Végre megint esik a hó, elfedve a nappal felolvadó, majd éjjel jéggé fagyó szürke latyakot. Menetrendszerű taxijáratot üzemeltettünk a szomszéd kistérség Rtg-jébe. Kezét-lábát törte a fél sziget. Most hogy 20-22 órában éjszakai sötétség van és a jeges utak keserítik a mindennapokat, a polgármesteri hivatal amúgy is szűkös parkolójában, hatalmas kerítés szűkít tovább a mozgásteret, mivel a 3 szintes épületet felállványozták tetőcsere céljából. Én minden nap ott szlalomozok a sokszor síkjégen. Ezt a munkafolyamatot csak is hóesésben és kemény mínuszokban, lehetőleg tök sötétben, és bazi nagy energiazabáló reflektorok mellett lehet Norvégiában kivitelezni. Szerintem törvény is van rá. Tuti. Ahogy az aszfaltozást és kátyúzást is, a hó és a téli fagyok beálltával lehet elvégezni, hogy a beleolvadó hólé ismételt megfagyásával tavasszal ( azaz értsd: a “norvég tavasz”,szóval május végén) lehetőleg még nagyobb kátyúk kerüljenek elő a hó alól.
Most karácsony közeledtével megkezdődnek a céges karácsonyi évzáró bulik (“juleboard”), eszik a fahéjas tejbekását füstölt kolbásszal és sonkával (“julegrøte”), úgy hogy a gyomorrontások, epeköves görcsök felszaporodnak. Itt ilyenkor minden “karácsonyi” 
juleklem, julehilsen, julenisse,julebord, julekos, julebrus, julemat,julegave, julepynt stb. még az ölelés, az ital, az asztal, a kaja…egyszóval minden.
Sajnos pillanatok alatt elterjedt a szigeten, hogy a 6 hónapos felmondásomat töltöm. A boltba már csak kora reggel és késő este megyek, hogy elkerüljem a sok aggódó kérdést. Örülnek, hogy nem az élhetetlen klíma miatt költözünk a kissé barátságosabb Dél-Norvégiába, ahogy egyébként minden ezt a szigetet ugródeszkának tekintő kolléga tette. Az időjárást meg lehet szokni, már csak mosolygok azon, hogy mit jelent az őszi szürkeség Magyarországon, és a sok panaszkodón, hogy nem akar kitavaszodni. Majd a forró nyarakra, mely pokollá teszik a városlakók mindennapjait. Nos, ezek a problémák itt kissé átértékelődnek, és január 20-a közeledtével már egy-két óra nappali világosságnak is örülni tudunk.
Nehéz elmenni, hiszen néhány pszichotikus és/vagy frusztrált betegtől eltekintve, csak jó szándékú emberekkel találkoztuk. Nagyszerű kaland és tapasztalás, de az orvosi hivatás ( leírom: átok inkább) az itt a világ jobbiknak gondolt felén is ugyanaz. De erről majd később…
No comments yet. You should be kind and add one!