Ma is vagy 5-en elmondták, hogy mennyire sajnálják, hogy elköltözünk. Van, aki csak azért kért időpontot ma is, hogy még ezt elmondhassa. Szívet melengető. Nem volt egy gyaloggalopp az elmúlt időszak, voltak különösen nehéz időszakok szakmailag is. Az időjárást kiismerni, a gyerekekre a megfelelő ruházatot adni reggelente még 3 év után sem megy. Pár napja 0 fok felé kúszott a hőmérő higanyszála, és elolvadt vagy 2 méter hó. Sok helyen már látszik a talaj is, a helyiek korai tavaszban reménykednek. Ilyenkor a rendelő forgalma is jelentősen lecsöken.
Hétvégén szokatlanul gyönyörű idő köszöntött bennünket. Már reggel 6:00-kor hasamra sütött a nap a kanapén ( a nap egyébként 05:14-kor kel mostanság), miközben a reggeli kávémat szürcsölgettem. Kaptam haladékot a fiaimtól, akik 5-kor keltek, de voltak kegyesek és nekiestek a lego-építésnek, így én megcsodálhassam a hihetetlenül hosszú sarki napfelkeltét. Reggel 9 óra tájban már az üvegházhatásnak köszönhetően, be kellett “árnyékolni” a csupaablak nappaliban. És igen, végre…itt a tavasz: le a síkabátokkal, overálokkal, és végre európai ember módára lehet/kell öltözni. (értsd: nem Michelin-bábuként vonulunk a partra) A srácokat izzítottam, hogy szedjék elő a horgászbotokat a pincéből, és felejtsék el az orkánkesztyűket, meg gyapjúsapkát, meg a sílécet. Hiszen meleg van kint….Süt a nap! Végre!
Gondosan bekészítettem az ” elemózsiát” és irány a tengerpart. Gyermekeim apja kissé megemelt szemöldökkel – de minden ellenvetés nélkül terelte a csapatot a kocsi felé – világért se akart valami jónak elrontója lenni. Végül is már nem volt befagyva a kocsi szélvédője, és ez már baromi jó jel. De nem is izzadtak meg a fiúk, míg bepakoltak a kocsiba. Naná, hiszen a kocsi “árnyékban ” állt, tehát oda nem süt ugyebár be a nap, ezért nem érezték a pozitív Celsius-okat, annyira erőteljesen. De MI a sziget “Napos Oldala ” felé tartunk. Szóval semmi gáz.
Hát…nem fogtunk sok halat. Két dobás után éreztük a sarki szelet az bőrünkön, jobban mondva az ereinkben, illetve inkább a csontjainkban. Igen fújt a szél a parton, nem kicsit. Nagyon.
De szép képek készültek legalább. Mert fény az ugyebár kell a jó fotóhoz. MI megpróbáltuk. Horgászni – norvégosan. Márciusban az Északi-sarkörön – pufajka nélkül. 
No comments yet. You should be kind and add one!