“A túlevés iránti vágyunkat a finomított, ezért bizonyos anyagokat nélkülöző ételek fogyasztása gerjeszti; a csökkent értékű ételek függőséget idéznek elő, hiszen ösztönösen többet eszünk belőlük abbéli erőfeszítésünkben, hogy megszerezzük azokat a tápanyagokat, amelyek nincsenek bennük.”
(Paul Pitchford )
A csökkentett szénhidráttartalmú liszt, a csökkentett sótartalmú só, a csökkentett zsírtartalmú margarin, és társai. Tejmentes tej és növényi tejszínhab. Már semmi sem az, ami. Legutóbb a paleolit-diéta verte ki nálam a biztosítékot. Álláspontjuk szerint – gyakorlatilag 7 éve – mérgezem a családomat. Tejtermék véleményük szerint ugyanis az. Az autoimmun betegségek, és civilizációs betegségeink legfőbb oka – szerintük – a tehéntej. De a gabona sem jó, sem a teljes kiőrlésű, sem a finomított. ???? Csak a 3000 Ft-os kókuszolaj a jó, és a zöldség – legetőleg nyersen. Agyrém. Minden népcsoport a Földön fogyaszt gabonát (vagy azt helyettesítő magas szénhidrát tartalmú növényt) valamilyen formában. Maniókagyökeret, burgonyát, vagy rizst.(Nincs arra semmi bizonyíték, hogy ott kevesebb autoimmun-betegség lenne.) Talán az eszkimók lehetnek kivételek, de tejet ők is isznak. Az adott éghajlati adottságoknak megfelelően táplálkoztak őseink évszázadokon át. Azt ették, amit a föld adott, és olyan állat húsát, tejét fogyasztották, ami ott megélt. Néhány év alatt nem fogunk alkalmazkodni elrugaszkodott étrendekhez.
Orvosként, és józanul gondolkodó emberként úgy vélem, hogy régebben is voltak hasonló betegek, sőt meg is haltak emberek, csak fogalmuk nem volt milyen betegségben. Valószínűleg előbb végzett velük ma már banálisan tűnő körülmény (pl.: rossz higiéné), mint hogy daganatos vagy autoimmun betegségek kialakulhattak volna. Szűk látókörűségre vall, ha azt hisszük, hogy betegségekért csak és kizárólag a táplálkozásunk lenne felelős. A média ezt sugározza, mert ezt könnyebb “eladni”. Véleményem szerint a mérhetetlen stressz és a családi kötelékek szétesése miatti lelki kórállapotok, valamint mozgásszegény életmódunk, olyan károkat okoz ma társadalmunknak, amit csupán diétával és mű-vitaminnal megelőzni nem tudunk. Gyógyítani meg főleg nem. Mennyiségi és minőségi korlátok betartása lenne kívánatos, nem pedig a táplálékfajták közötti önkényes válogatás lenne célravezető, mint ahogy azt a életmód-guruk teszik.
Érdekelne például, hogy tél közepén, honnan vesznek a paleolit-hívők friss zöldséget, amely ehető is, íze is van, és nincs tele vegyszerrel. A citromsárga paradicsom, génkezelt pritamin paprika valahogy nem győz meg. A zöldségek tisztasága még úgysem. Hogyan mosom meg a karfiolt, vagy brokkolit, hogy szennyezett ne maradjon, hogy nyersen (!) ehessem? (Gondoljunk a tavalyi “uborka-járványra”) Télen maradok a fagyasztott, párolt zöldségeknél.
Ennyi zagyvaságot régen olvastam. Egy témakörön belül olyan önellentmondásokba kerül a polihisztor Szendi G., hogy félelmetes. Ó, persze borzasztó “tudományosan” ír, oldalnyi szakirodalmi hivatkozásokkal teletűzdelve, amit hihetetlenül véletlenszerűn, saját kénye-kedve szerint válogat össze. Olyan tényt, mely ellent mond elméletének, azt egyszerűen nem veszi figyelembe. Egyébként borzasztó logikusnak és megalapozottnak tűnik. A felületes olvasót talán meg is tévesztheti.
Kár erőltetni olyan helyi hagyományoktól eltérő teóriákat, melyek nagyon távol állanak nagyanyáink étrendjétől. Amikor valaki teljesen összezavarodik a gyorsan változó táplálkozási-trendek között, szerintem a következőt tegye. Nézzen a tányérjára, és gondolja végig, vajon ezt dédapja megetette volna? Télen végén milyen zöldséget ehetettek? Hűtő, fagyasztó hiányában mit tudtak eltenni? Savanyúkáposztát (jó C-vitamin-forrás tél végén), és homok közé vermelt szottyadt répát, hagymát, burgonyát? Esetleg szárított hüvelyeseket? A decemberi disznóvágásnak köszönhetően, volt tepertő, zsír, kolbász. Azonban tartalékolni kellett, hogy az aratásra maradjon a kalóriadús eledelből, ezért húsvétig böjtöltek. Egyébként szezonális ételeket etettek, frissen, nátrium-nitrit és glutamát nélkül. Dohos lisztből sütött kenyérből biztosan nem ettek sokat. És nem ettek többet, mint amennyi jutott. Tavasszal és nyáron többet, télen kevesebbet, illeszkedve a fizikai munka mennyiségéhez. Tavasszal szántottak-vetettek, nyáron arattak, télen jutott idő pihenésre is. Kövérek akkoriban a földesurak és a magas egyházi méltóságok voltak, megint csak a mennyiségi túlkapások miatt. Lakoma volt, mozgás viszont nem. Az elhízás nem véletlenül “úri-nyavalya” volt akkoriban. Anyagcserénk, szervezetünk enzimrendszere évszázadok alatt ezekhez a körülményekhez alkalmazkodott. Az a gyerek, aki valami miatt nem kapott anyatejet, és a tehéntejet feldolgozni nem tudta, az sajnos meghalt. Aki, gabona gluténjére érzékeny volt az is. Idővel kiszelektálódott az a populáció, akinek bélrendszere képes bontani a laktózt, és a fajidegen fehérjéket tolerálni tudta. Ez valamennyi tápanyaggal így történhetett. Ma már ismerjük (legalábbis úgy hisszük) bizonyos betegségek háttérben húzódó folyamatok egy részét, és amit tudunk, diétával próbálunk kezelni.(köszvény, diabetes, különböző táplálék allegiák)
A ma járványszerűen terjedő cukorbetegek döntő többsége elhízott. Ők azzal magyarázzák, hogy felmenőik is kövérek voltak. Valószínű, hogy családonként van különbség anyagcserénk intenzitása, szervezetünk hormonális működése között. Az “öröklött életmód” többnyire ugyanolyan fontos, mint a genetikai meghatározottság. (Vannak családok, akik büszkék arra, hogy csecsemőjük gömbölyű, és pizzát reggelizik tortával.) De tény, hogy a túlsúllyal küzdők többet esznek, mint amit szervezetük felhasznál. Lehet, hogy a szomszéd 3-szor annyit eszik, és mégis fele akkora. Ez a szomszéd szerencséje. Valószínű, hogy a túlsúlyos egyén szervezete jobb minőségű, változatosabb táplálékot szeretne. És abból kevesebbet igényelne. Ja, hogy ő csak kenyeret és a tésztát szereti? És a mozgás sem esik jól?
No comments yet. You should be kind and add one!