Döbbenet. Országos hiánycikk a csecsemőknek biztonsággal adagolható D-vitamin csepp. Nincs helyettesítő szer. Egyrészt, mert ez a gyógyszerforma ismereteink szerint jobban hasznosul a szervezetben, olajos forma miatt. A tabletta felszívódása ellenőrizhetetlen, és testsúly szerinti adagolás is bizonytalan. Senki nem tudja mikor lesz újra Vigantol. Senkit nem is érdekel.

És mindenez a tél közepén, vírusfertőzések idején.

Norvég tudósok régóta vizsgálják a D vitamin (helyesebben inkább hormon) szerepét a szervezetben. Tudjuk, hogy bőrben napfény hatására szintetizálódik, szervezetünk által termelt elővitaminból (ez is koleszterin-vázas vegyület he-he-he). Nos tekintve, hogy az északi ország lakóinak igen kevés jut az éltető napfényből, (mi pedig agyon óvjuk magunkat a napfénytől) elvileg D-vitamin hiányban kellene szenvedniük. Pedig csak a bevándorlók szenvednek D-vitamin hiányban, hiszen étkezési szokásaik nem illeszkednek a befogadó ország hagyományaihoz. És megint csak rá kell csodálkoznom a természet önmagától működő – ember által tudatosan nem befolyásolt -nagyszerű rendszerére, a 150 éve még rendkívül szegény norvég-számi nép szinte kizárólag olcsó,   korlátlanul rendelkezésre álló tengeri halat evett, ami a D-vitaminban leggazdagabb élelmiszer – tele olajjal. Na-ná. Ma azért – biztos, ami tuti – D-vitaminnal dúsítják élelmiszereik jelentős részét, hiszen a jólétnek “köszönhetően” a norvég családokban is előtérbe került a gyors éttermi és egyéb félkész kontinentális koszt, mely nem fedezi az északi napfényhiányos népek egyébként is igen magas szükségletét, ráadásul a “jólét” okozta elhízás szintén fokozza a D-vitamin hiányt.

És még egy adalék, mely rendkívül érdekes.

Norvég tudósok összefüggést találtak a D-vitamin ellátottság és a vírusok- többek között az influenza-vírusok – sikeres terjedése és az általuk okozott halálozás mértéke között. A vírus terjedése kifejezettebb a téli időszakban, amikor egyébként is a legalacsonyabb a lakosság D-vitamin ellátottsága. Igen, a vírusok nyáron is jelen vannak és fluktuálnak, de kevésbé  tudnak legyűrni minket. Tapasztalni szoktunk nyáron is halmozódó, influenza-szerű szokatlanul makacs tüneteket, de ezek sokkal kevésbé kiterjedt járványok szoktak lenni, inkább családtagok, közvetlen kontaktusba kerülők között. Érdekes a természet bölcsessége, de hiába vagyunk nyáron sokat a napon, a bőr D-vitamin szintetizáló képességének van egy felső határa, a napozással nem tudjuk a D-vitamint túl adagolni. Nem lehet egy nyaralás alatt egész évre való mennyiséget elraktározni.

 Szóval a D-vitamin hasznos lehet az “ember-vírus küzdelemben” is – a zsebkendő és táppénz mellett. Gyerekeknek és felnőtteknek is érdemes D-vitamint adni rendszeresen. Erről a szakmán belül tudományos állásfoglalás is született, megemelt adagokkal, bár ezt az állami hatóságok nem követik. Hogyan is kellene adagolni a gyakorlatban? Nehéz kérdés, hiszen táplálékkal itthon – szerintem – szinte lehetetlen megfelelő mennyiséget bevinni. (tengeri halak, tojás) Olajos formában lenne hatékonyabb, hiszen koleszterin-vázas vegyületek a “zsírt” szeretik, étkezés után jobban felszívódik. Néhány terméken más mértékegységben adnak meg, 1 NE az 0,025 µg-nak fel meg, azaz egy felnőtt adagja 2000 NE (50 µg). (A csukamáj-olaj (tőkehal) rendkívül jó D-vitamin forrás, de borzalmas, fertelmes az íze. Gyerekekkel esélytelen lenyeletni, bár lehet, hogy létezik finomított formában, bár ezekkel a termékekkel az a baj, hogy a táplálékkiegészítők csak “bejelentésre” kötelezettek, és nem tudni pontosan miben, mi és mennyi van. )

A D-vitamin ellentétben a valódi vitaminok nagy részével, ez a vegyület felhalmozódhat és emiatt okozhat mellékhatást. A biztosan bevihető egyszeri dózis felső határa 1500 NE, felnőtteknél 3000 NE. Van irodalma a bólusként (50 000 NE) adott extra nagy dózisokról, de gyerekeknél biztosan nem próbálnám.

Biztonságosan bevihető napi adagok:

Csecsemőknek 600-1000 NE

Kisgyerekeknek (1-6 év) 400-1000 NE,

Gyerekeknek (6-18 év között) 1000-1500 NE,

Egészséges felnőtteknek 1500-2000 NE,

Hölgyeknek menopauza után, túlsúlyos felnőtteknek 2500-3000 NE.

Végül még egy elgondolkodtató adat. A kutatók szerint a megfelelő D-vitamin ellátottság minimum 2-3 évvel hosszabbítaná meg a lakosság átlagos élettartamát. Miért csodálkozunktehát, hogy a döntéshozók nem mozdulnak?

Végre, végre, végre. Megjelent egy tanulmány BMJ 2013 januári számában, nagy esetszámú vizsgálat 260 000 egészséges és közel 300 000 szívbetegségben szenvedő egyén bevonásával. És igen nem növeli a szív – és érrendszeri szövődmények esélyét. Eddig sem beszéltem le senkit soha a tojásról, bár a diabetológiáról, kardiológiáról a betegek teljesen” tojás-ellenesen” tértek vissza. És koleszterincsökkentőkkel – persze.

Egyik középkorú ismerősünk mesélt  - nem kis iróniával – anyósa gyilkos piskótájáról, amely 12 tojást tartalmazott, és azzal várta kedves vőjét, akinek magas koleszterinszintjét nem sokkal korábban diagnosztizálták. Nos, persze piskótának lehetnek egyéb összetevői, amik nem a reformkonyha tartozékai. De örülök, hogy szegény tojásról sikerült lehúzni a vizes lepedőt. A tojás egyébként kalória szegény, szénhidrát tartalma elenyésző, és nagyon jó állati fehérje forrás, vitaminokkal, nyomelemekkel.

A vizsgálat alapján a tojás fogyasztása minimálisan befolyásolja a vér kolesterol-szintjét, és igen rövid ideig van hatással rá. Hosszú távon nem növeli a szérum szintet. Szerintem ez nem is meglepő, hiszen a májunk maga termel koszterin-vázas vegyületeket, hiszen az számos hormon és többek között sejtjeink építőköveinek alapja. Ha kevesebbet viszünk be táplálékkal, akkor ő értelemszerűen többet állít elő, és ez fordítva is igaz. Sokkal bonyolultabb egyébként a rendszer, hogy szegény tojást okoljunk mindenért. A enzimrendszerünk, hormonjaink, oly tökéletes összjátékét nem is ismerjük. És lehet az oka annak, hogy érdekes módon diabetesben a vizsgálatot végzők, azért óvatosságot javasoltak, hiszem az cukorbetegség egy nagyon bonyolult, komplex anyagcserezavart jelent, ami nem csak a szénhidrátok problémáját jelenti, hanem – mennyire nem meglepő – a zsír és a fehérjék működését, és előállítását is befolyásolja. Hiszen alapvetően fehérjékből áll  rengeteg  szabályozó molekula, és zsír alkotóelemeiből épül fel valamennyi sejtük. Szóval minden mindennel összefügg.

Mindent lehet enni módjával.

“Stratégiai partneri megállapodást köt a Coca-Cola HBC Magyarország Kft.-vel a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a nagyvállalat magyarországi termelésének bővítése, és a beszállítói együttműködés szélesítése érdekében. A stratégiai megállapodás célja a Coca-Cola Magyarország hosszú távú magyarországi jelenlétének biztosítása a kölcsönös bizalom és kiszámíthatóság jegyében, a hazai termelés bővítésének elősegítése, valamint a nagyvállalat aktív szerepvállalásának megerősítése a versenyképesség növelését célzó kormányzati gazdaságpolitika megvalósításában.” (hvg.hu)

Siralmas látni iskolaorvosi vizsgálatokon a gyerek mozgásszervrendszerét. A gerincproblémákra gondolok elsősorban. A spondylosis okozta hátfájdalmak egyre fiatalabb életkorban jelentkeznek. ( És a csontritkulás is.) Nem csak a nehéz iskolatáska oka ennek. Nem is csak a kevés mozgás, bár tény, hogy a 20-as életévek végéig a rendszeres, életkornak megfelelő mozgás (az úszás kivételével) jelentősen növeli a csontok ásványi anyag tartalmát (a maximális csonttömeget). Később sajnos már nem növelhető a csonttömeg, de a csontsűrűség élettani csökkenését lassítja a rendszeres fizikai aktivitás.

Van azonban egy, talán még nagyobb probléma, mely kevéssé ismert még szakmai körökben is, és ez még időszerűbbé tenné a kóla-próbléma megoldását. Szülőként megtehetem, hogy amíg látókörömben van nem kólázik, és nincs TV-zés,  helyette gyaloglás, sportolás, mozgás együtt a szabadban. De az élelmiszerek minőségromlása ellen nem sokat tehetünk. Lelkiismeretes anyukák sok zöldséget, gyümölcsöt tömnek csemetéikbe, tejtermékkel kínálják, hogy egészségesek legyenek. De mennyi calciumot és magnéziumot tartalmaznak a mai piacgazdasági “műremekek”? A tej egészséges voltáról is megoszlanak a vélemények (tej-e az, amit ilyen néven árulnak), de mégis azt hiszem, hogy teljesen kiiktatni a feldolgozott tejtermékeket a gyerekek étrendjéből nem szabad. (Tejfehérje allergiásoknál ezért a kálciumpótlás már korai életkorban szükséges, bár nem egyértelmű, hogy ez hogyan történjen, ráadásul a mesterségesen pótolt vitaminok hatékonyságát szintén nem ellenőrzi senki. A megfelelő összetételű ásványvíz jó alternatíva lehet.)

A kérdés az, hova tűnik a calcium, magnézium a zöldségeinkből, gyümölcseinkből? A felelőtlen mezőgazdasági termelés tehető felelőssé. Néhány év alatt eltűnik a Kárpát-medence oly’ sokat emlegetett “vastag” humuszrétege, melynek 2-3 cm-ét is csak 100 alatt lehetne pótolni – felelősségteljes gazdálkodással persze. Jól emlékszem nagyanyámék trágyadombjára. Kincsként kezelték a gőzölgő almostrágyát, mely azonban nem került azonnal a szántóföldre, hanem érlelték néhány évig, mint a jó bort, csak aztán hordták a földekre. Csodálom a tapasztalatukat, alázatukat. Ma azonban csak kizsákmányoljuk a talajt a jobb terméshozam érdekében, tönkre tesszük az ésszerűtlen műtrágyázással. Olyan kémiai környezete teremtünk ezzel, mely oldhatatlan komplexek képződését okozza, így a növények számára elérhetetlenné tesszük ezeket az értékes ásványi anyagokat. Paradicsomból 10-szer akkora mennyiség biztosítaná a szervezet számára szükséges calciumot, mint 30 évvel ezelőtt. És ez csak rosszabb lesz. A mesterségesen öntözött, szikesedő Alföldön, de a dunántúli területeken sem sokkal jobb a helyzet az esztelen műtrágyázás miatt. A növényzet irtása szintén, felborítja a talaj egyensúlyát, tovább rontva termesztett növényeink ásványi anyag ellátottságát.

 A kóla viszont “versenyképessé” tesz bennünket, gyermekeink csontját törékennyé, light-osított változata pedig igazán függővé őket. Persze lehet, hogy ezek a problémák csak engem aggasztanak. Korombéli, fiatal anyukákkal beszélgetve rájövök, hogy többségük nem is tudnak ezekről. Bár azt gondolom, talán jobb is…tehetünk valamit ellene?

Az egyetemről kikerülve, azt tapasztaltam, hogy nem minden úgy működik, ahogy azt a tankönyvekben leírták. Sőt, vannak megmagyarázhatatlan megbetegedések és csodás gyógyulások. Bizonyos élethelyzetekben a betegség a “legjobb” válasz, de gyakran ez a menekülés is. A gondolatok megbetegíthetnek és meg is gyógyíthatanak. Ennek ellenére a mai tudományos lélektan (pszichológia) sok esetben nem tud segítséget nyújtani. Keresem a válaszokat, a lehetőségeket, az alternatív utakat. Ma már értelmetlen lenne a klasszikus orvoslás mindenhatóságát hirdetni.

Agykontroll tanfolyam érdekes tanulsággal szolgált számomra. Nem mond újdonságot, csak egy kicsi más módszert mutat meg ugyanarra. Arra, amire mindenki vágyik, azaz, hogy elérje célját.  Megbocsásson, elengedjen, meggyógyuljon. A lényeg, hogy az ember megtalálja önmaga számára megfelelő viszonyítási pontokat, melyeket bármikor használni tud, ha szüksége van rá. A kvantumfizikusok, agykutatók, de a NASA is vizsgálja az emberei elme lehetőségeit, a gondolatok teremtő erejét. 20 éve még mindenki a fejét csóválta volna, ha a az internetről hallott volna, egy vezeték nélküli rendszerről, mely képes összekapcsolni hihetetlen távolságról az egyes számítógépeket. És most ez mindenki számára természetes. Az emberi agy, csupán a gondolatok révén sokkal többre lenne képes, mint amire jelenleg használjuk. A szkeptikusok kedvenc ellenérve az agykontrollal szemben, hogy mennyit lehet(ne) ártani vele. Nos, ha valaki a gondolatokkal ártani akar, ahhoz nem kell agykontroll. Feldolgozatlan traumák okozta negatív gondolatokkal, nagyszerűen betegítheti meg saját magát, és szűkebb környezetét.

Szerintem a XXI. században az ember legfontosabb feladata, hogy megtanulja kezelni a stresszt. Ezen múlik minden, a saját és környezete egészsége, a családi élete, az egzisztenciája. Ma már a stresszt elkerülni, ami nyugati világunkban lehetetlen. Mindegy, hogy az eszközöket ehhez, hol találjuk meg. (jóga, tai-chi, kun-fu, vallások tömkelege, a vonzás törvénye stb.) Van, aki egy istenszemélyben, angyalokban, a keleti filozófiák valamelyikében, vagy az univerzum mindig is létező és működő törvényeiben tud hinni. És van, aki saját gondolatainak erejében. A lényeg ugyanaz. Kapaszkodókat és lehetőséget találni a testi-lelki harmónia eléréséhez. A kereszténységben a gyónás és szentségek is ezt a cél szolgálják: feloldozást vélt bűneink, hibáink alól, hogy aztán önmagunknak is megbocsáthassunk. Van, aki a mennyországba, más a nirvánába akar eljutni, vagy a természetben akar feloldódni. Ezt a célt szolgálta a természeti népek sámánizmusa, többistenhite, de a mozgással és légzőgyakorlatokkal áramoltatható életenergia is. A racionálisan gondolkodó, nyugati embernek úgy tűnik, ez sokkal nehezebben megy. Eltávolodtunk a természettől, és most nem találjuk az utat vissza hozzá.

Segíthet visszatalálnunk, ha képesek vagyunk megtalálni önmagunkban rejlő, de a racionális világ, iskolarendszer stb. által elnyomott gyermeket. Mert ők még nagyon is tudnak valamit. Ők még közelebb állnak a természethez, jobb agyféltekéjük még működik. Szerencsés vagyok, hogy figyelhetem őket, és tanulhatok tőlük. Néha teljesen belefeledkezem abba, hogy csak nézem őket. Mennyire tudnak örülni egy semmiségnek, teljesen átadni magukat a játéknak, és mennyire nem tudnak haragudni, milyen nagylelkűen megbocsátanak. Álmodnak, vizualizálnak, intuícióik és megérzéseik még működnek. Képzelőerejük, kreativitásuk határtalan. Számukra bármi lehetséges, nincs lehetetlen. Ösztönösen képesek gondolataikkal programozni bennünket. De mennyire! Mennyivel nyitottabbak a világra egy “okos” felnőttnél, akit béklyóba kötnek az anyagi dolgok, ” természettudományos ismeretei” behatárolják képzeletét, álmait -ha vannak még egyáltalán – létezőnek vélt korlátok közé szorítja. És milyen gyakran a múltban élnek, vagy a jövőbe vágynak, és nem veszik észre a jelent. Múltbéli hibáikon, sérelmeiken rágódnak, miközben felemészti őket a harag, melyet tudatosan mások, de valójában önmaguk iránt éreznek. Nem csak szokásaik, hanem haragjuk rabjaivá is válhatnak, és emiatt sem tudják élni saját életünket.

A tanfolyam magyarázatot ad a hétköznapokban tapasztalt “parajelenségekre”. Gyakran tapasztaltam, hogy épp anyukámra gondoltam, indultam volna a telefonért, és abban a pillanatban csörgött. Vagy a megérzések, melyekre jó volt hallgatni. A vizsgán mindig az első megérzés volt a helyes válasz. Mennyivel jobban sikerült az a vizsga vagy megmérettetés, melyet előtte képzeletben többször lejátszottam. És a sok “aha-igen” érzés.

Az utolsó eladáson például mindenkinek meg kellett bocsátania a szüleinek. Kinek azt, hogy szüleinek nem jutott elég idejük rájuk, másnak azt, hogy mindig helyettük tudták, mi a jó nekik. Van, akiknek “csak” azt, hogy mások álmát kellett (volna) megvalósítania. Annak érdekében, hogy  mindez könnyebb legyen, gyermeki módszerekhez kellett nyúlnunk. Szüleinket 4-5 évesnek kellett elképzelni, (hiszen, ki tud egy gyerekre haragudni) lekicsinyíteni őket, majd a szívünkbe kellett zárni őket. A többszázas közönség több, mint felénél bizony előkerültek a zsebkendők, pedig az idősebb korosztály is szép számban képviseltette magát. Csak remélni tudom, hogy gyerekeim is megteszik ezt majd egyszer.

Számos technikát mutatnak, tanítanak meg a tanfolyamon. Valószínűleg nem mindenkinél fognak működni. Gyakorlás nélkül biztosan nem. A módszer nem ígér mindenkinél, azonnal sikert. De azt sem állítja, hogy csak ez az egyetlen jó módszer. Egy lehetőséget mutat arra, hogy megszabadulhassunk saját gondolkodásunk korlátaitól. Ha csupán a relaxációs módszerét elsajátítja valaki, már nem volt kidobott pénz vagy idő.