IMG_2264

Nyaralás… (På ferie…)

július 19th, 2014 Posted by Norvégia No Comment yet

Hurrá. Véget ért a suli, lett végül helyettesem is, irány Magyarország…. majdnem egy év után. Meg akartunk próbálni mindent, hogy egy kicsit másként lássunk ezt országot. Gyakorlatilag egy pelenkázótáskányi holmival, síkabátban érkeztünk meg 30 fokban Budapest egyik ötcsillagos szállodájába, ahol kivétel nélkül angolul szóltak hozzánk 5 napos tartózkodásunk során. Jót mulattam magamban a londiner elképedt ábrázatán is, amikor közöltem, hogy kint a taxiban sem maradt több motyó. Igazán ne fáradjon. :) Aztán belecsaptunk a levesbe: shopping, fodrászat, fogászat, szemüvegkészítés, ahogy azt a turisták teszik. Aztán all-inclusiv lazulás és kényeztetés, masszázs, szauna, tai-chi, reiki egy vidéki wellness-ben. Kalandpark a Balaton-parton, kerékpározás terepen egy tájvédelmi körzet madárparadicsomában. A várva várt új családtag érkezése, sörözés barátokkal, együttlét a családdal. Semmi kritika, semmi “na lássuk, mi történt az elmúlt egy évben”. A “Hogy bírjátok a klímát?” és “Nem vagytok depressziósak?” kérdéseket már rutinosan engedtem el a fülem mellett.

Próbáltam mindent turistaként nézni/látni – előítéletek és keserű szájíz nélkül. Tiszta szemmel és őszinte szívvel. Nem, nem a sajnos már szitokszóvá lett hazaszeretet vagy hazafiasság miatt, hanem kizárólag liberális önmagam miatt, mert akármi történt is, akármit gondolok is én, a fiaim magyarok (is) lesznek. A 2,5 éves látszólag “elfelejtette” 2 hét alatt minden norvég tudását, amire itt oly büszkék voltak az óvónők, és egy röpke hónap múlva tökéletes magyar szókinccsel feleselt a nagyszülőkkel. A repülőn már automatikusan norvégul köszönt, amíg nekem gondolkodnom kellett, mit köszönjek. (Ennek ellenére a norvég jónapot/”hei-hei” helyett magabiztosan viszláttal köszöntem felszálláskor.:() Egészen egyszerűen nem akarok haragudni erre az országra, mert ha keserűségem indokait sikerül kicsit félresöpörnöm, be kell látnom, hogy többségében rendes népek élnek itt, és annak ellenére, hogy mindenki tudja min kellene változtatni, valahogy mégsem történik semmi évtizedek óta.

És most újra itthon. Vége lett a magyarországi nyaralásnak anélkül, hogy TúróRudi lecsúszott volna a torkunkon. (Érdekes, hogy a fiúk sem kapkodtak eme “hungarikumért”.) Faltuk viszont a magyar “görögdinnyét”, sárgadinnyét, barackot, meggyet a fáról, cseresznyét. Felülmúlhatatlan ízek és illatok. Van, amit ez a gyönyörűen vad és szikár, irigykedők szerint olajtól csöpögő ország nem tud megadni. Nem tudtam betelni a napraforgó-és aranyló búzatáblák látványával, anyukám kertjében a hatalmas leanderekkel és bufla-fejű muskátlikkal (amiket tőlem örökölt, és teljes odaadással vigyáz rájuk), a megismételhetetlen madárcsicsergés a sirályrikoltozás után. Anyósom konyhakertje fiaim fő játszótere volt, hihetetlen lelkesedéssel szedték a krumplit és sárgarépát, pucolták a hagymát, szemezték a borsót. És persze a napfény. Több fotó készült ezekről, mint Budapestről vagy a Balatonról.

Nem tudom, bogy a gyerekeknek mi jelenti majd a szülőföldet. Ahogy, azt sem tudom, milyen vallást választanak majd maguknak, ha választanak egyáltalán. Nincs csak rossz, vagy csak jó. Azt azonban szeretném megmutatni nekik, hogy vannak mindig lehetőségek. Minden rajtuk múlik. Ők döntenek.

DSC_0548
DSC_0359
IMG_2215

No comments yet. You should be kind and add one!

Leave a Reply