Döbbenet. Országos hiánycikk a csecsemőknek biztonsággal adagolható D-vitamin csepp. Nincs helyettesítő szer. Egyrészt, mert ez a gyógyszerforma ismereteink szerint jobban hasznosul a szervezetben, olajos forma miatt. A tabletta felszívódása ellenőrizhetetlen, és testsúly szerinti adagolás is bizonytalan. Senki nem tudja mikor lesz újra Vigantol. Senkit nem is érdekel.

És mindenez a tél közepén, vírusfertőzések idején.

Norvég tudósok régóta vizsgálják a D vitamin (helyesebben inkább hormon) szerepét a szervezetben. Tudjuk, hogy bőrben napfény hatására szintetizálódik, szervezetünk által termelt elővitaminból (ez is koleszterin-vázas vegyület he-he-he). Nos tekintve, hogy az északi ország lakóinak igen kevés jut az éltető napfényből, (mi pedig agyon óvjuk magunkat a napfénytől) elvileg D-vitamin hiányban kellene szenvedniük. Pedig csak a bevándorlók szenvednek D-vitamin hiányban, hiszen étkezési szokásaik nem illeszkednek a befogadó ország hagyományaihoz. És megint csak rá kell csodálkoznom a természet önmagától működő – ember által tudatosan nem befolyásolt -nagyszerű rendszerére, a 150 éve még rendkívül szegény norvég-számi nép szinte kizárólag olcsó,   korlátlanul rendelkezésre álló tengeri halat evett, ami a D-vitaminban leggazdagabb élelmiszer – tele olajjal. Na-ná. Ma azért – biztos, ami tuti – D-vitaminnal dúsítják élelmiszereik jelentős részét, hiszen a jólétnek “köszönhetően” a norvég családokban is előtérbe került a gyors éttermi és egyéb félkész kontinentális koszt, mely nem fedezi az északi napfényhiányos népek egyébként is igen magas szükségletét, ráadásul a “jólét” okozta elhízás szintén fokozza a D-vitamin hiányt.

És még egy adalék, mely rendkívül érdekes.

Norvég tudósok összefüggést találtak a D-vitamin ellátottság és a vírusok- többek között az influenza-vírusok – sikeres terjedése és az általuk okozott halálozás mértéke között. A vírus terjedése kifejezettebb a téli időszakban, amikor egyébként is a legalacsonyabb a lakosság D-vitamin ellátottsága. Igen, a vírusok nyáron is jelen vannak és fluktuálnak, de kevésbé  tudnak legyűrni minket. Tapasztalni szoktunk nyáron is halmozódó, influenza-szerű szokatlanul makacs tüneteket, de ezek sokkal kevésbé kiterjedt járványok szoktak lenni, inkább családtagok, közvetlen kontaktusba kerülők között. Érdekes a természet bölcsessége, de hiába vagyunk nyáron sokat a napon, a bőr D-vitamin szintetizáló képességének van egy felső határa, a napozással nem tudjuk a D-vitamint túl adagolni. Nem lehet egy nyaralás alatt egész évre való mennyiséget elraktározni.

 Szóval a D-vitamin hasznos lehet az “ember-vírus küzdelemben” is – a zsebkendő és táppénz mellett. Gyerekeknek és felnőtteknek is érdemes D-vitamint adni rendszeresen. Erről a szakmán belül tudományos állásfoglalás is született, megemelt adagokkal, bár ezt az állami hatóságok nem követik. Hogyan is kellene adagolni a gyakorlatban? Nehéz kérdés, hiszen táplálékkal itthon – szerintem – szinte lehetetlen megfelelő mennyiséget bevinni. (tengeri halak, tojás) Olajos formában lenne hatékonyabb, hiszen koleszterin-vázas vegyületek a “zsírt” szeretik, étkezés után jobban felszívódik. Néhány terméken más mértékegységben adnak meg, 1 NE az 0,025 µg-nak fel meg, azaz egy felnőtt adagja 2000 NE (50 µg). (A csukamáj-olaj (tőkehal) rendkívül jó D-vitamin forrás, de borzalmas, fertelmes az íze. Gyerekekkel esélytelen lenyeletni, bár lehet, hogy létezik finomított formában, bár ezekkel a termékekkel az a baj, hogy a táplálékkiegészítők csak “bejelentésre” kötelezettek, és nem tudni pontosan miben, mi és mennyi van. )

A D-vitamin ellentétben a valódi vitaminok nagy részével, ez a vegyület felhalmozódhat és emiatt okozhat mellékhatást. A biztosan bevihető egyszeri dózis felső határa 1500 NE, felnőtteknél 3000 NE. Van irodalma a bólusként (50 000 NE) adott extra nagy dózisokról, de gyerekeknél biztosan nem próbálnám.

Biztonságosan bevihető napi adagok:

Csecsemőknek 600-1000 NE

Kisgyerekeknek (1-6 év) 400-1000 NE,

Gyerekeknek (6-18 év között) 1000-1500 NE,

Egészséges felnőtteknek 1500-2000 NE,

Hölgyeknek menopauza után, túlsúlyos felnőtteknek 2500-3000 NE.

Végül még egy elgondolkodtató adat. A kutatók szerint a megfelelő D-vitamin ellátottság minimum 2-3 évvel hosszabbítaná meg a lakosság átlagos élettartamát. Miért csodálkozunktehát, hogy a döntéshozók nem mozdulnak?

Végre, végre, végre. Megjelent egy tanulmány BMJ 2013 januári számában, nagy esetszámú vizsgálat 260 000 egészséges és közel 300 000 szívbetegségben szenvedő egyén bevonásával. És igen nem növeli a szív – és érrendszeri szövődmények esélyét. Eddig sem beszéltem le senkit soha a tojásról, bár a diabetológiáról, kardiológiáról a betegek teljesen” tojás-ellenesen” tértek vissza. És koleszterincsökkentőkkel – persze.

Egyik középkorú ismerősünk mesélt  - nem kis iróniával – anyósa gyilkos piskótájáról, amely 12 tojást tartalmazott, és azzal várta kedves vőjét, akinek magas koleszterinszintjét nem sokkal korábban diagnosztizálták. Nos, persze piskótának lehetnek egyéb összetevői, amik nem a reformkonyha tartozékai. De örülök, hogy szegény tojásról sikerült lehúzni a vizes lepedőt. A tojás egyébként kalória szegény, szénhidrát tartalma elenyésző, és nagyon jó állati fehérje forrás, vitaminokkal, nyomelemekkel.

A vizsgálat alapján a tojás fogyasztása minimálisan befolyásolja a vér kolesterol-szintjét, és igen rövid ideig van hatással rá. Hosszú távon nem növeli a szérum szintet. Szerintem ez nem is meglepő, hiszen a májunk maga termel koszterin-vázas vegyületeket, hiszen az számos hormon és többek között sejtjeink építőköveinek alapja. Ha kevesebbet viszünk be táplálékkal, akkor ő értelemszerűen többet állít elő, és ez fordítva is igaz. Sokkal bonyolultabb egyébként a rendszer, hogy szegény tojást okoljunk mindenért. A enzimrendszerünk, hormonjaink, oly tökéletes összjátékét nem is ismerjük. És lehet az oka annak, hogy érdekes módon diabetesben a vizsgálatot végzők, azért óvatosságot javasoltak, hiszem az cukorbetegség egy nagyon bonyolult, komplex anyagcserezavart jelent, ami nem csak a szénhidrátok problémáját jelenti, hanem – mennyire nem meglepő – a zsír és a fehérjék működését, és előállítását is befolyásolja. Hiszen alapvetően fehérjékből áll  rengeteg  szabályozó molekula, és zsír alkotóelemeiből épül fel valamennyi sejtük. Szóval minden mindennel összefügg.

Mindent lehet enni módjával.

“Stratégiai partneri megállapodást köt a Coca-Cola HBC Magyarország Kft.-vel a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a nagyvállalat magyarországi termelésének bővítése, és a beszállítói együttműködés szélesítése érdekében. A stratégiai megállapodás célja a Coca-Cola Magyarország hosszú távú magyarországi jelenlétének biztosítása a kölcsönös bizalom és kiszámíthatóság jegyében, a hazai termelés bővítésének elősegítése, valamint a nagyvállalat aktív szerepvállalásának megerősítése a versenyképesség növelését célzó kormányzati gazdaságpolitika megvalósításában.” (hvg.hu)

Aggódom a gyerekek csontjaiért. Ijesztő tanulmányok láttak napvilágot, melyek a mai gyerekek csonttömegét hasonlítják össze 30-40 évvel ezelőtti gyerekek adataival, közel 40 %-kal csökkent mára. Felháborít, hogy minden strandon lépten-nyomon” barna színű cukros levet” reklámoznak. És a gyerekek szeretik, ha a szülő fejre áll akkor is, mert mellettünk a törülközőn is azt isszák. Több okból mérgelődök ezen. 40 fokos rekkenő hőségben nem is ihatunk rosszabbat. Koffein tartalma miatt vízhajtó hatású, ami kánikulában sem a legjobb. Nem csak az a baj, hogy felesleges kalóriát jelentenek, rekkenő hőségben elsősorben ásványi anyagokat kellene pótolnunk.  Ráadásul olyan savas környeztet teremt, mely “kirobbantja” a calciumot a csontokból. Tudom, hogy a marketing történetének egyik legsikeresebb brand-je. DE. Mi, a nagy “chips-adós buzgalmunkban”, miért nem vagyunk képesek felismerni ennek veszélyét is? Korlátozni lehetne legalább a reklámozhatóságát, mint a cigarettának. Aztán elolvastam a fenti cikket. A Coca-Cola fogja “megmenteni” a magyar gazdaságot. Épeszű országokban, mint Svájc, pedig kitiltják. Vagy a skandinávok országokban korlátozzák hozzáférhetőségüket, mint az alkoholos italoknak.

Siralmas látni iskolaorvosi vizsgálatokon a gyerek mozgásszervrendszerét. A gerincproblémákra gondolok elsősorban. A spondylosis okozta hátfájdalmak egyre fiatalabb életkorban jelentkeznek. ( És a csontritkulás is.) Nem csak a nehéz iskolatáska oka ennek. Nem is csak a kevés mozgás, bár tény, hogy a 20-as életévek végéig a rendszeres, életkornak megfelelő mozgás (az úszás kivételével) jelentősen növeli a csontok ásványi anyag tartalmát (a maximális csonttömeget). Később sajnos már nem növelhető a csonttömeg, de a csontsűrűség élettani csökkenését lassítja a rendszeres fizikai aktivitás.

Van azonban egy, talán még nagyobb probléma, mely kevéssé ismert még szakmai körökben is, és ez még időszerűbbé tenné a kóla-próbléma megoldását. Szülőként megtehetem, hogy amíg látókörömben van nem kólázik, és nincs TV-zés,  helyette gyaloglás, sportolás, mozgás együtt a szabadban. De az élelmiszerek minőségromlása ellen nem sokat tehetünk. Lelkiismeretes anyukák sok zöldséget, gyümölcsöt tömnek csemetéikbe, tejtermékkel kínálják, hogy egészségesek legyenek. De mennyi calciumot és magnéziumot tartalmaznak a mai piacgazdasági “műremekek”? A tej egészséges voltáról is megoszlanak a vélemények (tej-e az, amit ilyen néven árulnak), de mégis azt hiszem, hogy teljesen kiiktatni a feldolgozott tejtermékeket a gyerekek étrendjéből nem szabad. (Tejfehérje allergiásoknál ezért a kálciumpótlás már korai életkorban szükséges, bár nem egyértelmű, hogy ez hogyan történjen, ráadásul a mesterségesen pótolt vitaminok hatékonyságát szintén nem ellenőrzi senki. A megfelelő összetételű ásványvíz jó alternatíva lehet.)

A kérdés az, hova tűnik a calcium, magnézium a zöldségeinkből, gyümölcseinkből? A felelőtlen mezőgazdasági termelés tehető felelőssé. Néhány év alatt eltűnik a Kárpát-medence oly’ sokat emlegetett “vastag” humuszrétege, melynek 2-3 cm-ét is csak 100 alatt lehetne pótolni – felelősségteljes gazdálkodással persze. Jól emlékszem nagyanyámék trágyadombjára. Kincsként kezelték a gőzölgő almostrágyát, mely azonban nem került azonnal a szántóföldre, hanem érlelték néhány évig, mint a jó bort, csak aztán hordták a földekre. Csodálom a tapasztalatukat, alázatukat. Ma azonban csak kizsákmányoljuk a talajt a jobb terméshozam érdekében, tönkre tesszük az ésszerűtlen műtrágyázással. Olyan kémiai környezete teremtünk ezzel, mely oldhatatlan komplexek képződését okozza, így a növények számára elérhetetlenné tesszük ezeket az értékes ásványi anyagokat. Paradicsomból 10-szer akkora mennyiség biztosítaná a szervezet számára szükséges calciumot, mint 30 évvel ezelőtt. És ez csak rosszabb lesz. A mesterségesen öntözött, szikesedő Alföldön, de a dunántúli területeken sem sokkal jobb a helyzet az esztelen műtrágyázás miatt. A növényzet irtása szintén, felborítja a talaj egyensúlyát, tovább rontva termesztett növényeink ásványi anyag ellátottságát.

 A kóla viszont “versenyképessé” tesz bennünket, gyermekeink csontját törékennyé, light-osított változata pedig igazán függővé őket. Persze lehet, hogy ezek a problémák csak engem aggasztanak. Korombéli, fiatal anyukákkal beszélgetve rájövök, hogy többségük nem is tudnak ezekről. Bár azt gondolom, talán jobb is…tehetünk valamit ellene?

Az egyetemről kikerülve, azt tapasztaltam, hogy nem minden úgy működik, ahogy azt a tankönyvekben leírták. Sőt, vannak megmagyarázhatatlan megbetegedések és csodás gyógyulások. Bizonyos élethelyzetekben a betegség a “legjobb” válasz, de gyakran ez a menekülés is. A gondolatok megbetegíthetnek és meg is gyógyíthatanak. Ennek ellenére a mai tudományos lélektan (pszichológia) sok esetben nem tud segítséget nyújtani. Keresem a válaszokat, a lehetőségeket, az alternatív utakat. Ma már értelmetlen lenne a klasszikus orvoslás mindenhatóságát hirdetni.

Agykontroll tanfolyam érdekes tanulsággal szolgált számomra. Nem mond újdonságot, csak egy kicsi más módszert mutat meg ugyanarra. Arra, amire mindenki vágyik, azaz, hogy elérje célját.  Megbocsásson, elengedjen, meggyógyuljon. A lényeg, hogy az ember megtalálja önmaga számára megfelelő viszonyítási pontokat, melyeket bármikor használni tud, ha szüksége van rá. A kvantumfizikusok, agykutatók, de a NASA is vizsgálja az emberei elme lehetőségeit, a gondolatok teremtő erejét. 20 éve még mindenki a fejét csóválta volna, ha a az internetről hallott volna, egy vezeték nélküli rendszerről, mely képes összekapcsolni hihetetlen távolságról az egyes számítógépeket. És most ez mindenki számára természetes. Az emberi agy, csupán a gondolatok révén sokkal többre lenne képes, mint amire jelenleg használjuk. A szkeptikusok kedvenc ellenérve az agykontrollal szemben, hogy mennyit lehet(ne) ártani vele. Nos, ha valaki a gondolatokkal ártani akar, ahhoz nem kell agykontroll. Feldolgozatlan traumák okozta negatív gondolatokkal, nagyszerűen betegítheti meg saját magát, és szűkebb környezetét.

Szerintem a XXI. században az ember legfontosabb feladata, hogy megtanulja kezelni a stresszt. Ezen múlik minden, a saját és környezete egészsége, a családi élete, az egzisztenciája. Ma már a stresszt elkerülni, ami nyugati világunkban lehetetlen. Mindegy, hogy az eszközöket ehhez, hol találjuk meg. (jóga, tai-chi, kun-fu, vallások tömkelege, a vonzás törvénye stb.) Van, aki egy istenszemélyben, angyalokban, a keleti filozófiák valamelyikében, vagy az univerzum mindig is létező és működő törvényeiben tud hinni. És van, aki saját gondolatainak erejében. A lényeg ugyanaz. Kapaszkodókat és lehetőséget találni a testi-lelki harmónia eléréséhez. A kereszténységben a gyónás és szentségek is ezt a cél szolgálják: feloldozást vélt bűneink, hibáink alól, hogy aztán önmagunknak is megbocsáthassunk. Van, aki a mennyországba, más a nirvánába akar eljutni, vagy a természetben akar feloldódni. Ezt a célt szolgálta a természeti népek sámánizmusa, többistenhite, de a mozgással és légzőgyakorlatokkal áramoltatható életenergia is. A racionálisan gondolkodó, nyugati embernek úgy tűnik, ez sokkal nehezebben megy. Eltávolodtunk a természettől, és most nem találjuk az utat vissza hozzá.

Segíthet visszatalálnunk, ha képesek vagyunk megtalálni önmagunkban rejlő, de a racionális világ, iskolarendszer stb. által elnyomott gyermeket. Mert ők még nagyon is tudnak valamit. Ők még közelebb állnak a természethez, jobb agyféltekéjük még működik. Szerencsés vagyok, hogy figyelhetem őket, és tanulhatok tőlük. Néha teljesen belefeledkezem abba, hogy csak nézem őket. Mennyire tudnak örülni egy semmiségnek, teljesen átadni magukat a játéknak, és mennyire nem tudnak haragudni, milyen nagylelkűen megbocsátanak. Álmodnak, vizualizálnak, intuícióik és megérzéseik még működnek. Képzelőerejük, kreativitásuk határtalan. Számukra bármi lehetséges, nincs lehetetlen. Ösztönösen képesek gondolataikkal programozni bennünket. De mennyire! Mennyivel nyitottabbak a világra egy “okos” felnőttnél, akit béklyóba kötnek az anyagi dolgok, ” természettudományos ismeretei” behatárolják képzeletét, álmait -ha vannak még egyáltalán – létezőnek vélt korlátok közé szorítja. És milyen gyakran a múltban élnek, vagy a jövőbe vágynak, és nem veszik észre a jelent. Múltbéli hibáikon, sérelmeiken rágódnak, miközben felemészti őket a harag, melyet tudatosan mások, de valójában önmaguk iránt éreznek. Nem csak szokásaik, hanem haragjuk rabjaivá is válhatnak, és emiatt sem tudják élni saját életünket.

A tanfolyam magyarázatot ad a hétköznapokban tapasztalt “parajelenségekre”. Gyakran tapasztaltam, hogy épp anyukámra gondoltam, indultam volna a telefonért, és abban a pillanatban csörgött. Vagy a megérzések, melyekre jó volt hallgatni. A vizsgán mindig az első megérzés volt a helyes válasz. Mennyivel jobban sikerült az a vizsga vagy megmérettetés, melyet előtte képzeletben többször lejátszottam. És a sok “aha-igen” érzés.

Az utolsó eladáson például mindenkinek meg kellett bocsátania a szüleinek. Kinek azt, hogy szüleinek nem jutott elég idejük rájuk, másnak azt, hogy mindig helyettük tudták, mi a jó nekik. Van, akiknek “csak” azt, hogy mások álmát kellett (volna) megvalósítania. Annak érdekében, hogy  mindez könnyebb legyen, gyermeki módszerekhez kellett nyúlnunk. Szüleinket 4-5 évesnek kellett elképzelni, (hiszen, ki tud egy gyerekre haragudni) lekicsinyíteni őket, majd a szívünkbe kellett zárni őket. A többszázas közönség több, mint felénél bizony előkerültek a zsebkendők, pedig az idősebb korosztály is szép számban képviseltette magát. Csak remélni tudom, hogy gyerekeim is megteszik ezt majd egyszer.

Számos technikát mutatnak, tanítanak meg a tanfolyamon. Valószínűleg nem mindenkinél fognak működni. Gyakorlás nélkül biztosan nem. A módszer nem ígér mindenkinél, azonnal sikert. De azt sem állítja, hogy csak ez az egyetlen jó módszer. Egy lehetőséget mutat arra, hogy megszabadulhassunk saját gondolkodásunk korlátaitól. Ha csupán a relaxációs módszerét elsajátítja valaki, már nem volt kidobott pénz vagy idő.

Az állandó fejtörés. Mit főzek?Legyen gyors, de ne mirelit. Ne túl drága, de finom. Egészséges, de lehetőleg a gyerek is megegye. Aztán megnézem mi van itthon. Ez utóbbi tény, első körben kissé behatárol, de gyakran ez hozza elő a gondosan elnyomott kreatív énemet. Lisztből használok fehéret, barnát is. A fehér persze előbb elfogy, mert az ovis azt szereti. A teljes kiőrlésük liszttel készült ételeket meg kell kissé tuningolni, a hagyományos receptekkel általában nem működnek. Ezt az alábbit egészségtudatosan élő húgomnak ajánlom. Nálunk az egész család szereti. Pizza, de kicsit másként.

A tészta a világon a legegyszerűbb. Egy adaghoz: 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, 1 cs szárított élesztő, 1 kk só (a gyerek kedvéért), 1 dl lagyos víz, 1 ek olívaolaj, mert ez meditterrán pizza lesz . Összegyúrom, hogy közepesen kemény legyen, 30 perc pihenés. Kinyújtom, kerek formára (a pizza az mindig kerek, a gyerek számára biztosan), de kb 2 cm-vel nagyobbra, mint a sütűforma. Majd a szélét hasábra vágott sajttal rakom ki, és a széli részbe csavarom. Így a gyerek a pizza “héját” is megeszi.

A töltelékhez 2 jó nagy fej vöröshagymát, 2 gerezd zúzott fokhagymát, bazsalikommal olívaolajon fedő alatt megpárolom. Rákenem a tésztára, felszelelt friss paradicsommal kirakom, dobok rá olívabogyót is, ha van otthon. Sütő 165 fok, 20 perc. Jobb cserépedénybn sütni, vagy fémformában sütve, azonnal 10 percre lefedni, letakarni. Így nem lesz kemény, és nem morzsálódik. 2 percre a reszelt sajttal még visszateszem. Mi szeretjük.

Nem vicc. Ez kenyér. És nem a hipermarketben vett helyben sütött fajta, hanem a korábban általam favorizált pékség által előállított sütőipari “csodára”, egy barátságos kisüzletben bukkantam. Amióta B.Jani újabban üzletláncokban is forgalmaz, gondolom  mennyiséggel négyzetesen arányosan romlott kenyerének minősége is. Valószínűleg a fenti kenyérként árusított pékipari “műremek”egy újabb termékvonal egyik nagyreményű tagja. Rendkívül sokoldalúan illeszthető mai társadalmunk étrendjébe, ezért valószínűleg különböző vásárlói célcsoportot is el kíván érni. Nos, nézzük orvosi szempontok alapján:

Kifejezetten ajánlott fogyókúrázóknak, mert nem tartalmaz lisztet, csak nyomokban, de kiegészíthető magas víztartalmú, húscsökkentett felvágottal, vagy csökkentett zsírtartalmú light-margarinnal. Ajánlott magasvérnyomás betegségben szenvedőknek, mert egy szelet jóval kevesebb konyhasót tartalmaz, mint néhány évvel korábbi ehhez hasonló termék. Cukorbetegek figyelmébe is e “kenyeret” ajánlom, alacsony glikaemiás indexe miatt, hiszen a rákent lekvár vagy méz garantáltan a tenyerükbe jut a gyomruk helyett, így sokkal kisebb mértékben a emeli a vércukrot, mint jó minőségű, igényes beltartalmú társai. Egészségtudatos fogyasztók is kedvelhetik, hiszen arányosan kevesebb adalékanyagot rejt magában, egységnyi szeletre vonatkoztatva, tisztességesebb társainál. Fitness-hívők szintén fogyaszthatják csökkentett szénhidrát tartalma miatt bármikor, ezért az “update-menübe” is könnyen beilleszhető.

Nem ajánlott viszont azoknak, akik a “levegőtől is híznak”, mert azt viszont nagy mennyiségben tartalmaz. Valamint ne fogyasszák azok, akik csak egyszerűen szeretnének egy jó nagyot harapni egy házikolbásszal, hagymával, tojással, kecskesajttal megrakott vajas kenyérbe.

A Magyar Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása megváltozott a lázcsillapítással kapcsolatban. Eszerint a láz nem káros, sőt segíti a szervezetet a kórokozó legyőzésében. A lázgörcs oka sem a maga a láz, hanem a mögötte zajló kórélettani folyamatok, azaz a fertőzések indukálta gyulladásos reakció. Az új állásfoglalás szerint a lázgörcs kezelésében, illetve megelőzésében nincs is helye a lázcsillapításnak. A lázcsillapítás csak közérzetjavító szempontból indokolt, akkor is elsősorban gyógyszeresen.

Nem vagyok túl öreg, de ez a alatt az egészségügyben aktívan eltöltött hét év alatt is sok – korábban ténynek hitt és hirdetett –  orvosi állásfoglalást módosítottak. Emiatt (részben a gyógyszeripari/egészségipari lobbi miatt is) szkeptikusan olvasok “tudományos” cikkeket, még a hirdetésekkel kevésbé marketingelt folyóiratban közölteket is, inkább igyekszem külföldi álláspontokat is megismerni. Az osztrákoknál például még nincs teljes egyetértés, bár a lázgörcs kezeléséből már kivették a láz korai, erőteljes csökkentésének ajánlását. Az angoloknál, az USA-ban viszont egyértelműen elvetik a fizikális hűtést, mint lázcsillapítási módszert. Őszintén szólva, joggal – “gyerekkínzásnak” minősítik. A hollandok most készülnek módosítani a protokollt.

Van végre világos állásfoglalás a gyerekeknél alkalmazható gyógyszerekkel kapcsolatban is. Az aszpirin tartalmú gyógyszerek (rengeteg van!!!) 10 éves kor alatt TILOS adni, ugyanis vírusfertőzésekben (amilyen a gyerekek légúti fertőzéseinek nagy része is)életveszélyes májelégtelenséggel járó Reye-szindrómát okozhat. Küzdöttem nem egyszer a gyógyszertárral is, hogy gyereknek ne ajánljon aszpirin tartamú szert. Erre az volt a válasza, hogy a hivatalos OGYI gyógyszerleirata szerint 5 éves kor felett adható. Na bumm. Szegény szülő, most kire hallgasson?  De tovább megyek. A propagált paracetamol hatóanyag terhesség alatti, illetve 1 év kor alatti alkalmazása bizonyítottan növeli az későbbi allergiás betegségek rizikóját. Ez a cikk az angol nyelvű Lancet 2008.számában jelent meg, mely a jelenleg leghitelesebb tudományos folyóiratnak minősül. Az Egészségügyi Közlönyben is megjelent egy bekezdés ezzel kapcsolatban:

“Fizikális lázcsillapítás (hűtőfürdő vagy törzs vagy egész test borogatás) alkalmazható módszer láz esetén (főleg ha a gyógyszeres kezelés nem lehetséges). A didergést azonban kerülni el kell kerülni. (tovább növelheti a testhőmérsékletet) Olyan gyerek esetében, akik a lázcsillapítás ezen módjától félnek, rossz élményként élik meg kerülendő a lázcsillapításnak ezen módja.” 2011.03.29. Eü.közlöny 7.sz. 1313

Ez szokás szerint a magyaros “nesze semmi, fogd meg jól.” Szerintem még nem született olyan gyermek (de felnőtt se), aki szeretné, és jó élményként élné meg a hűtőfürdőt vagy teljes test borogatást, ergo kerülendő. A lényeg a következő. Ne essünk kétségbe, ha a gyerek lázas, mert azt jelenti, hogy szervezete felvette a harcot a kórokozó ellen, azaz immunrendszere reagál a fertőzésre. Étvágytalanság, fejfájás ilyenkor teljesen normális panasz lehet, a lényeg az, hogy folyadékot bőven fogyasszon, csecsemőt gyakran szoptassuk. Ne öltöztessük túl, ne takargassuk be újra és újra, ha magától lelöki a takarót, nehogy túl melegedjen. Ő ösztönösen érzi, mi a jó neki. Ha nagyon nyűgös, sír, láthatóan rossz a közérzete, akkor lehet/kell (tartósan 39 fok felett mindenképpen szükséges) gyógyszert adni, elsősorban ibuprofent tartalmút, vagy kiscsecsemőnek amidazofen kúpot. (aszpirint semmiképpen se!) Legtöbbször reggelre el is múlik, és csak estére tér vissza ismét a láz.

Murphy-törvénye, hogy gyerekünk akkor lázasodik be, ha:

-vége a rendelésnek,

-ha hétvége vagy ünnepnap van

-ha sürgős halaszthatatlan munkánk van

-ha utazni készülünk

-ha a nagymama nem ér rá vigyázni.

Nem kell feltétlenül ügyeletre rohanni az amúgy nyűgös, csak gyógyító anyai ölelésre vágyó gyerekkel. 2-3 napon nem sok minden múlik, ha esetleg ennyivel később látja orvos, és 2-3 nappal később kezdjük – feltétlenül szükséges – az antibiotikumot. Már csak azért sem, hiszen minimum 2-3 napos tünetmentes lappangási idő miatt a kórokozó már napok jelen van és szaporodik, a láz már csak a szervezet védekezési reakciója. A közhiedelemmel ellentétben korai gyógyszeres kezeléssel nem előzhető meg a betegség, hiszen a láz jelentkezésekor már bőszen szaporodik a vírus. Mikor kell azonnal megmutatni a gyereket? Figyelmeztető jelek: 1 hónapnál fiatalabb csecsemő 37 fok feletti hőmérséklete, nagy mennyiségű hányás, folyamatosan nagy mennyiségű hasmenés, itathatatlanság (kiszáradás jelei), szokatlan véraláfutásszerű, szaporodó foltok a lábszárán, nagyfokú bágyadtság, apátia (csecsemő nem sír, csak nyöszörög, nem reagál az érintésre, nem néz ránk). Ezek meglehetősen ritkán fordulnak elő szerencsére. Önmagában 39 fok feletti láz nem jelent feltétlenül komolyabb betegséget, bár való igaz, hogy borzasztóan elesetté teszik a gyereket.

A külföldi akár angolszász, vagy skandináv protokoll is ezt mondja, 3 napon túli láz esetén kapnak időpontot orvosi vizsgálatra, ha a fenti tünetek nem állnak fenn. A háziorvoshoz is 2-3 napos előjegyzés van. Gyermekorvos pedig csak kórházban van. Bármennyire is panaszkodunk a magyar ellátásra, az alapellátás tekintetében messze jobbak a lehetőségek…egyenlőre. De ez már egy másik téma.

A keleti spiritualisták szerint:  „A nevelés igazi meghatározása: kihozni azt, ami a bensőnkben van”. A mai nyugati társadalomban nem így nevelik a gyerekeket. Nem az a cél, hogy kihozzák a gyermekből a tehetségét, vagy engedjék kimutatni érzelmeit, hanem megtanítják (kényszerítik) elrejteni azokat, hogy olyan ember legyen, mint amilyet a társadalom elvár, aki maradéktalanul alkalmazkodik a környezethez, amelyben élünk. Ha így cselekszünk, nemcsak magunkat romboljuk le, hanem egy új, szellemileg magasan fejlett és szabadabb világ eszméje is leomlik.

Lassan 6 hetes kisfiam szinte még nem aludt az ágyában. Testközeben van egész nap: hordozókendőben pihen, vagy szoptatom, vagy mellettünk alszik. (apja mellett többnyire, hiszen a nagynak legalább éjszakára jár anya) De mit szól ehhez egy 5 éves testvér?

Kreativitásának hála, a figyelemfelkeltés hihetetlen tárházát vonultatta fel eddig. A nyugodt – néha túl jó – gyerek hihetetlen metamorfózissal vált éjszakánként egy tomboló kisördöggé. Többször is felébredt éjszaka kontrollálhatatlan zokogás, és vergődés közepette. Szinte ijesztő volt az féktelen düh és indulat, ami elszabadult ilyenkor ott a szobában. Én, az “okos fölnőtt”, pedig tehetetlenül néztem, és csak vártam, hogy végre elmúljon. Nem segített sem ölelés, sem csitítgatás, hiszen utat kell engedni ezeknek – valljuk be – bennünk is tomboló, fájdalmas érzelmeknek, amit a gyermeki lét jelent/jelentett. Sokkal jobb most megtanulni, mert később talán sokkal destruktívabb, önpusztító formában törhet utat magának. Vajon mi lehet a felnőttkori önbizalomhiány, az esetleges depresszió és szorongás, a párkapcsolati  féltékenység, a szomatizációs problémák, a meg-nem-értettség hátterében?

Most már azt gondoljuk, hogy a felelősségteljes felnőttkorhoz képest a gyerekkor csupa játék, móka és kacagás volt. Pedig anno nem úgy éltük meg. Becsapja magát az, aki ezt nem ismeri be még önmagának sem. A biztonságos, paradicsomi méhen belüli környezetből, egy keserves út után csöppenünk ebbe a cseppet sem emberbarát világba, ahol egyedül kell lélegeznünk, táplálkoznunk, és aludnunk. Meg kell küzdenünk a magány érzésével a rideg, de csillogó, himbálózó idétlen fityegőkkel telepakolt kiságyban, hiszen csak kb. 20 cm-re látunk, távolabb ijesztő, homályos árnyak mozognak. Aztán a tehetetlenség élményével, hiszen nem tudunk mozogni, nem érünk el semmit, teljesen kiszolgáltatottak vagyunk. Később meg kell küzdenünk a kudarcokkal, hogy a járás tanulásakor Isten tudja hányszor elesünk, a finommozgások fejlődése során ledől, leesik, elgurul minden. Majd a beszéd tanulása során azzal, hogy nem értenek meg, vagy teljesen félreértenek. A közösségbe kerülés, a családból való kiszakadás szeparációs szorongása szintén a személyiségünk részévé válhat. Aztán a testvér érkezésével felborul a nyugodt, biztonságos kis életünk, úgy érezzük megfosztanak a szülői szeretettől, legalábbis osztoznunk kell benne, újra meg kell határozni magunkat és helyünket a családban.

Lehetne tovább sorolni azokat a frusztrációkat, amelyeket mindannyiunknak le kell(ett) küzdenie. Ha ehhez adott egy segítő, támogató közeg (család, óvónő, tanár), és lehetőség az érzelmeink kifejezésére, akkor kompetens felnőtté válhatunk. Olyan egészséges emberré, akinek személyiségét nem bénítja meg a felhalmozott, elnyomott keserűség, aki olyan szakmát/hivatást választ, amit szeret, olyan munkát végez, mely sikerélményt ad számára, és képes is sikereit megélni.

A holisztikus szemlélet a testi és lelki jólét egységét hangsúlyozza. Hiába kapunk meg/szerzünk meg minden testi jólétünket szolgáló földi jószágot, ha pszichés szükségleteink kielégítetlenek maradnak. Az Internet digitalizált on-line világában mi adhatjuk meg gyerekeink számára a pszichés biztonságot a magabiztos felnőtté váláshoz, és azokat a pszichés kapaszkodókat is, amik segítik őket eligazodni az értékrend nélküli fogyasztói társadalomban. Tőlünk tanulják meg azokat a megküzdési mechanizmusokat, melyek később átsegítik őket a különböző krízishelyzeteken. A XXI. században egészségünket a pszichés stresszorok veszélyeztetik, a gyógyulásunkat szintén pszichés állapotunk, személyiségünkből adódó gondolkodásunk akadályozza.