem is beszélve.
Valamikor ott kezdődhetett el a mesterséges táplálékok diadalmenete, amikor az 1970-es években az anyukákat meggyőzték arról - tisztelet a kevés kivételnek – , hogy a tápszer sokkal jobb az anyatejnél, és lelkiismeretlen anyaként ártanak is a csecsemőnek, ha anyatejjel táplálják. Aki már készített valódi gyümölcsből – valóban 100%-os ivólevet -, az tudja, hogy milyen barna, zavaros lé jön le, de legalább valóban gyümölcsízű lesz az eredmény, ráadásul nem is fog sokáig elállni. Legközelebb már érezni lehet az olcsón, szép dobozban árult 100%-osnak titulált löttyökön, hogy milyen messze állnak a valódi gyümölcslevektől. A mesterséges színezőanyagokkal kapcsolatban (E100-E180) megtévesztő lehet, hogy gyakran természetesnek színezéknek nevezik őket, de valójában durva vegyi módszerekkel vonják a ezeket az anyagokat, így vajmi kevés köze lesz a természeteshez. Nagyon sok közülük komoly allergiás panaszokat vált ki. Az állományjavítók, csomósodásgátlók, savanyúság szabályozók (E400-E586) elfedik a nyersanyagok minőségbeli hiányosságait, vagy az ócska feldolgozási technológia során keletkezett eladhatóságot negatívan befolyásoló változásokat, és nem mellesleg túlfogyasztásra ösztönöznek. A glutamátok (E600-E 620) ízfokozóként szinte mindenben megtalálhatók – fejfájást, hát és vállövi fájdalmat, mellkasi panaszokat okozva. Étvágyat, sóvárgást vált ki mindenkiben. Ez a kóla titka is.
A tartósítószerek (E200-E298) minden feldolgozott élelmiszerben megtalálhatóak, ráadásul nem is kötelező feltüntetni őket, ha más adalékkal együtt került az élelmiszerbe. Ma már a felvágottak 60% páclé – értsd nitrites só (E249-252) – melyben a nitrittartalom 10-szerese a kútvizekben megengedett határértéknek. Józan felfogóképességemet meghaladja, hogy a kútvízből tilos inni 0,5 mg/l nitrit határéték felett, akkor 10-szeres koncentrációban miért ehetem/ném meg ugyanazt húskészítményekben, töltelékárukban, sonkában, sajtban. Mindenesetre szép színe lesz a húsnak – mivel reakcióba lép az egyébként emberben is megtalálható izomfehérjével a myoglobinnal, és nem mellesleg a páclé növeli a töltelék súlyát is. Tiszta haszon. Azért, hogy a vegetáriánusok se örülhessenek, – a termelés helyétől függően legmagasabb koncentrációban – a leveles zöldségekben 100-1000 mg/kg mennyiségben is megtalálható a nitrát, mely szinte 100%-ban felszívódik bélrendszerünkben, és a vegyhatástól függően N-nitrozo vegyületekké alakul, melyek már régóta ismert rákkeltők (gyomor, hólyag). Akár csak a benzoesavak sóiból (E 210-E213) például aszkorbinsavval (E300) képződő benzol, mely májkárosító, ismert rákkeltő, és egyébként allergizál. A szulfitok (E220-E228), mely kén-dioxid és kénessavak sói – legősibb adalékanyagok- fejfájás, asztma, emésztőszervi panaszok okozói lehetnek. A szintén “kedvelt” natrium-szorbát (E 201) régóta ismert teratogén, azaz magzatkárosító.
A másik vesszőparipám a fogyókúra témaköre. A “light” termékek sora önbecsapás, önámítás. Ezeket a “fogyókúrás” termékeket mesterséges adalékokkal teszik elviselhetőbbé, például a zsírok, mint természetes emulgeálószerek helyett kell egy halom adalék, hogy pl. a 0%-os “joghurt”-nak legalább joghurt-szerű állaga legyen, a cukor helyett mesterséges édesítőkkel pakolják tele, hogy lenyomják a torkunkon. A szervezetünk nem hülye, nem olyan, mint agyonmosott tudatunk. Nem csupán a kalóriák abszolút összege számít. Szervezetünk ízek, rágás, nyelési élmények, gyomor mozgásai révén is tájékozódik, és a beérkező információk alapján étkezésnek minősít – azaz insulint választ ki, vadul emésztőnedv termelésbe kezd minden esetben -, ha a natúr vízen kívül egyéb kerül tápcsatornánk bevezető szakaszába. Ekkor szoktuk mondani, hogy ”engem még a levegő is hízlal”. Mi tehetünk tehát?