Az Alkomány-napja….Grunnlovsdagen

Az idei nemzeti ünnep gyönyörű napsütéssel indul. Az egész sziget az alig 150 éves norvég alkotmányt ünnepli. A nappali hatalmas ablaküvegén keresztül nyári meleget érzek, ezért nagy ambícióval indulok neki immár sokadszorra, hogy végre kerekezek egyet új gyönyörű bringámmal, de a norvég napsütés sokadszorra is átver. A hőmérő alig 2-3 fokot mutat, és annak ellenére hogy látszólag alig fúj a szél, neoprén ruhán is átható metsző hideg a levegő. Máshogyan hideg mint, amit megszoktunk a kontinentális éghajlaton. Hiába mindig tanulom ezt a klímát.

A zászlóhasználatnak itt szigorú szabályai vannak, meg van szabva, hogy a hagyományos lobogó mely napokon, és meddig lehet kint. Előtte napon egész nap mossák a gépek az úttestet, a gyerekek az iskolában tanulás helyett az éneket tanulják, szemetet szednek, a középiskolások a tereket rendezik, gereblyézik. Ma reggel korán kerülhettek ki nagy lobogók, tegnap a botok kirakataiban a háromszög alakúak. Érdekes rendes munkanapokon alig látni embert az utcán reggel 8 előtt, ilyenkor már 7-kor vonulás, zene-bona van.

A kisebbik fiam áfonyalekváros képpel ( iszonyatosan színez a lekvár is) ámulva áll a konyhaablakban egy széken, és nézi a mazsorettlányokat, akik már kora reggel az ünnepségre gyakorolnak: kék-fehér-piros rövid szoknya, csizma, selyemköpeny és csákó van raktuk. “Anya, nézd! Királynők…..”

A terv a következő volt ezen a nevezetes napon. (Engem a magyar augusztus 20-ai ünnepléstől sem vert a víz soha, számomra a magyarság nem ebben merül ki, ahogy a hitem sem a templomlátogatásban, de tiszteletben tartom mások ünnepét és vallását.) Így hát szabadtéri sportolás lesz, mert azt azért már megtanultuk, hogy itt akkor megy az ember a természetbe, amikor a nagyasszony megengedi. A sarki nap végre teljes erejéből sütött 11 órakor, egy felhő sem volt az égen, ám a hőmérő nem mutatott még így sem 5-6 foknál többet. Miután M. eleget tett iskolai kötelezettségének, és részt vesz a felvonuláson, utána a család elvonul a szigetről és kerékpározik egyet a tengerparton. Férjem teljes erőbedobással szereli a biciklitartó a kocsira, felkínlódja a négy különböző méretű és formájú kerékpárt,(a fenyőfa karácsonykor történő benyelezése jelent ekkora kihívást egy férfi ember számára) és összevadássza a sisakokat a legelképesztőbb helyekről, bekészíti a kulacsokba az italt. Addig én ” felkészítem ” a fiúkat.

Az iskolás lelkesen készül a felvonulásra, viszi magával a ének szövegét a kabátzsebben, lengeti lelkesen a zászlót. Itthon bátran énekli a felvonulási nótát ( ami nem a múltat siratja, de felszabadultságról, reményről és összetartozásról szól), bár tudom, hogy mások előtt egy hang sem fog kijönni torkán. Nagy tisztesség érte őt idén, ő fogja ugyanis vinni a népviseletbe öltöztetett, piros-fehér-kék szalagos osztály-mackót.
Mi, “fölnőttek” a kommunista rendszer beidegzettségével görcsölünk rá az ünnepre, apja igyekszik ráerőszakolni az ” ünneplőruhát”, megvasalni “legalább a nadrágot”. Aztán észbekapunk. Elvégre most Norvégiában élünk, itt farmer, gyapjúalsó, szélkabát, lazaság és vidámság az ünnepi viselet. Nem fogunk ám itt feszengeni öltönyben-nyakkendőben, amúgy 5 fok van.

Ja, ez igaz is általában. De nem Norvégia nemzeti ünnepén!!!!Ez itt kérem komoly dolog. Alig 10 perc volt vissza az indulásig, apja és fia beül az autóban, és, és….és nem indul. Az akkumulátor lemerült. Apa teljes önbecsülés letörésben, teljesen hiába volt minden erőfeszítése. A felelős kinyomozást elhalasztottuk időlegesen, de nekem villámgyorsan kellett elkísérnem a fiamat a gyülekezőhelyre, mert ez számára halálosan komoly iskolai feladat, nem lehet késni. Így hát végig viharzottam teljes biciklis felszerelésemben, ahogy voltam, “szélfúttan” a főutcán, ahol már a falu apraja nagyja javába gyülekezett. Természeteseen csak és kizárólag fekete öltönyös urakkal, és “bunad-ba ” (helyi népviseletbe) öltözött hölgyekkel találtam szemben magam, és egytől egyik ismernek engem természetesen. Hát majd a képem szakadt le, és maradék tartásomat hősiesen megőrizve gyalogoltam haza.( Mit gyalogolás…- rohantam, miután vagy 30-szor kívántam boldog ünnepet viszont a népeknek, mert ezt itt így illik.) Mondanom sem kell a fiam sem volt éppen túlöltözve.

Ez tehát II. norvégiai nemzeti ünnepünk rövid és tömör összefoglalója.