Dr. Molnár Helga

Archívum a(z) ‘védőoltások’ kategóriához

Fiam már középsős lesz, de sem a korábbi, sem a mostani óvodában nem lett bárányhimlős, pedig még a rendelőmbe is rendszeresen bejárt. Tekintve, hogy az őszi-téli időszakban viszont jellemző a bárányhimlős esetek halmozódása, és ráadásul a kistesót is októberre várjuk, a védőoltás beadása mellett döntöttem. Emlékszem lassan 32 éve ( hú, de régen volt) a húgom is késő ősszel érkezett, én épp beteg voltam, ezért nem engedtek be a kórházba látogatóba sem, kint kellett rostokolnom egyedül a Trabantban. Emlékszem sötét volt, és bámultam a teliholdat. A szüleim aztán otthon sem engedtek az  újszülött húgom közelébe, kiküldtek a szobámból, ahol a jó melegben mindketten az új – eddigi nyugodt egyke életemet teljesen felborító – jövevény fürdetésénél szorgoskodtak. Én a konyhában a piros-fehér kockás asztalterítő rojtjait fonogattam. Nem hiszem persze, hogy ez befolyásolta volna testvéri viszonyunkat, az azonban bizonyos, hogy ilyen emlékeim maradtak az első közös napokról.

A primer (elsődleges) betegség az első hólyagok és a  láz megjelenése előtt már 24-48 órával fertőző, meglehetősen intenzív vírusszaporodásnak köszönhetően, ugyanis ilyenkor a légutak nyálkahártyájában szaporodik a vírus, így akár a gyermek játékaival is átvihető, úgy is ha a beteg gyermekkel személyes kontaktus nem is történt. A bárányhimlő többségében egészséges egyéneknél nem jár súlyos tünetekkel, bár találkoztam olyan fiatal felnőttel, akit a magas láz és lassan múló erős viszketés nagyon megviselt. A szövődmények legtöbbje a bőrön át, a hólyagokon keresztül bejutó gennykeltőktől származik, a felülfertőződés azonban megfelelő kézmosással, hűvösebb vízzel való zuhanyozással megelőzhető. (azért szoktam kissé hűvösebb vizet, és fürdés helyett inkább zuhanyozást javasolni, hogy megakadályozzuk  a bőr kiszáradását, ami a viszketést tovább fokozhatja) A viszketés miatt mindig kérnek a szülők rázókeverékeket, pedig a hólyagokra kenve elősegítik a baktériumok megtelepedését, nehezítik a bőr és a hólyagalap tisztán tartását. Szerencsére, ha sikeresen megelőzzük a felülfertőződést, a hólyagok minden kezelés nélkül hegmentesen gyógyulnak, az arcon sem marad nyoma, bár valóban iszonyú ilyesztő tud lenni. Különösen ekcéma, veleszületett bőrbetegség esetén merülhetnek fel problémák. (Nincs értelme erőltetni a szobafogságot sem, ha a bárányhimlős gyermek közérzete jó, nem lázas, csak fogékony személyek közé, gyermekközösségbe közé nem szabad vinni.) A fertőzés azonban különösen újszülötteknél, illetve legyengült immunrendszer, koraszülöttség, súlyos szívbetegség esetén jelentős komplikációkkal is járhat. Előfordulhat ilyen esetekben neurológiai szövődmény, mely általában spontán gyógyuló kisagyi gyulladás. Súlyos immunhiányos állapotban lehetnek vesét vagy ízületet megtámadó szövődmények is.

Tény, hogy hiába estünk át a betegségen, ugyanaz a vírus  évtizedek múltán övsömör (herpes zooster) formájában is aktivizálódhat – különösen idősekben és súlyos immungyengeség esetén. Ilyenkor egy-egy idegköteg lefutási területén, mindig féloldalon, akár arcon, háton vagy mellkason jelenhetnek meg a jellegzetes hólyagok. Ezekben az esetekben heves, szinte csillapíthatatlan fájdalom jelentkezik – akár szívinfarktust vagy veseköves rohamot utánozva – jóval a hólyagok megjelenése előtt, megnehezítve ezzel a diagnózis felállítását. Ilyenkor azonban sokkal kevésbé fertőző, hiszen nem a nyálkahártyákban szaporodik a vírus, hanem az ideggyökök mentén terjed, ezért csak akkor okozhat megbetegedést – még védtelen személyben is -, ha a frissen megjelent hólyag tartalmával közvetlenül érintkezik a fogékony személy, akkor is csak rövid ideig marad fertőzőképes a hólyagbennék. Az övsömörös bőrterület kezelése hasonló az elsődleges fertőzés esetén leírtakkal, tekintve a nagy fájdalomra rutinszerűen szoktunk antivirális kezelést kezdeni, de tapasztalatok alapján nem igazán rövidíti le sem a fájdalmas időszak hosszát, sem a hólyagok gyógyulását. Ennek oka főleg az, hogy a lappangási idő miatt nem tudjuk elég korán elkezdeni a kezelést, még lehetőleg a vírus szaporodásának korai szakaszában. Furcsán néznének ránk, ha mellkasi fájdalom esetén, vagy veseköves görcsöt utánzó heves fájdalomra vírusellenes szert rendelnénk, mielőtt potenciálisan életveszélyes kórképeket kizárnánk. Tehát a hólyagok megjelenése teszi egyértelművé a kórképet, ilyenkor többnyire szegény nagyszülőktől hosszú hetekre el szokták tiltani az unokákat teljesen feleslegesen. ( 10 hetes terhes voltam idősebb fiammal, és bőrgyógyászat gyakorlaton kértem a professzor asszonyt, hogy tekintettel állapotomra, ne nekem kelljen övsömörben szenvedő betegeket vizsgálni. Kikerekedett a szeme, és alaposan leszúrt, hogy beszáradt pörkkel érkező zoosteres beteget fertőzőnek gondolok.)

Bárányhimlő ellen 9 hónapos kortól olthatók a gyerekek, infektológusok a 1,5-2 éves kort tartják optimálisnak. Szükség van – az új ajánlások alapján is – emlékeztető oltásra minimum 6 hét különbséggel. Tény, hogy így sem jelent az oltás 100%-os védelmet, de amint láttuk a természetes fertőzés sem mindig. A immunrendszer memóriájának érdekessége, hogy azoknál, akik gyakran találkoznak kis dózisokban a vírussal, fertőzött egyéneken keresztül (óvónők, gyermekgondozók, gyerekorvosok) nem alakul ki övsömör, ugyanis emlékeztető oltásként hat a vírussal való ismételt találkozás. Ezért egészséges nagyszülők számára – akik már ugyan nem fogékonyak a bárányhimlőre, de gyengült az immunmemóriájuk miatt övsömörre igen – kifejezetten előnyös lehet a bárányhimlős unoka felügyelete. Tény, hogy megfelelően oltott személy sem védett 100%-ban, de súlyos, kórházi kezelést igénylő szövődményeket nem tapasztaltak esetükben.

Népszerű, időről időre visszatérő, örökzöld téma a gyermeket nevelők körében. Újra és újra felbukkanak olyan szülők, aki a kötelező védőoltásokat sem adatják be gyermeküknek. Egy reggeli beszélgetős műsorban szólaltattak meg egy – saját bevallása szerint eddig Németországban dolgozó – orvost, aki nem is immunológus, de még csak nem is gyermekgyógyász. Szerinte egyik védőoltás sem véd a fertőző betegségek ellen. Hogy ezt az állítását mire alapozza, kin végzett kísérletet és milyeneket, az nem derült ki. Orvosként hiteltelenség és felelőtlenség ilyen kijelentéseket tenni.

Gyakorlatilag a kötelező vakcinációknak köszönhetően nem fordulnak elő ezek a betegségek. Én gyakorlatilag nem láttam torokgyíkot (diphteria), de nálam jóval idősebbek sem. Egyetemi tankönyvekben láttunk csak. Soha nem hallottam szamárköhögést (pertussis), idős, sokat látott kollégák azt mondták, sosem felejteném el, ha egyszer hallanám. Nincs himlő, és járványos gyermekbénulás(poliomyelitis). Mi alapján állítják egyesek, hogy egyik védőoltás sem véd? Ezekkel az oltóanyagokkal kapcsolatban sok évtizedes tapasztalatok vannak. Ha valaki olvasta a Kincskereső kisködmönt, annak lehet fogalma, mi kínnal járna egy torokgyík. Ki teszi ki ma szándékosan ennek a gyermekét? Ha valaki nézett Afrikában készült dokumetumfilmeket, hatalmas számban halnak meg kínok között csecsemők merevgörcsben (tetanusz). Persze a tényektől függetlenül záporoznak a kifogások. Ha nincs járvány, miért van szükség még mindig oltásra? Ma már vannak korszerű antibiotikumok, és diagnosztikai módszerek. Ma már mások a higiénés körülmények.stb.

Azért kell fenntartani a kötelező védőoltási rendszert, mert sajnos a globalizációnak köszönhetően előfordulnak szórványos behurcolt esetek, olyan területekről, ahol nincs védőoltási rendszer, vagy nem olyan szigorúak a beadás szabályai. A szomszédos Romániából érkezőknek nagyon gyakran hiányos az átoltottsága, és követhetetlen az oltási  dokumentációjuk – ha van egyáltalán olyan. Az indokolatlanul használt antibiotikumokkal egyre nagyobb probléma, hogy rezisztenssé válnak ellenük a baktériumok. Még nagyobb probléma, hogy mivel ezek a betegségek extrém ritkán fordulnak elő, nem ezekre  a kórképekre gondolunk első körben, illetve előbb  számtalan sokkal gyakoribb kórkép lehetőségét kell kizárnunk, értékes időt veszítve a célzott kezelés megkezdéséig. Vírusok ellen nincs megfelelő hatékonyságú gyógyszer. Az mumpsz-kanyaró-rózsahimlő oltás (parotitis epidemica-morbilli-rubeola) egyetlen lehetőség a vírusos fertőző betegségek ellen. Higiéne ide vagy oda, gyermekünket nem tarthatjuk üvegbúra alatt. Ezek a kórokozó ugyanolyan virulensek, mint 100 éve, és oltás nélkül a mi gyermekeink sem lennénk ellenállóbbak, mint annak idején Móra Ferencék. Még egy fontos dolog. A fent említett betegségeket kiváltó kórokozók évtizedek óta változatlanok, és könnyen tipizálhatók, alfajaik érdemben nem különböznek egymástól, szemben például az influenza-vírusokkal, melyek 2 évente kisebb mértékben, 10 évente szinte teljesen átalakulnak.

Eddig nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kötelező oltások ártalmasak lennének. Csak tények vannak, hogy míg 150 éve egy falu gyerekeinek akár fele meghalt ezekben a betegségekben, ma már igen ritkán fordulnak elő. A járványos gyerekbénulás túlélői is egyre kevesebben vannak, csak ők emlékeztetnek a szörnyű betegségre. Az is tény, hogy védőoltások nem tökéletesen imitálnak egy valódi fertőzést, ezért immunrendszerünknek  emlékeztető oltásokra van szükség. 100%-os védettséget az adhatna, ha a valódi kórokozóval találkoznánk, és túl is élnénk ezt a találkozást. Nekünk lenne esélyünk, ha időben születne diagnózis, és teljesen egészségesen érne bennünket. De mennyi esélye lenne egy oltatlan csecsemőnek?