Dr. Molnár Helga

Archívum január, 2012

Nyáron volt időm, és kicsit én is komolyabban körüljárni megújuló energiaforrások felhasználásának lehetőségeit.  A férjem vett részt egy megújuló energiaforrások népszerűsítését célzó road-show szervezésében. Különösen nagyszerű ötletnek tartom ezt a kezdeményezést, mert elsősorban kisgyermekes családokat és általános iskolákat célzott meg, egy szemléletformáló, “szórakozva-tanító” kiállítás formájában.(Rám bízták a gyerekeknek szóló részt. ) Meg lehet nézni közelről egy szélerőmű turbináját, naptűzhelyet, napfalat, de lehet építeni napkollektort, vagy akár növény festékes napelemet. A szóróanyag a gyerek “nyelvén” magyarázza el mit jelent a környezettudatosság, jelen projektben elsősorban a zöld energiák alkalmazási lehetőségei és az energiahatékonyság oldaláról közelítve.

Az ember egyenlőre csak legyint, hiszen a napelem, hőszivattyú drága, számára egyenlőre elérhetetlen. Az környezettudatosság szempontjából a megújuló energiák alkalmazása csak az egyik oldal, a másik oldala – talán még fontosabb – a hatékony energiafelhasználás, mely “nem kerül semmibe”. Sőt. Talán sosem leszünk képesek a fosszilis energiahordozókat megújuló energiaforrásokkal felváltani, ha az energiával pazarlóan bánunk, és továbbra is ilyen ütemben nő energiaéhségünk. A tapasztalatunk szerint a gyerekek fogékonyabbak a környezettudatos szemlélettel kapcsolatban, de kétségtelen tény, hogy ha a családban is ezt látja, még tudatosabb bánik majd az energiával.

A családok rezsiköltségeinek nagy részét a fűtés, és a használati melegvíz költségei teszik ki. Mennyivel olcsóbb felvenni még egy pulóvert, vagy télen vastagabb takarót és pizsamát használni, mint éjjel is ezerrel fűteni. (Emlékszem nagyszüleim meleg cserepet tettek az ágyukba a vastag dunyha alá, és hálósapka sem volt ritka a zokni mellett.) 1-2 fokkal alacsonyabb hőmérséklet is hihetetlen sok energiamegtakarítást jelenthet. Ráadásul egészségügyi szempontból sem jó a túl meleg levegő, hiszen szárítja a nyálkahártyáinkat (allergiásoknak nem szerencsés, mert a poratkák és allergének még inkább irritálnak), a túl meleg víz  a gyerekeink bőrét veszi igénybe, erőteljesen szárítja, ezért  nem csoda, ha az ekzaema télen még gyakrabban fellángol. Őszintén eleinte én is fáztam az éjszakai felkelések alkalmával a 19-20, néha 18 fokban, de meg lehet szokni. A szobanövényeim kifejezetten hálásak ezért. A kisfiam is egy plusz kezeslábast kapott a hálózsák alá. A tapasztalatok szerint  a magas léghőmérséklet a szobában az elalvást ugyan segíti, de az éjszakai nyugodt átalvást nem. Vannak országok, ahol a hálószobákba egyaltalán nem kerül fűtés. Érdemes télen a déli tájolású helységekben tartózkodni kihasználva a nap “ingyenes” hőenergiáját.

Mindig bosszankodok a közintézmények (iskolák, önkormányzatok) állandóan tárva-nyitva levő ablakain, ahol a beltérben ingujjra vetkőzve “szenvednek” a melegtől. Miért e pazarlás? Mert látszólag nem az egyének fizetik a rezsit? Végeredményben ezeket az épületeket is a “közös” pénztárcából fizetjük! Miért nem állítják lejjebb a fűtést? A szellőztetés pedig történjen ésszerűen, azaz gyakrabban, de rövidebb ideig tartson, így friss levegővel cserélődik az elhasznált benti levegő, de megakadályozzuk a falfelületek lehűlését, melynek ismételt felfűtése rengeteg energiába kerül. Saját otthonában valószínűleg (remélhetőleg) mindenki takarékosabban bánik az energiával, hiszen a rezsiszámlát a saját szemeivel látja…saját sebből fizeti.

A következőkben leírom néhány kiaknázási lehetőségeit a megújuló energiaforrásoknak. Így nyer új értelmet a nem túl népszerű iskolai fizika és kémia…. És az “árkádozásnak” is lesz végre haszna is….

további információk…

Mit is írhatnék szülinapján? Mindig egy kis számadás önmagam felé, próbálom az elmúlt évet az ő “szemüvegén” át látni. Vajon hiteles szülőként viselkedtem? Vajon engedtem-e, hogy önmaga lehessen, vagy olyanná akartam formálni, amilyennek én szeretném látni ŐT?

5 év alatt már három lakcíme volt, három különböző közösségbe kellett beszoknia, és született egy kistestvére. Ezek nagy események egy gyerek életében. Tudom. És azt is, hogy az állandóság nagyon fontos. Lehetne lelkifurdalásom, de nincs. Mert, folyamatos figyelmet kap, mert tudunk szőnyegre ülve együtt játszani. Mert tudunk jókat beszélgetni, és “viccelni”, ahogy ő mondja. Mert, kap sok ölelést és puszit. Elmondhatja a véleményét, és köthet velünk olyan kompromisszumokat, amelyek mindenkinek megfelelnek. Szabadon “alkothat”, és műveit kincsként kezeljük. És kap korlátokat is, melyek segítik eligazodását. Szabadon kimutathatja érzéseit, kimondhatja sérelmeit, mert tudja, hogy partnerként kezeljük, ha ő is partnerként viselkedik.

Majd kiderül…

Egyik este Marcell fiam egyedül fürdött, míg a kicsit szoptattam és altattam. Nagy pancsolás hallatszott a fürdőszobából, ilyenkor tele van játékhalakkal a fürdőkád. A közel fél órás procedúra végére általában a fürdőszoba úszik, fiam háta, nyaka azonban száraz szokott maradni. Egyszer csak keserves sírás hallatszott. Bemegyek, de szerencsére se vért, se lila foltot nem találtam.

-Anya, nyugítsál (nyugtassál meg) meg! – hüppögi.

-Mi történt?

-Anya, mi lesz az ÉN játékaimmal, ha ÉN felszállok az égbe?

Nagyot nyeltem. Fogalmam sincs hogyan jutott eszébe ilyesmi, csak a papáék cicáját veszítettük el, akkor beszélhettünk arról, hogy hol van most a Séba. Valami nagyon frappánsat kellett válaszolnom.

-Ne aggódj, majd a kistesó vigyáz rájuk, jó? - válaszoltam határozottan.

-Rendben, de azért onnan látni fogom őket? (még mindig a játékokért aggódik)

                                                                  -Igen, onnan fentről mindent látni.

Egy 5 évest már foglalkoztathatnak “felnőttes” dolgok, az gyermeki “énközpontúság” mellett. (az énközpontúság sem feltétlenül   csak gyermekeknél jelenik meg) Őket még nem tölti el szorongással az elmúlás gondolata. Vajon mikor töltődik fel negatív érzésekkel ez a fogalom, hiszen  a születés mellett a halál életünk legtermészetesebb és elkerülhetetlen velejárója?

Nem szokásom (újévkor sem) fogadalmakat tenni. Pedig rám férne. (A klasszikus “szupernős” fogadalom: minél előbb visszanyerem szülés előtti formámat, a “szuperanyás”: végtelenül türelmes és jó anya leszek, és a “szuperfeleséges” : mindig mindent elvasalok, és örökké rend lesz a lakásban stb.) Azt hiszem, így is kicsit sokat vállaltam – szokás szerint – megint. Baba, család, nyelvtanulás, háztartás, iskola. Ilyen sorrendben. Jelenleg, azt hiszem, az utolsó hanyagolódik. Közgazdaságtani tanulmányaimat szüneteltetni vagyok kénytelen. No, nem azért kezdtem el, mert azt merném feltételezni, hogy jobb közgazdász lennék, mint orvos. Ráadásul az orvosi diploma jelenleg az egyik legpiacképesebb, ha nem is világ, de Európa szerte biztosan. (Csak sajnálatos módon Magyarország sekélyes szellemi struktúrái nem ismerik el. Vagy inkább nem akarják.)

Egyszerűen elegem lett abból, hogy hülyének nézhetnek- valljuk be joggal, például a bankban, mert tudják, hogy a magyar nép analfabéta pénzügyek területén (is). Ránk sóznak 5 féle bankkártyát, és fizettetnek velünk folyószámlákat horribilis összegekért, csekélyke megtakarításunk pedig csak egyre fogy. (horribilis összegű TGYÁS és a családi pótlék jelenti a bevételeimet) Rábeszélnek ilyen-olyan lekötésekre, de azt már elfelejtik közölni velünk, hogy az akciós lekötések gyakran csak pár hónapra szólnak, és fordulókor mindig be kellene mennünk újra lekötni, vagy újabb összeg elhelyezésével érvényesíteni. Persze tudjuk, hogy minden lényeges információ az apróbetűk között rejtőzik, de hiába olvasnánk el, úgysem értjük. És ők ezt pontosan tudják. A bankban tartott pénz a hagyományos betétekben az infláció alatt teljesít, de nem ismerünk optimálisabb lehetőségeket. Undorító, mennyire kihasználják járatlanságunkat a hitelek területén, a biztosításokról ne is beszéljünk. És a szülőszobán már nyomul a pénzügyi direkt marketing, az óvodai beiratkozáskor szintén. 2 hónapos fiam (!) már sorban kapja a leveleket – különböző befektetésekre buzdítva őt!! Érdekes lenne utána járni, kitől, honnan tudják egy 2 hónapos csecsemő adatait. Bosszantott az is, hogy a könyvelővel sosem tudtam szót érteni, mert sosem értette, hogy én mit nem értek. Gondolom már fogta a fejét, ha én hívtam.

Bíztam benne, hogy a közgazdaságtan valamivel egzaktabb tudomány, mint például az emberi élettan, melynek törvényszerűségei akkor is működnek, ha a mai trendi “életmódtanácsadók” a legelrugaszkodottabb étrendjeiket erőltetik is ránk, vagy a gyógyszercégek árasztanak el drága csodapiruláikkal. Hát tévednem kellett. Az gazdaságtani elméleti modellek oktatása során olyan gazdasági környezetet feltételeznek, ami olyan, mint a légüres tér a fizikában. Tehát nem létezik. Vagy, ha létre is jött egy rövid időre, soha nem fog visszatérni ugyanaz. Valószínűleg a jó öreg Matolcsy ezt nem fogja fel, és ezért nem érti, miért nem működik a magyar gazdaság. A pénzelmélet alapjaival sincs tisztában, vagy legalább is ezt hiteti el velünk. És valószínűleg paranoid is, skizofréniás színezetű téveszmékkel, hiszen folyamatosan Magyarország elleni pénzügyi spekulációs támadások rémeit vízionálja. De miért is csodálkozunk ezen? A közgazdaságtan tudósai Nobel-díjat kapnak egy-egy elmélet kidolgozásáért, hogy 2 év múlva ugyanaz a modell okozzon újabb pénzügyi válságot. Egészségügy területére fordítva tehát:  a betegük meghalt. Rajtuk ki kéri számon?

A skandináv országokban az emberek 65-85 % vallja azt, hogy elégedett az életével. Pedig a hosszú éjszakák miatt sötét és hideg van, gyakran rossz az időjárás. Biztos, ami biztos, inkább norvég nyelvet fogok tanulni…

“Végül is nem az számít, mit tettél a gyerekedért, hanem, hogy a te ösztönzésedre mit tett önmagáért.” (Ann Landers)

Este lefekvéskor a szokásos rituálék után, a fiam beiktatott még néhány extra ürügyet, amivel késleltetni próbálta az óvoda előtti utolsó éjszaka kezdetét. (“még 5 perc játék”, ” 2 korty víz”, ” újabb alvótárs begyűjtése a másik kettő mellé – természetesen a legkopottabb a legjobb” stb.) Aztán végül mégis ágyba került.

-Anya, miért kell az 5 éveseknek oviba járniuk?

-Hiszen ott tudsz hasonló korú gyerekekkel játszani!

-De én csak felnőttekkel akarok (!) játszani!

-??? (Nem tudtam mit válaszoljak. Valami nagyon okosat kellett volna villámgyorsan kitalálnom, amivel egy 5 éves félelmetesen éles logikáját kijátszhatom.) Például a hivatalos verzió: Az iskolaérettség feltétele. Vagy az őszinte:  anyának nincs ideje és elég szellemi kapacitása mindig, valami izgalmas játékot kitalálni. stb. Szerencsére nem kellett erőltetnem ellustult agyamat – szerintem tudta, hogy nincs igazi észérvem. AZTÁN….

-Anya, holnap ugye szép napunk lesz?

És alig ért a feje párnára,  már el is aludt, őszinte bizakodással és hittel, hogy valóban szép napja lesz. Nem én oldottam a másnapi óvoda miatti szorongását, hanem megtette önmaga. Mindannyiunknak szüksége lenne, hasonló önbeteljesítő jóslatokra….azt hiszem…