DSC_0006

Helyzetjelentés a sarkkörről… Arktisk situasjonsanalyse…

október 25th, 2015 Posted by Család, Norvégia No Comment yet

Idén a helyiek szerint is szép, hosszú őszünk van. Már mindjárt norvember, de valahogy nem akar tél lenni. A hőmérő higanyszála napközben plusz 10 közelében, éjszaka azért fagypont alatt jár. A balkonnövények feladták a harcot, a muskátlit még próbálom reanimálni, és áthelyeztem az őrzőbe (értsd_télieszköz-szertár azaz “sportsbod” ), ahol azért fagypont felett lesz a hőmérséklet a tél folyamán is. A szobanövények nagyobb cserepet kaptak, de 3 hét múlva beköszönt a 2 hónapos teljes sötétség. Szóval lehet, hogy erőfeszítéseim így is hiábavalóak lesznek. :(
Kaptunk dísztököket a születésnapi csomagban, amilyeneket a vendégségbe érkező norvég kislány még soha nem látott, a sütőtökön kívül nem ismer más tököt. Na, persze mi meg bambán nézünk a sokféle tengeri herkentyűre, halféleségre, még mindig halfajtahatározóval megyünk horgászni, de sokszor így is parázs vita kerekedik, hogy mi micsoda. Ezen a vidéken nagyon hosszú a naplemente és napfelkelte, ilyenkor gyönyörű rózsaszínben pompázik tenger és sarkköri égbolt. Északi fény is megmutatta magát teljes erejében – szinte lila fényben táncolta végig az égboltot, mi pedig a kanapéról néztük az előadást. Ja. És mi továbbra sem Halloween-t ünneplünk, hanem Mindenszentek-et. Punktum. Az idő ősziessége ellen pedig felvettük a küzdelmet egy jó magyaros zöldbablevessel, hazai háziszalámival készült rakottkrumplival, és egy nagy halom túrós palacsintával. És persze desszertként a szülinapi kézzel készült konyakmeggyet szürcsöltük.
A havi értekezleten – most éppen Tromsø-ben – megint fellelkesedtem, amikor azt mondta a helyi kolléga, hogy a város igazán jó éttermébe megyünk ebédelni. Na, végre gondoltam, valami normális meleg ebéd a sok szendvicsezés után. Az étterem tényleg pazar volt, modern csillogó ipari design berendezéssel, igazán jóképű pincérrel, de amikor kezembe adták az étlapot… nos tényleg feladtam minden reményt a norvég konyhával kapcsoltaban. HAMBURGEREK valóban pazar választéka tárult a szemem elé. Társaim nagy elégedettségel ették késsel-villával, és a pincér mosolyogva zsebelte be a dicséretet. Én pedig megint az egyetlen szittya magyarként is ehetőnek vélt norvég ételt rendeltem: hallevest pirítóssal. :(

No comments yet. You should be kind and add one!

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>