Dr. Molnár Helga

Archívum december, 2011

“A karácsony hazugság, ami egy fényekkel teleaggatott halott fa köré gyűjti a családokat,üres beszélgetésekből szőtt, több kiló vajas krém alá temetett hazugság, olyan hazugság, amelyben senki sem hisz.”

Nem voltam valami karácsonyi hangulatban a héten. Talán a hó hiánya, de inkább a kialvatlanság volt az oka. A nagyobb ajándékát – az ünnepi nihilre számítva – már megvettem októberben, pont aznap délelőtt, amikor a kicsi született. Aztán többre nem futotta. A nagy már december 20-án fát akart díszíteni, nálunk soha sem a Jézuska hozta fát, sőt az ünnep legjobb pontja volt a közös díszítés. Az óvodába csak a Mikulás-csomagért mentünk be, amiben főleg mézeskalács volt, és fiam kérte, hogy süssünk mi is. A mézeskalácsot, amit – bár még sosem csináltam – jóval korábban kellett volna megsütni, hogy karácsonyra ne törjön bele a fogunk. Aztán kinéztem egy “rögtön puha” receptet, a cukrot persze kihagytam belőle, nem is értem a méz mellé miért kell még cukrot belepakolni. Fűszerkeveréket sem vettem, egy évben úgyis csak egyszer használnám. Én kutyultam a fűszereket össze érzés szerint ( őröltem a szegfűszeget kloffolóval he..he..), szegfűborsot például nem is kaptam, végül nem sok köze lett az eredeti recepthez. Előző nap meggyúrtam, fiam már azonnal díszítette volna, de türelmet kell tanulni, ugyebár. Másnap reggel nekiálltunk a hadműveletnek, amit a kicsi gondolom nem díjazott különösképpen, mert hiába altattam el előtte, a procedúra első harmadában felébredt, és jó szokásához híven – egyet üvöltött. Amikor kinyújtottam a tésztát derült ki, hogy nincsenek kiszúróformáink, jól felkészültem idén ismét. Eddig azért voltam elhavazva, mert végig dolgoztam, most meg azért, mert csak itthon vagyok. Ekkor a mindig találékony fiamnak jutott eszébe, hogy a gyurmázó szettjében vannak formák. Na, hajrá. Az eredmény nem lett olyan borzalmas, mint amilyenre számítottam. Illata jó volt, és a fogunk se tört bele. A díszítésen még kellene dolgozni…

Adventi koszorúnk is meglehetősen minimalista lett idén, a “Mindenszentekre” szánt gyertyák felhasználásával. Annál jobban értékeltük, hogy apa este végre emberi időben hazajött és teázással és kártyázással töltöttük az időt “bevásárlóközpontozás” helyett. “Így készültünk mi.”

BOLDOG, ŐSZINTE ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

A Magyar Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása megváltozott a lázcsillapítással kapcsolatban. Eszerint a láz nem káros, sőt segíti a szervezetet a kórokozó legyőzésében. A lázgörcs oka sem a maga a láz, hanem a mögötte zajló kórélettani folyamatok, azaz a fertőzések indukálta gyulladásos reakció. Az új állásfoglalás szerint a lázgörcs kezelésében, illetve megelőzésében nincs is helye a lázcsillapításnak. A lázcsillapítás csak közérzetjavító szempontból indokolt, akkor is elsősorban gyógyszeresen.

Nem vagyok túl öreg, de ez a alatt az egészségügyben aktívan eltöltött hét év alatt is sok – korábban ténynek hitt és hirdetett –  orvosi állásfoglalást módosítottak. Emiatt (részben a gyógyszeripari/egészségipari lobbi miatt is) szkeptikusan olvasok “tudományos” cikkeket, még a hirdetésekkel kevésbé marketingelt folyóiratban közölteket is, inkább igyekszem külföldi álláspontokat is megismerni. Az osztrákoknál például még nincs teljes egyetértés, bár a lázgörcs kezeléséből már kivették a láz korai, erőteljes csökkentésének ajánlását. Az angoloknál, az USA-ban viszont egyértelműen elvetik a fizikális hűtést, mint lázcsillapítási módszert. Őszintén szólva, joggal – “gyerekkínzásnak” minősítik. A hollandok most készülnek módosítani a protokollt.

Van végre világos állásfoglalás a gyerekeknél alkalmazható gyógyszerekkel kapcsolatban is. Az aszpirin tartalmú gyógyszerek (rengeteg van!!!) 10 éves kor alatt TILOS adni, ugyanis vírusfertőzésekben (amilyen a gyerekek légúti fertőzéseinek nagy része is)életveszélyes májelégtelenséggel járó Reye-szindrómát okozhat. Küzdöttem nem egyszer a gyógyszertárral is, hogy gyereknek ne ajánljon aszpirin tartamú szert. Erre az volt a válasza, hogy a hivatalos OGYI gyógyszerleirata szerint 5 éves kor felett adható. Na bumm. Szegény szülő, most kire hallgasson?  De tovább megyek. A propagált paracetamol hatóanyag terhesség alatti, illetve 1 év kor alatti alkalmazása bizonyítottan növeli az későbbi allergiás betegségek rizikóját. Ez a cikk az angol nyelvű Lancet 2008.számában jelent meg, mely a jelenleg leghitelesebb tudományos folyóiratnak minősül. Az Egészségügyi Közlönyben is megjelent egy bekezdés ezzel kapcsolatban:

“Fizikális lázcsillapítás (hűtőfürdő vagy törzs vagy egész test borogatás) alkalmazható módszer láz esetén (főleg ha a gyógyszeres kezelés nem lehetséges). A didergést azonban kerülni el kell kerülni. (tovább növelheti a testhőmérsékletet) Olyan gyerek esetében, akik a lázcsillapítás ezen módjától félnek, rossz élményként élik meg kerülendő a lázcsillapításnak ezen módja.” 2011.03.29. Eü.közlöny 7.sz. 1313

Ez szokás szerint a magyaros “nesze semmi, fogd meg jól.” Szerintem még nem született olyan gyermek (de felnőtt se), aki szeretné, és jó élményként élné meg a hűtőfürdőt vagy teljes test borogatást, ergo kerülendő. A lényeg a következő. Ne essünk kétségbe, ha a gyerek lázas, mert azt jelenti, hogy szervezete felvette a harcot a kórokozó ellen, azaz immunrendszere reagál a fertőzésre. Étvágytalanság, fejfájás ilyenkor teljesen normális panasz lehet, a lényeg az, hogy folyadékot bőven fogyasszon, csecsemőt gyakran szoptassuk. Ne öltöztessük túl, ne takargassuk be újra és újra, ha magától lelöki a takarót, nehogy túl melegedjen. Ő ösztönösen érzi, mi a jó neki. Ha nagyon nyűgös, sír, láthatóan rossz a közérzete, akkor lehet/kell (tartósan 39 fok felett mindenképpen szükséges) gyógyszert adni, elsősorban ibuprofent tartalmút, vagy kiscsecsemőnek amidazofen kúpot. (aszpirint semmiképpen se!) Legtöbbször reggelre el is múlik, és csak estére tér vissza ismét a láz.

Murphy-törvénye, hogy gyerekünk akkor lázasodik be, ha:

-vége a rendelésnek,

-ha hétvége vagy ünnepnap van

-ha sürgős halaszthatatlan munkánk van

-ha utazni készülünk

-ha a nagymama nem ér rá vigyázni.

Nem kell feltétlenül ügyeletre rohanni az amúgy nyűgös, csak gyógyító anyai ölelésre vágyó gyerekkel. 2-3 napon nem sok minden múlik, ha esetleg ennyivel később látja orvos, és 2-3 nappal később kezdjük – feltétlenül szükséges – az antibiotikumot. Már csak azért sem, hiszen minimum 2-3 napos tünetmentes lappangási idő miatt a kórokozó már napok jelen van és szaporodik, a láz már csak a szervezet védekezési reakciója. A közhiedelemmel ellentétben korai gyógyszeres kezeléssel nem előzhető meg a betegség, hiszen a láz jelentkezésekor már bőszen szaporodik a vírus. Mikor kell azonnal megmutatni a gyereket? Figyelmeztető jelek: 1 hónapnál fiatalabb csecsemő 37 fok feletti hőmérséklete, nagy mennyiségű hányás, folyamatosan nagy mennyiségű hasmenés, itathatatlanság (kiszáradás jelei), szokatlan véraláfutásszerű, szaporodó foltok a lábszárán, nagyfokú bágyadtság, apátia (csecsemő nem sír, csak nyöszörög, nem reagál az érintésre, nem néz ránk). Ezek meglehetősen ritkán fordulnak elő szerencsére. Önmagában 39 fok feletti láz nem jelent feltétlenül komolyabb betegséget, bár való igaz, hogy borzasztóan elesetté teszik a gyereket.

A külföldi akár angolszász, vagy skandináv protokoll is ezt mondja, 3 napon túli láz esetén kapnak időpontot orvosi vizsgálatra, ha a fenti tünetek nem állnak fenn. A háziorvoshoz is 2-3 napos előjegyzés van. Gyermekorvos pedig csak kórházban van. Bármennyire is panaszkodunk a magyar ellátásra, az alapellátás tekintetében messze jobbak a lehetőségek…egyenlőre. De ez már egy másik téma.

A november-decemberi időszak megviselt bennünket alaposan. Valami agresszív vírussal indult, és bakteriális szövődmény lett a vége. A család valamennyi tagja megkapta – még a látogatóba érkező nagymama is- gennyes arcüreg felnőttnél bronchitissel, óvodásnál gennyes fülgyulladással. Novemberben 1,5 napot volt óvodában, ami elegendő volt a vírus begyűjtésére, és mivel akkor még általános állapota jó volt, a kicsi védelme miatt anyukám elvitte “telelni”. 2 nap múlva a mama aggódva telefonált: a füle fáj, és nem hall rendesen.( Addigra már nekem is, apjának is tünetei voltak.)Először azt hittem, kisfiam alkalmi süket, vagy nem figyel, végül már az ajándék lego ígéretére sem reagált, ami gyakorlatilag 100%-os bizonyítéka a halláscsökkenésnek, minden egyéb vizsgálat csak megerősítette. Az éjszakai láz, és az ijesztő fültükri kép miatt reggel irány a fül-orr-gégészet. Előtte megbeszéltük a már majdnem 5 évessel, hogy mi is fog történni. Én semmi jóra nem számítottam, de kisfiam ügyes volt a vizsgálat alatt, még a fejét sem kellett fogni. A tympanometria (dobüregi nyomásmérés) szerint maradt némi levegő a középfülben, kvázi a váladék nem töltötte ki teljesen. A doktor bácsi megerősítette, amiért én folyamatosan veszekszem vele: ha ügyesen fújja az orrát, nem kell felszúrni a fülét. Az egyik legnehezebb szülői feladat megtanítani, és kellően gyakran rávenni csemeténket, hogy alaposan kifújja az orrát. Az orrcseppek, orrspray-k csak üres orrjáratban érnek valamit. A porszívós orrszívást kisebb korban is kevesen kerülhetjük el. Egy óvodásnál az orrfújás már olyan, mint az önálló öltözködés. Meg kell tanulni, és erőltetni kell. Mire készítsük fel fülvizsgálat előtt? Miért is eleengedhetetlen az orrfújás?

Őszintének kell lenni hozzá, hiszen a fájdalom elmúlik, de a szülői bizalom jóval hosszabb idő múlva áll vissza. A fül vizsgálata kellemetlen lehet, és arra is fel kell készíteni a gyereket, hogy rövid ideig esetleg fájni is fog – különösen, ha amúgy is fájdalmas a füle, vagy esetleg fel kell szúrni. Érdemes elmondani, hogy a néhány másodpercig tartó fájdalom még mindig jobb, mint éjszakánként órákig tartó sírás és szenvedés. (A későbbiek során viszont nem korrekt dolog orvosi beavatkozással ijesztgetni a rosszalkodó gyereket.) Ha valóban gennyes váladék feszíti dobhártyát, akkor pillanatok múlva kiürül a váladék, és megkönnyebbül.

A dobüregi nyomásmérés során kiderül: a dobüregekben gyakorlatilag nincs levegő, és negatív nyomás mérhető. (Ez a vizsgálat csak annyiban kellemetlen, hogy egy füldugót helyeznek a hallójáratba, és fél percig nem szabad beszélni.) A levegő helyét serosus (tiszta) vagy purulens (gennyes) váladék foglalja el. Ha régebb óta fennáll a folyamat, a kvázi vákuuum miatt a dobhártya behúzódik  és megvastagszik. Oka a következő. A középfül, melyben a hallócsontocsák találhatók, a fülkürtön keresztül levegőzik. A fülkürt nyílása pedig az orrüregben van, az orrkagylók alatt, nátha idején az orrüreg nyálkahártyája megvastagszik (egyébként  allergiás megbetegedés, vagy száraz levegő esetén is), és elzárja a nyílást, így a nyomás kiegyenlítődése elmarad, a dobüregben lévő levegő eltűnik. A gennyes orrváladék miatt baktériumok jutnak a középfülbe fülkürtön át, és hirtelen alakul ki (főleg gyerekeknél), nagy fájdalommal, lázzal kísért halláscsökkenés, vagy  lassan fájdalom nélkül fokozatosan tapasztaljuk hallásunk megváltozását.

Orvosként elég nehéz ezt kimondani, de tény. Az orvostudomány az egyszerű náthát nem képes meggyógyítani. Egészen egyszerűen azért, mert vírus okozza, melyet egy megfázás során, a lehűlt, kiszáradt, védtelen nyálkahártya nem képes azonnal ártalmatlanítani. Olyan gyógyszer végleg nincs, amitől 2 nap múlva elmúlik – pedig ez mindennapos kérés/követelés a háziorvosi rendelőkben. A vírus infekciókban antibiotikum nem csak felesleges, de káros is. Anatómiai oka van annak, hogy felnőttek jóval ritkábban alakul ki gennyes otitis: a fülkürt lefutása gyerekeknél kevésbé meredek – szinte vízszintes, mely megnehezíti az átszellőzését- , és az a tény, hogy általában egy felnőttkorra megtanulunk orrot fújni.  A közösségtől való távolmaradás, pihenés, immunrendszer erősítése orrváladék eltávolítása lehet a megelőzés eszköze – felnőttként is. Nemcsak a közösség védelmét szolgáljuk ezzel, hanem önmagunkét is, hiszen egy legyengült, náthás állapotban sokkal esendőbbek vagyunk egyéb agresszívabb kórokozókkal szemben.

A keleti spiritualisták szerint:  „A nevelés igazi meghatározása: kihozni azt, ami a bensőnkben van”. A mai nyugati társadalomban nem így nevelik a gyerekeket. Nem az a cél, hogy kihozzák a gyermekből a tehetségét, vagy engedjék kimutatni érzelmeit, hanem megtanítják (kényszerítik) elrejteni azokat, hogy olyan ember legyen, mint amilyet a társadalom elvár, aki maradéktalanul alkalmazkodik a környezethez, amelyben élünk. Ha így cselekszünk, nemcsak magunkat romboljuk le, hanem egy új, szellemileg magasan fejlett és szabadabb világ eszméje is leomlik.

Lassan 6 hetes kisfiam szinte még nem aludt az ágyában. Testközeben van egész nap: hordozókendőben pihen, vagy szoptatom, vagy mellettünk alszik. (apja mellett többnyire, hiszen a nagynak legalább éjszakára jár anya) De mit szól ehhez egy 5 éves testvér?

Kreativitásának hála, a figyelemfelkeltés hihetetlen tárházát vonultatta fel eddig. A nyugodt – néha túl jó – gyerek hihetetlen metamorfózissal vált éjszakánként egy tomboló kisördöggé. Többször is felébredt éjszaka kontrollálhatatlan zokogás, és vergődés közepette. Szinte ijesztő volt az féktelen düh és indulat, ami elszabadult ilyenkor ott a szobában. Én, az “okos fölnőtt”, pedig tehetetlenül néztem, és csak vártam, hogy végre elmúljon. Nem segített sem ölelés, sem csitítgatás, hiszen utat kell engedni ezeknek – valljuk be – bennünk is tomboló, fájdalmas érzelmeknek, amit a gyermeki lét jelent/jelentett. Sokkal jobb most megtanulni, mert később talán sokkal destruktívabb, önpusztító formában törhet utat magának. Vajon mi lehet a felnőttkori önbizalomhiány, az esetleges depresszió és szorongás, a párkapcsolati  féltékenység, a szomatizációs problémák, a meg-nem-értettség hátterében?

Most már azt gondoljuk, hogy a felelősségteljes felnőttkorhoz képest a gyerekkor csupa játék, móka és kacagás volt. Pedig anno nem úgy éltük meg. Becsapja magát az, aki ezt nem ismeri be még önmagának sem. A biztonságos, paradicsomi méhen belüli környezetből, egy keserves út után csöppenünk ebbe a cseppet sem emberbarát világba, ahol egyedül kell lélegeznünk, táplálkoznunk, és aludnunk. Meg kell küzdenünk a magány érzésével a rideg, de csillogó, himbálózó idétlen fityegőkkel telepakolt kiságyban, hiszen csak kb. 20 cm-re látunk, távolabb ijesztő, homályos árnyak mozognak. Aztán a tehetetlenség élményével, hiszen nem tudunk mozogni, nem érünk el semmit, teljesen kiszolgáltatottak vagyunk. Később meg kell küzdenünk a kudarcokkal, hogy a járás tanulásakor Isten tudja hányszor elesünk, a finommozgások fejlődése során ledől, leesik, elgurul minden. Majd a beszéd tanulása során azzal, hogy nem értenek meg, vagy teljesen félreértenek. A közösségbe kerülés, a családból való kiszakadás szeparációs szorongása szintén a személyiségünk részévé válhat. Aztán a testvér érkezésével felborul a nyugodt, biztonságos kis életünk, úgy érezzük megfosztanak a szülői szeretettől, legalábbis osztoznunk kell benne, újra meg kell határozni magunkat és helyünket a családban.

Lehetne tovább sorolni azokat a frusztrációkat, amelyeket mindannyiunknak le kell(ett) küzdenie. Ha ehhez adott egy segítő, támogató közeg (család, óvónő, tanár), és lehetőség az érzelmeink kifejezésére, akkor kompetens felnőtté válhatunk. Olyan egészséges emberré, akinek személyiségét nem bénítja meg a felhalmozott, elnyomott keserűség, aki olyan szakmát/hivatást választ, amit szeret, olyan munkát végez, mely sikerélményt ad számára, és képes is sikereit megélni.

A holisztikus szemlélet a testi és lelki jólét egységét hangsúlyozza. Hiába kapunk meg/szerzünk meg minden testi jólétünket szolgáló földi jószágot, ha pszichés szükségleteink kielégítetlenek maradnak. Az Internet digitalizált on-line világában mi adhatjuk meg gyerekeink számára a pszichés biztonságot a magabiztos felnőtté váláshoz, és azokat a pszichés kapaszkodókat is, amik segítik őket eligazodni az értékrend nélküli fogyasztói társadalomban. Tőlünk tanulják meg azokat a megküzdési mechanizmusokat, melyek később átsegítik őket a különböző krízishelyzeteken. A XXI. században egészségünket a pszichés stresszorok veszélyeztetik, a gyógyulásunkat szintén pszichés állapotunk, személyiségünkből adódó gondolkodásunk akadályozza.

Minden gyerekkel új időszámítás kezdődik. Szülőként újra értékelünk mindent. Az élet apró dolgait is. Milyen pihentető is tud lenni 2-2,5 óra alvás egyhuzamban, milyen feszültségoldó lehet egy forró zuhany, és micsoda boldogság forrása tud lenni a CSEND. A gyerekek szülői önismeretfejlesztő képességeiről nem is beszélve, hiszen hamar rádöbbentenek bennünket: hogy türelmünk nem határtalan, kreativitásunk siralmas, problémamegoldó képességünk csapnivaló, spontaneitásunk kvázi nulla, és a stressztűrőképességünk sem a legjobb. Szóval ki is a felnőtt?

Azt hiszük az első után már tudunk mindent. Hamar kiderül, hogy semmit sem tudunk. Se róluk, se magunkról. Nem feltétlenül, vagy legalábbis nem szívesen valljuk be ezt, de azért jobb, ha legalább mi magunk a tudatában vagyunk. Valahogy, akkor jobban tűrjük a hisztit, az ellenkezést is. A higgadt szülői reakció lehet/lehetne a legjobb ellenszere a viselkedési problémáknak – meggyőződésem. Legyen szó testvérféltékenységről vagy az énhatárok feszegetéséről. Csak kevesen vagyunk képesek erre a gyakorlatban. Pedig a mi reakciónkat fogja a gyerek visszatükrözni. Szinte ijesztő néha saját gesztusaimat a nagyfiamban viszontlátni.

A kicsi most tanulja. Hát siralmas…