Archívum július, 2012

Csontjaink és a kóla

“Stratégiai partneri megállapodást köt a Coca-Cola HBC Magyarország Kft.-vel a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a nagyvállalat magyarországi termelésének bővítése, és a beszállítói együttműködés szélesítése érdekében. A stratégiai megállapodás célja a Coca-Cola Magyarország hosszú távú magyarországi jelenlétének biztosítása a kölcsönös bizalom és kiszámíthatóság jegyében, a hazai termelés bővítésének elősegítése, valamint a nagyvállalat aktív szerepvállalásának megerősítése a versenyképesség növelését célzó kormányzati gazdaságpolitika megvalósításában.” (hvg.hu)

Aggódom a gyerekek csontjaiért. Ijesztő tanulmányok láttak napvilágot, melyek a mai gyerekek csonttömegét hasonlítják össze 30-40 évvel ezelőtti gyerekek adataival, közel 40 %-kal csökkent mára. Felháborít, hogy minden strandon lépten-nyomon” barna színű cukros levet” reklámoznak. És a gyerekek szeretik, ha a szülő fejre áll akkor is, mert mellettünk a törülközőn is azt isszák. Több okból mérgelődök ezen. 40 fokos rekkenő hőségben nem is ihatunk rosszabbat. Koffein tartalma miatt vízhajtó hatású, ami kánikulában sem a legjobb. Nem csak az a baj, hogy felesleges kalóriát jelentenek, rekkenő hőségben elsősorben ásványi anyagokat kellene pótolnunk.  Ráadásul olyan savas környeztet teremt, mely “kirobbantja” a calciumot a csontokból. Tudom, hogy a marketing történetének egyik legsikeresebb brand-je. DE. Mi, a nagy “chips-adós buzgalmunkban”, miért nem vagyunk képesek felismerni ennek veszélyét is? Korlátozni lehetne legalább a reklámozhatóságát, mint a cigarettának. Aztán elolvastam a fenti cikket. A Coca-Cola fogja “megmenteni” a magyar gazdaságot. Épeszű országokban, mint Svájc, pedig kitiltják. Vagy a skandinávok országokban korlátozzák hozzáférhetőségüket, mint az alkoholos italoknak.

Siralmas látni iskolaorvosi vizsgálatokon a gyerek mozgásszervrendszerét. A gerincproblémákra gondolok elsősorban. A spondylosis okozta hátfájdalmak egyre fiatalabb életkorban jelentkeznek. ( És a csontritkulás is.) Nem csak a nehéz iskolatáska oka ennek. Nem is csak a kevés mozgás, bár tény, hogy a 20-as életévek végéig a rendszeres, életkornak megfelelő mozgás (az úszás kivételével) jelentősen növeli a csontok ásványi anyag tartalmát (a maximális csonttömeget). Később sajnos már nem növelhető a csonttömeg, de a csontsűrűség élettani csökkenését lassítja a rendszeres fizikai aktivitás.

Van azonban egy, talán még nagyobb probléma, mely kevéssé ismert még szakmai körökben is, és ez még időszerűbbé tenné a kóla-próbléma megoldását. Szülőként megtehetem, hogy amíg látókörömben van nem kólázik, és nincs TV-zés,  helyette gyaloglás, sportolás, mozgás együtt a szabadban. De az élelmiszerek minőségromlása ellen nem sokat tehetünk. Lelkiismeretes anyukák sok zöldséget, gyümölcsöt tömnek csemetéikbe, tejtermékkel kínálják, hogy egészségesek legyenek. De mennyi calciumot és magnéziumot tartalmaznak a mai piacgazdasági “műremekek”? A tej egészséges voltáról is megoszlanak a vélemények (tej-e az, amit ilyen néven árulnak), de mégis azt hiszem, hogy teljesen kiiktatni a feldolgozott tejtermékeket a gyerekek étrendjéből nem szabad. (Tejfehérje allergiásoknál ezért a kálciumpótlás már korai életkorban szükséges, bár nem egyértelmű, hogy ez hogyan történjen, ráadásul a mesterségesen pótolt vitaminok hatékonyságát szintén nem ellenőrzi senki. A megfelelő összetételű ásványvíz jó alternatíva lehet.)

A kérdés az, hova tűnik a calcium, magnézium a zöldségeinkből, gyümölcseinkből? A felelőtlen mezőgazdasági termelés tehető felelőssé. Néhány év alatt eltűnik a Kárpát-medence oly’ sokat emlegetett “vastag” humuszrétege, melynek 2-3 cm-ét is csak 100 alatt lehetne pótolni – felelősségteljes gazdálkodással persze. Jól emlékszem nagyanyámék trágyadombjára. Kincsként kezelték a gőzölgő almostrágyát, mely azonban nem került azonnal a szántóföldre, hanem érlelték néhány évig, mint a jó bort, csak aztán hordták a földekre. Csodálom a tapasztalatukat, alázatukat. Ma azonban csak kizsákmányoljuk a talajt a jobb terméshozam érdekében, tönkre tesszük az ésszerűtlen műtrágyázással. Olyan kémiai környezete teremtünk ezzel, mely oldhatatlan komplexek képződését okozza, így a növények számára elérhetetlenné tesszük ezeket az értékes ásványi anyagokat. Paradicsomból 10-szer akkora mennyiség biztosítaná a szervezet számára szükséges calciumot, mint 30 évvel ezelőtt. És ez csak rosszabb lesz. A mesterségesen öntözött, szikesedő Alföldön, de a dunántúli területeken sem sokkal jobb a helyzet az esztelen műtrágyázás miatt. A növényzet irtása szintén, felborítja a talaj egyensúlyát, tovább rontva termesztett növényeink ásványi anyag ellátottságát.

 A kóla viszont “versenyképessé” tesz bennünket, gyermekeink csontját törékennyé, light-osított változata pedig igazán függővé őket. Persze lehet, hogy ezek a problémák csak engem aggasztanak. Korombéli, fiatal anyukákkal beszélgetve rájövök, hogy többségük nem is tudnak ezekről. Bár azt gondolom, talán jobb is…tehetünk valamit ellene?