DSC_0051

Hálaadás…Takksigelse

március 26th, 2016 Posted by Lélek No Comment yet

Azt hiszem itt Norvégiában tényleg “pozitív-gondolkodó” lettem. Örülni tudok már annak is, ha csak felkel reggel a nap. De komolyan. Ha reggel legalább nem kell az autót kiásni a hóból. A jóég tudja hányszor takarítottam le a kocsit az elmúlt alig 3 évben. Fel sem tűnik vezetéskor, hogy havas és jeges az út, annál inkább morgok, ha a hókotrók aszfaltig lemarják, mert előkerülnek a kátyúk. Örülök, ha néha-néha tudok venni mascarpone-t. Örülni tudok csupán annak, hogy munkaidő után, nem csörög a telefon, és 10 perccel a 16 órás zárás előtt még be tudok pofátlankodni a boltba. Sőt. Szeretni tudom a hétfőket, egy-egy teljes hétvégi ügyelet után. Micsoda boldogság végre nárciszt látni május végén, és sarjazni a füvet a “korai” tavasz jeleként.

És végtelenül hálás vagyok a Teremtőnek, hogy nem év voltam ügyeletben azon a napon, amikor vörös riasztás érkezett 3 szánkózó iskolás korú unokatestvérhez, akik közül az egyiket sajnos soha többé nem ölelhetnek a szülei. Nem nekem kellett ott állnom, közölnöm, vigasztalnom, látnom és hallanom. Kimondhatatlanul hálás, hogy nem én voltam az a szülő, testvér, aki szorongatja a meleg kezet, mely már soha többé nem markol meg. Nem tudom, hogy képes lettem volna erre feladatra. De tovább kell lépnünk,és megtanulnunk a leckét. Itt és most kell élni. Hiszem, hogy ez a 13 éves kis srác egy másik életben, valami más feladatot kapott, mert itt már mindent elvégzett, amit rábíztak. Talán még találkozunk. Sander.

No comments yet. You should be kind and add one!

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>