Most karácsony közeledtével megkezdődnek a céges karácsonyi évzáró bulik (“juleboard”), eszik a fahéjas tejbekását füstölt kolbásszal és sonkával (“julegrøte”), úgy hogy a gyomorrontások, epeköves görcsök felszaporodnak. Itt ilyenkor minden “karácsonyi” 
juleklem, julehilsen, julenisse,julebord, julekos, julebrus, julemat,julegave, julepynt stb. még az ölelés, az ital, az asztal, a kaja…egyszóval minden.
Sajnos pillanatok alatt elterjedt a szigeten, hogy a 6 hónapos felmondásomat töltöm. A boltba már csak kora reggel és késő este megyek, hogy elkerüljem a sok aggódó kérdést. Örülnek, hogy nem az élhetetlen klíma miatt költözünk a kissé barátságosabb Dél-Norvégiába, ahogy egyébként minden ezt a szigetet ugródeszkának tekintő kolléga tette. Az időjárást meg lehet szokni, már csak mosolygok azon, hogy mit jelent az őszi szürkeség Magyarországon, és a sok panaszkodón, hogy nem akar kitavaszodni. Majd a forró nyarakra, mely pokollá teszik a városlakók mindennapjait. Nos, ezek a problémák itt kissé átértékelődnek, és január 20-a közeledtével már egy-két óra nappali világosságnak is örülni tudunk.
Nehéz elmenni, hiszen néhány pszichotikus és/vagy frusztrált betegtől eltekintve, csak jó szándékú emberekkel találkoztuk. Nagyszerű kaland és tapasztalás, de az orvosi hivatás ( leírom: átok inkább) az itt a világ jobbiknak gondolt felén is ugyanaz. De erről majd később…
]]>“Keress valamit kisfiam!” – elvégre csak nem hal éhen a teli hűtő mellett.
“De Anya, mi van itthon?! – jőn a következő kérdés.
“Soroljam? Ma halleves van, de tegnapról maradt sült lazac rizzsel szósszal.” sorlom egyre ingerültebben teregetés közben…( Ennek a gyereknek semmi nem jó? Ellentétben a legtöbb norvég háztartással nálunk szinte mindennap meleg étel van, nem átmelegített fagyasztott mirelit.)
“De mi van még?
“Van még paradicsomos makréla, lazac pástétom… folytatom.
Fiam elkeseredett ábrázatára siklik a pillantásom. Aztán átvillan az agyamon. Az egy dolog, hogy most itt élünk egy norvég halászfaluban, de azért ez mégis csak túlzás…Vajon én mit szóltam volna 9 évesen eme kínálat hallatán? Csak halat lehet enni hallal itten? Én is utáltam volna. Bezzeg apukám libamájas-savanyú-uborkás szendvicsei, libazsíros kenyér szőlővel…hm…
Szóval nekiállunk keresni valami ehetőt, ha minden kötél szakad, hát összedobunk egy kis császármorzsát….:)
Gyakorlatilag a 4 km-en ingázok ide-oda a rendelő, az óvoda, és a ház között. A napi teendők és ügyeletek összefolynak. A dokumentáció sosem fogy el így sem. A leletezés, a beutalók, biztosítások igazolások, a “rokkantpapírok” áramlanak megállíthatatlanul. Sosem fejeződik be egyetlen munkanapom sem, az átdolgozott hétvégék sem könnyítik meg az életet.
A karácsonyi hangulat fokozatosan elárasztotta a szigetet, ahogy a sötétség egyre nagyobb teret hódít. Az emberek kezdik a reménytelen küzdelmet, ama legyőzhetetlen erő ellen, ami addig marad itt, amíg maradnia kell. Ez csak tovább erősíti tudatunkban a fajunk nevetségesen kicsiny és jelentéktelen voltát.
Az élet ezeken a véget nem érő sötét éjszakákon gyakorlatilag leáll, a természet egy kicsit meghal, talán egészen is. Két élőlény van csupán, amely bolyong a kihalt utcákon, amely ezt nem akarja tudomásul venni, és belakja az egész bolygót: az ember és a varjú. Jobban hozzánőtt már az északi emberhez, mint bármi más faj.
A fekete árnyak szétszaggatják a szigetlakók kirakott szemeteszsákjait reggelre, időnként vérre menő harcot vívnak egymással a jobb falatokért, átható tekintetük vesénkbe váj, mintha tudnák mi jár az eszekbe, mint ha halálosan biztosak lennének abban, hogy ők akkor is túlélik, ha már a szárnyatlan szomszédok eltűnnek innen.
A telefon sivít, rosszul vagyok már a hangjától is. Irritáló. Talán jobb is, ha indulok a beteghez, mielőtt még megalkotom a Mein Kampf-omat, és elgázosítom a sarki varjakat.
]]>
Kaptunk dísztököket a születésnapi csomagban, amilyeneket a vendégségbe érkező norvég kislány még soha nem látott, a sütőtökön kívül nem ismer más tököt. Na, persze mi meg bambán nézünk a sokféle tengeri herkentyűre, halféleségre, még mindig halfajtahatározóval megyünk horgászni, de sokszor így is parázs vita kerekedik, hogy mi micsoda. Ezen a vidéken nagyon hosszú a naplemente és napfelkelte, ilyenkor gyönyörű rózsaszínben pompázik tenger és sarkköri égbolt. Északi fény is megmutatta magát teljes erejében – szinte lila fényben táncolta végig az égboltot, mi pedig a kanapéról néztük az előadást. Ja. És mi továbbra sem Halloween-t ünneplünk, hanem Mindenszentek-et. Punktum. Az idő ősziessége ellen pedig felvettük a küzdelmet egy jó magyaros zöldbablevessel, hazai háziszalámival készült rakottkrumplival, és egy nagy halom túrós palacsintával. És persze desszertként a szülinapi kézzel készült konyakmeggyet szürcsöltük.
A havi értekezleten – most éppen Tromsø-ben – megint fellelkesedtem, amikor azt mondta a helyi kolléga, hogy a város igazán jó éttermébe megyünk ebédelni. Na, végre gondoltam, valami normális meleg ebéd a sok szendvicsezés után. Az étterem tényleg pazar volt, modern csillogó ipari design berendezéssel, igazán jóképű pincérrel, de amikor kezembe adták az étlapot… nos tényleg feladtam minden reményt a norvég konyhával kapcsoltaban. HAMBURGEREK valóban pazar választéka tárult a szemem elé. Társaim nagy elégedettségel ették késsel-villával, és a pincér mosolyogva zsebelte be a dicséretet. Én pedig megint az egyetlen szittya magyarként is ehetőnek vélt norvég ételt rendeltem: hallevest pirítóssal.
]]> Mit veszek fel, ha valóban tél lesz?Sokan kéredzik, szeretünk-e itt lenni, megszoktuk-e a klímát. Nekem a családomon kívül, a magyar kertek hiányoznak csak. A dús színekben pompázó falusi kertek és ablakok. Azt állítják, hogy itt sem lehetetlen, de ez egészen egyszerűen hülyeség. Májusban meg sokszor hó van, de ha nincs is, a föld még fagyott. A norvégok a nemzeti ünnepen ( május 17.) még kabátban vonulnak. Október elején már ismét jönnek a mínuszok.
A virágaimat szeretném azért megmenteni, gyönyörűek lettek a rövid sarki nyár alatt a világos nappalinak köszönhetően. Át kellene ültetni őket, bár kétlem, hogy túl fogják élni a 2 hónapos sötétséget. Szívem szakad meg értük. De ezen kár tépelődnöm. A természet teszi a dolgát és mi is.
Azért még van egy két felhőmentes éjszakánk, és élvezzük a Éjszaki-fényt a nappaliból. A kanapéról.
]]>